DR. MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Mielõtt a kérdésre lényegében válaszolnék, egy bõvebb helyzetismertetést kell tartanom annak érdekében, hogy valójában a kérdés minden körben a jelenlévõk számára ismert legyen. A képviselõi kérdés által érintett magyar-román határszakaszon a tiltott határátlépéssel párosuló vám- vagy devizajogsértõ cselekmények közül napjainkban az élõállatokkal kapcsolatos csempésztevékenység, konkrétan a lócsempészés a leggyakoribb. Nem kívánom önöket statisztikai adatokkal terhelni, de a tendencia érzékeltetésére engedjék meg, hogy a kérdéssel összefüggésben néhány számadatot is megemlítsek. 1990-ben a magyar-román közös határszakaszunkon csupán a Berettyó folyótól délre esõ szakaszon 22 esetben 43 fõ román, illetve magyar, fõleg határközelben lakó állampolgárt értünk tetten befelé vagy kifelé irányuló tiltott határátlépés szabálysértésén, akik a cselekmény elkövetésekor összesen 74 darab lovat s majd egy tucat lovaskocsit vagy szekeret hoztak magukkal. A reális képhez hozzá kell még tenni azt is, hogy legalább ekkora, vagy még nagyobb nagyságrendû a látens, illetve fel sem derített csempésztevékenység. 1991-ben ezidáig a román szervek 55 darab élõállat, 39 darab ló, 15 darab juh, 1 darab szarvasmarha és 3 darab lovaskocsi határon történõ illegális áthozását jelezték. Az állatok eredetét és tulajdonjogát a tetten ért elkövetõk igazolni nem tudták. Feltételezhetõ, hogy azokat román területen jogtalanul eltulajdonították, hogy azokat Magyarországon, általában közvetlenül a határterületen értékesítsék. Az értékesítés különösebb nehézséget nem jelent számukra, hiszen a jelenlegi jogi szabályozás eltekint az élõállatok elidegenítése esetében a tulajdonjogot igazoló járlatlevél meglététõl. Többek között ez a körülmény képezi jelenleg a bizonyítási eljárás sikerének a legnagyobb akadályát. Nem egy bûnismétlõvel késõbbi idõpontban újra meg újra találkoztunk a zöldhatáron; volt, aki 5-12 lovat is értékesített már határmenti községeinkben. Egy állat jelenlegi forgalmi értéke általában 80-tól 200 ezer forintig tehetõ. A fentiekben vázolt körülmények azt támasztják alá, hogy a zöldhatáron egyre terjedõ és jelenleg még - mondhatjuk - virágzó üzletággá vált csempészet visszaszorítására irányuló tevékenység nem eléggé hatékony, a kezdeményezett, illetve a foganatosított intézkedéseknek a jogi szabályozottság részbeni hiánya és színvonala miatt a visszatartó ereje úgyszólván minimális, a cselekmény megelõzésének és csupán nyílt nyomozati eszközökkel történõ felderítésének, illetõleg következetes visszaszorításának több vonatkozásban több akadálya van. A cselekmény megelõzésében, felderítésében és visszaszorításában érintett határainkon szolgálatot teljesítõ állomány jóval átlagon felüli leterheltsége mellett csupán a nyílt nyomozati eszközökkel fizikailag képtelen magasabb felderítési eredményeket produkálni, hiszen - mint már említettem - szervezett és mélyen konspirált csempésztevékenységgel szemben csakis operatív eszközökkel, ilyen pozíciók létesítésével és foglalkoztatásával lehet eredményesen küzdeni. A határõrizeti szerveknél az operatív felderítés 1990 januárjától fel lett függesztve, jelenleg is szüneteltetve van. Az ide vonatkozó hatályos jogszabályok a határõrizeti szervek e tevékenységre is felkészített állományát ilyen jogosítványokkal nem ruházták fel. Tekintettel arra, hogy a csempésztevékenység a határmenti lakosság bevonására épül, ilyen kompetencia hiánya nélkül a cselekmény bizonyítására, illetve a tettenérésre éppen abból adódóan, hogy a helyi lakosság a járõrözési rendszerünket kiválóan ismeri, minimális az esély. Célszerûségi és takarékossági szempontok azt indokolnák, hogy a zöldhatáron csempész-tevékenységen tetten értek ügyeinek rendezése a határ-vámhivatalok illetékességébe tartozzon. Tekintettel viszont arra, hogy ezen hivatalok illetékessége csakis a határátkelõhelyekre korlátozódott, a zöldhatáron tettenért elkövetõk a területi, megyei vámszervek illetékességébe tartoztak. Ekkor viszont már felmerül a szállítás, elõállítás, élõállat egészségügyi vizsgálata, elhelyezése, gondozása, õrzése stb. kérdése is, melynek személyi és technikai feltételei úgy a határõrizeti, mint a vámszerveknél hiányoztak. 1990 január 1-jétõl megváltozott több államhatárral kapcsolatos jogsértõ cselekmény jogi szabályozása. Többek között a tiltott határátlépés is - ha az elkövetõ a cselekményt nem fegyveresen követte el - ma már szabálysértésnek minõsül csupán. A határõrizeti szervek viszont, akik nap mint nap ilyen esetekkel találkoznak, mivel a szabálysértési kódex szerint a határõrség nem minõsül eljáró hatóságnak, semmilyen ezzel kapcsolatos jogkörrel, még az elõállítás jogával sem lettek felruházva. Ilyen jogilag ellentmondásos helyzetben tehát a vonatkozó jogszabályok a határõrséget vámszabálysértésen történõ tettenérés esetén sem ruházzák fel elõállítási jogkörrel. Tisztelt Országgyûlés! Az elõbbiekben elõadott kérdéshez kapcsolódó gondok és problémák jól érzékeltetik azt, hogy a zöldhatáron virágzó csempészet visszaszorítása az ellentmondásos és jelenleg még bizonyos mértékig jogilag is szabályozatlan viszonyok közepette elodázhatatlan és sürgõs megoldást, összefogást igényelne. A kérdéssel érintett probléma átmeneti megoldása érdekében a határõrség országos parancsnoka a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnokával közösen együttes intézkedést adott ki a határõrizeti és vámszervek ilyen irányú tevékenységének egységes értelmezése és végrehajtása érdekében. A belsõ szabályozó, a zöldhatáron való csempészettel összefüggõ korábbi eljárási problémák jelentõs részét megoldotta, de nem adott és nem is adhatott zöld utat a cselekmény megelõzésére irányuló operatív felderítõ munka folytatására, illetve az említett járatlevél visszaállítására. Végleges és megnyugtató megoldást azonban az egyre sürgetõbbé váló határõrizeti törvényi szabályozás parlamenti elfogadása jelentene, mely egyértelmûen rendezni fogja többek között az eljáró szervek hatáskörét, illetékességi szabályait, illetve az állampolgárok e témával kapcsolatos alapvetõ jogait és kötelezettségeit is. Tisztelt Képviselõház, Tisztelt Képviselõ Úr! Kérem a kérdésre adott válasz elfogadását.