FODOR TAMÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Elnézést, hogyha kicsit kriminalisztikai módon foglalom össze az elmúlt két hét drámai történéseit, de képviselõtársaimnak szeretném felidézni, hogy mi történt. Két héttel ezelõtt, szerda este 5 órára ön, ismerõs gyakorlattal, magához rendelte a Nemzeti Színház akkori igazgatóját, Csiszár Imrét és lemondásra szólította föl. Õ természetesen ezzel nem élt. Másnap délelõtt 10 órakor próbája lett volna, de ez a próba elmaradt. A titkárnõjétõl tudta meg, hogy a társulatot összehívták 1 órára; és fél 1-kor még senki nem tudta, hogy ki lesz az új igazgató. Mindenki meglepetésére aztán 1 órakor bemutatták az új igazgatót, ahogy egy, a Kormányhoz közelálló napilapunk újságírója, aki civilben fiatal drámaíró, és remélhetjük, hogy nevét hamarosan ott olvassuk az új Nemzeti Színház szerzõinek sorában, úgy jellemzett, hogy a döntés elképesztõ sebességgel született meg. Én nem kívánok most a színház vezetésével tartalmilag foglalkozni, azokkal a kifogásokkal sem - ez nem az Országgyûlésnek a dolga. Nem kívánok munkajogi szempontból sem foglalkozni - ez majd az ügyvédek dolga lesz. S a jogszerûségét sem vonom kétségbe, hiszen teljesen természetes, hogy akadhatnak minden országban olyan reprezentatív színházak, amelyek különösen kiemelt szerepben vannak, hiszen mûsorrendjük, az ott dolgozó mûvészek javadalmazása, a létrehozott darabok, elõadások mûgondja, mûvészi színvonala mintegy kirakatba helyezi az államnak a mûvészettel szemben alkalmazott politikáját. Tehát ilyen nemzeti színházak léteznek. Természetesen nem kötelezõ, hogy létezzenek. És ha vannak, akkor a mindenkori kulturális miniszter feladata az, hogy ide kinevezze a neki megfelelõ igazgatót. Tehát a jogszerûségét egyáltalán nem vonom kétségbe, hiszen ön majd felelni fog a nemzet elõtt, hiszen a Nemzeti Színházról van szó, és az utókor elõtt is. Természetesen szerényebb leszek, csak a színháztörténet elõtt fog felelni, hogy ez a döntés jó volt-e. Az viszont - és itt térnék rá - már az Országgyûlésre tartozik, hogy felfigyelve arra a nem elõször tapasztalható - többek által bizáncinak aposztrofált - módszerre, amely a kinevezéseket, a felmentéseket kíséri, a határokon túl is visszhangoznak ezek a botrányok, tehát felfigyelve ezekre, ellenõrizze a kormányzatnak a személyzeti politikáját. Ezért kérdezem a miniszter urat, hogy milyen technikákat alkalmazott a Nemzeti Színház kétéves eredményeinek, illetve eredménytelenségeinek a felmérésére. Mennyire pontos, konkrét és mennyire nyilvános vagy a nyilvánosság elé tárható volt ez a vizsgálat, kitõl kapott ön vagy a területért felelõs államtitkár-helyettes olyan szakmailag megbízható értékelést, amelyre számítani lehet? Volt-e olyan vizsgálat, amelyik visszaélésre derített volna fényt, hogy ez a rapid megoldás - ahogy ezt Fekete államtitkár úr szereti mondani - megszülessen? Én úgy tudom, hogy a színházi szakma választott képviselõi önt - miközben a felmentéssel kapcsolatban felhívták Fekete államtitkár-helyettes úr figyelmét, hogy a döntés kizárólag az ön hatáskörébe tartozik - óva intették a sokkszerû beavatkozástól, hiszen a szakmából jöttek. Értelmetlennek tartották az évad végén, a szerzõdtetések lejárása elõtti párnapos drasztikus igazgatóváltást, amely árt a színháznak. Erre a lapok bõséges példával szolgálnak, és a következõ hetek is. Árt a színháznak, és a tapasztalható gondok megoldásában egyáltalán nem segít. (Bekiabálások: Idõ, idõ.) Kapott-e ön a szakmaitól ellenkezõ értelmû tanácsot, és ha nem szakmai szervezettõl, akkor milyen szervezettõl kapta? Az ön által aláírt és többnyire csak általánosságokat tartalmazó felmondólevélbõl nem derül ki egyértelmûen, de a sajtótájékoztatón valamiféle szakmai alkalmatlanságra hivatkoztak; az újonnan kinevezett igazgató, az azóta megszületett Film Színház Muzsika munkatársa... (Az elnök csenget.) Igen, köszönöm szépen elnök úr, befejezem a mondatot, pont jókor csengetett. (Derültség.) ...a Magyar Fórum címû lapnak a mostani fõmunkatársa (derültség az ellenzék soraiban) nemigen rendelkezik azzal a színházi gyakorlattal - és az a színházi gyakorlat a legkisebb vidéki színház esetében is kötelezõ -, amely alkalmassá tenné õt erre a posztra. Kért-e ön referenciát az új igazgató szakmai alkalmasságáról, és hogyha kért, akkor kitõl, milyen szakvéleményt adott errõl saját minisztériumának színházi fõosztálya? És befejezésül, nem gondolja-e azt, hogy ez a döntési mechanizmus felkelti azt a halvány véleményt, hogy a kinevezésben erõsebb a politikai motívum, mint a szakmai? Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)