DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfõbb ügyész: Elnök Úr! Képviselõ Úr! Tisztelt Országgyûlés! A képviselõ úr interpellációjában említett két ügyben tavaly július 17-én vádemelésre utasítottam a Budapesti Katonai Ügyészséget, amely szeptember 6-án nyújtotta be a vádiratot mind Pallagi és Horváth urak, mind pedig Végvári úr ellen. Pallagi és Horváth urak ügyében a tárgyalás kitûzésére azért került sor késõbb, mert az új népi ülnökök megválasztásáig a bíróság tanácsát megalakítani nem lehetett. A katonai bíróságnál a népi ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet és nem volt tábornoki rendfokozatú ülnök. A képviselõ úr kérdéseire tisztelettel a következõket válaszolom. A felmentésre irányuló ügyészi indítvány valóban igen ritka. Ha a büntetõ eljárásnak akadálya van, az ügyész a vádat rendszerint elejti, de ennek feltétele az, hogy az ügyész ebben határozott meggyõzõdésre jusson. Ha az ügyésznek határesettel kell szembenéznie, akkor a szakirodalom a felmentés indítványozását tekinti helyesnek, így foglalt állást a Büntetõeljárás magyarázata II. kötet 613. oldal. Ez azért korrekt megoldás, mert a vád fenntartásával az ügyész a bíróság döntését kéri. Tavalyi ügyészi gyakorlatban az összes felmentéssel végzõdõ ügy mintegy 10ában indítványozott az ügyész felmentést, az elmúlt évben 124 ilyen adatot találtam, ez persze elenyészõ ahhoz képest, hogy az összes felmentett vádlottnak a száma 1024 volt. A végindítványra - hogy a következõ kérdésre térjek át - az eljárt katonai ügyész utasítást nem kapott. A bíróság elõtt szó szerint a következõket mondta: - idézek: "Amikor a tényállást fenntartottam és a vádlottak felmentését indítványoztam, saját ügyészi meggyõzõdésembõl eredõ jogi következtetést terjesztettem elõ" - eddig az idézet. Az ügyész úr a tárgyalással kapcsolatban utasítást nem kapott sem tõlem, sem a katonai ügyészségi feletteseitõl. Indítványát a katonai bíróság elõtt részletesen megindokolta, ez a szakmai kritika számára hozzáférhetõ. A tényállást fenntartotta, és a büntetõeljárásban ez a vád tárgya. És elõadta a maga jogi következtetését, de nem kívánta kizárni annak a lehetõségét, hogy a bíróság más következtetésre jusson, és a vádlottak terhére rótt katonai bûncselekmény az elöljáró intézkedés elmulasztása tekintetében a bíróság más következtetésre is jutott. Az utolsó kérdéssel kapcsolatban hadd mondjam el: az ügyészségnek és a legfõbb ügyésznek az ilyen típusú eljárásokkal kapcsolatos külön jogpolitikai álláspontja nincs. Ezzel azt szeretném mondani, hogy a vádlottak politikai hovatartozásával kapcsolatban vagy korábbi tevékenységével kapcsolatban olyan prekoncepció az ügyészségen nincs, amely elõre eldöntené az ilyen ügyekkel kapcsolatos ügyészi álláspontot. Az ügyészségek számára ügyek vannak és gyanusítottak, illetve vádlottak, akiknek a konkrét cselekményeit kell elbírálni a hatályos törvények alapján. Ha mégis arra vállalkoznék, hogy az ügyészség általános jogpolitikai álláspontját fogalmazzam meg, akkor ez minden ügyben a törvények megtartása és az, hogy a bíróságon a bizonyítási eljárást követõen az ügyész a benne kialakult legjobb meggyõzõdésének megfelelõen foglaljon állást. Mivel itt még folyamatban lévõ ügyrõl van szó, nem tartanám szerencsésnek, hogy az ügyben felmerült jogi kérdésekrõl szóljak. A kérdéseket köszönöm és kérem a tisztelt képviselõ urat és a tisztelt Országgyûlést, hogy a válaszomat fogadja el. (Taps.)