DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! A hozzászólásom elsõ részében jelzett és úgyszintén az általam is válságosnak megítélt helyzet miatt a Parlament munkarendjére vonatkozó elképzelésem ismertetésétõl elállok. Azonban tekintettel arra, hogy Balás István képviselõtársammal a hozzászólásunk találkozott, ezért a második részét, amely az alkotmányügyi bizottság mûködésére vonatkozik, elmondom. Áttekintettem azt a jelentést, amelyet legutóbb kaptunk az Országgyûléstõl, s arról szólt, hogy a tárgyalásba vont törvényjavaslatok hol tartanak a különbözõ bizottságokban. Nem voltam rest és megszámoltam: 17 olyan törvényjavaslat van, amelyiknek a további tárgyalása az alkotmányügyi bizottság miatt nem folytatható, mert vagy az általános vitát nem zárta le, vagy a részletes vitát nem zárta le, vagy meg sem kezdte valamelyiket. Ez elgondolkoztatott, és arra a következtetésre jutottam, hogy így megtehetjük ugyan azt, hogy idõnként egy-egy hét szünet legyen a plenáris ülésben, és intenzív bizottsági munkával ezt kompenzálni tudjuk, de tartósan ellehetetlenül a Parlament munkája, ha azt gondoljuk, hogy az összes törvényjavaslatot egy bizottságon kell átengedni. Úgy vélem, hogy az országgyûlési képviselõk nem helyettesíthetnek jogi szakértõi munkát. Ezért az a javaslatom, hogy egy jogi szakértõcsoportot hozzanak létre, mely az összes törvényt kodifikációs szempontból megvizsgálja, és csak az ilyen szempontból problémás ügyekben fordul az alkotmányügyi bizottsághoz, illetve a problémákat felvázolva, a módosító indítványokkal kapcsolatos problémákat felvázolva leteszi az alkotmányügyi bizottság elé. Így az alkotmányügyi bizottság nem kényszerülhetne arra, hogy profiljába nem tartozó, általa idõnként nem is egészen értett szakmai törvényekben pontról pontra állást foglaljon. Úgy vélem, a megoldás nélkül teljesen lehetetlenné válik a Parlament munkája. Köszönöm szépen. (Taps.)