DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A legfõbb ügyész úr a tõle megszokott alapossággal és szakmai lelkiismeretességgel válaszolt a kérdésre. Válaszát mégsem tudom elfogadni. Azért nem tudom elfogadni, mert én rendkívül aggasztónak tartanám azt, hogyha ebben az ügyben ezzel a mai nappal lezárulna az Országgyûlésnek minden tevékenysége. Kívánatos lenne, hogy az országgyûlési képviselõk összevetve a még az elmúlt Országgyûlés által kiküldött országgyûlési vizsgálóbizottság vizsgálati eredményeit, és összevetve ennek az ügynek a tanulságait, még további eszmecseréket folytatnának az alkotmányügyi bizottságban vagy más erre kijelölt bizottságban. Erre azért tartom feltétlenül megérettnek a helyzetet, mert az az ügy, amelyet a legfõbb ügyész úr, ilyen szakmai alapossággal elénk tálalt, azért a közvélemény elõtt nyitott kérdéseket hagyott. Az egyik ilyen nyitott kérdés, hogy itt, ebben az ügyben a mérlegnek a két serpenyõjében két ügy volt. Az egyik ügy Végvári József ellen folytatott eljárás, ahol az ügyészség szinte azt mondhatom, az utolsó lehelletéig küzdött a vádlott elítéléséért, és ezzel a tevékenységével a köz érdekében cselekedve azt a hangulatot keltette, azt a látszatot keltette, hogy a III/III-as ügyosztályt leleplezõ, ennek az ügyosztálynak a tevékenységét leleplezõ Végvári József bûnös cselekedetet követett el, olyan cselekedetet, amelyet a Magyar Köztársaságban is elítélendõ cselekedetnek kell tartanunk valamennyiünknek, míg a másik ügyben, Pallagi és Horváth urak ügyében az ügyész utolsó lehelletéig küzdött az illetõk felmentéséért. Hozzáteszem, hogy némileg sajátos az a tény is - és ez csak jogi szakmai kérdés -, hogy abban az ügyben a hivatali kötelezettségek megszegése, amelyben az ügyész azért indítványozta a felmentést, mert szerinte nem bûncselekmény az, amit a vádlottak elkövettek, azért nagyon sajátos az ügyészi felmentés, mert ha ez a bûncselekmény nem lett volna a vád tárgyává téve, akkor az egész ügy nem katonai eljárás alá tartozott volna az új eljárási szabályok szerint. Tehát ez az ügy vitte be a katonai eljárásba az egész ügyet, és ez az ügy az, amelyben az ügyész álláspontja ilyen szélsõségesen megváltozott - jogi álláspontot - ismétlem. Ezek az ügyek azt sugallják tehát - és ebben, hiába folyamatban lévõ ügyek ezek az ügyek, igenis precedenst teremtenek az eljövendõ jogalkotás számára -, hogy az az ügyosztály, melynek tevékenysége valamennyiünk elõtt ismert, az helyesen járt el! Az ügyész a perben azt az álláspontot képviselte, ami szerintem megint csak tarthatatlan jogi álláspont, hogy itt 1989. október 23. után lett jogellenes az, hogy politikai meggyõzõdésük miatt embereket üldöztek Magyarországon, politikai meggyõzõdés miatt embereknek a magánéletébe túrtak bele, embereket rúgtak ki az állásukból a titkosszolgálat aktív közremûködésével, az embereknek az életét dúlták fel, családokat romboltak szét. Úgy gondolja az ügyészség, hogy ez csak +89. október 23-a, a köztársasági alkotmány elfogadása után volt jogellenes! Énnekem határozott jogi álláspontom az, hogy ezt a jogi érvelést csak a régi rendszer jogi megmentése érdekében találták ki a III/III. ügyosztály lebukása után. Ugyanis 1976-ban a Magyar Népköztársaság kihirdette a 8. számú törvényerejû rendeletével a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amely Egyezségokmány 1976 óta a belsõ jognak a része, és +76 óta a politikai jogok gyakorlása nem minõsülhetett volna kriminalizált cselekedetnek a Magyar Népköztársaságban sem+ (taps a bal oldalon)+, és a Magyar Népköztársaság alkotmánya is tiszteletben tartotta az emberi jogokat, tehát ez a jogsértés fönnállt +76 óta folyamatosan! Szeretném azt hangsúlyozni, hogy a felszólalásom és ebben az ügyben az interpellációm és az az igényem, hogy az üggyel tovább foglalkozzon az Országgyûlés, nem azt célozza, hogy az ügyben említett Pallagi és Horváth urakat börtönbe csukják, bármiféle komoly retorzió érje õket - ezek az emberek szerintem a történelemben elfoglalják azt a helyüket, amit megérdemeltek. Nem a büntetés súlya, nem a bosszú az, amely motivál, hanem az, hogy végre derüljön ki az igazság, és ne legyen az a látszat, amit a jelenlegi helyzet fönntart, hogy a szervezetnek a lebontása bûn volt, a fenntartása, mûködtetése, üzemeltetése, ennek az aktív irányítása, vezetése, ötletekkel ellátása, ez pedig a Magyar Köztársaság bíróságai által is és a Magyar Köztársaság jogrendszere által is honorálandó jó cselekedet. (Taps a bal oldalon.) Ezért kérem a tisztelt képviselõtársaimat, akik azt szeretnék, hogy a Magyar Köztársaságban a jövõben se fordulhasson az elõ, hogy ilyen intézmények mûködjenek, és ilyen intézmények vezetésére emberek vállalkozzanak, azok tegyék azt lehetõvé, hogy a bizottság tovább foglalkozzon ezekkel az ügyekkel, tovább tárgyalja az ügyészi álláspontot, és esetleg további érvek merüljenek fel mindkét oldal mellett, s ezt azon az úton tegyék lehetõvé, hogy most nemmel vagy tartózkodással szavaznak a legfõbb ügyész válaszáról. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)