JÁVOR KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben a vitában engedjék meg, hogy néhány gondolatomat és tapasztalatomat megosszam Önökkel. Elhangzott, hogy az a bizonyos törvénymódosító indítvány a szövetkezeti tagok jogainak csorbítása. Ezt a véleményt elfogadom és tiszteletben tartom, azonban ez nem jelent mást, mint azt, hogy az életet és a jelenségeket kétféleképpen értelmezzük. Választókerületemben - meggyõzõdésem, hogy nemcsak ott - meglehetõsen testközelbõl végigharcoltam két kisebb csatát, amelyben az elsõ menet mindenképpen az ellenfélé volt, ez magam is kénytelen vagyok beismerni. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy az állampolgárok abból ítélnek, amit látnak, amit tapasztalnak, amilyen körülmények között élnek. Azok a vezetõk, termelõszövetkezeti, áfész- és egyéb vezetõk - ezt tapasztaltuk már az állami vezetõknél is a mi országlásunk elkezdése elõtt - a saját érdekeiket képviselik, és a gondjaikra bízott embereket féligazságokkal tájékoztatván a jogos tulajdonuktól fosztják meg õket. Ezt kellene tisztán látni. Itt nem arról van szó, hogy a szövetkezeti tagok jogait sérti, hanem pontosan a leendõ tulajdonosoknak - itt nemcsak állampolgárokról van szó, hanem az önkormányzatokról és az egyházakról is - súlyosan sérti a tulajdonosi jogait, ha a tulajdonreform különbözõ törvényeinek elfogadása elõtt jóvátehetetlen változások következnek be. Azt szeretném - gondolom, a legtöbben egyetértünk vele, akik itt a Házban ülünk -, hogy a valódi tulajdonosok dönthessenek a tulajdonukról. Jelenleg az történik, hogy a legértékesebb ingó és ingatlan vagyonokat különbözõ rendû és rangú szervezetek részvénytársaságokba és kft.-kbe viszik át. Ez az én tapasztalatom szerint egyértelmûen azt jelenti, hogy a leendõ tulajdonosok egyszer és mindenkorra lemondhatnak a tulajdonukról. Azzal a helyzettel is tisztában kell lennünk, tisztelt képviselõtársaim, hogy ma, amikor ezek az átalakulások történnek, monopolhelyzetben vannak, információ, hatalom és pénz szempontjából a jelenlegi vezetõk. Akiket pedig vezetnek, azokat még ma is megfélemlítik. Bármilyen hihetetlen, 1991-ben ez még megtörténik. Szintén a választókerületemben került erre sor: egy termelõszövetkezetbe korábban összekényszerített települések szét szerettek volna szakadni, aláírásokat kezdtek gyûjteni a szétválás érdekében, mert a közgyûlés kétharmados szótöbbséggel dönt a szétválásról. A még egyben lévõ szövetkezet vezetõi, volt párttitkára sorba járták azokat, akik aláírták a szétválásról szóló aláíró ívet, és azt mondták, hogy vonja vissza az aláírását, nem fog háztájit kapni. Teljesen mindegy, hogy ez jogos, jogtalan, igaz vagy nem igaz. Ezeket az embereket 1991-ben még megfélemlítik. Azt kérem képviselõtársaimtól, legyenek azok kormánypártiak vagy ellenzékiek, hogy gondolják meg: én magam küzdenék az ellen a legjobban, ha itt valamiféle jogokról, piacgazdaság vagy a vállalkozás korlátozásáról lenne szó. Egész egyszerûen arról van szó, hogy a gazdasági rendszerváltás és a politikai rendszerváltás is azon áll és bukik, hogy az emberek mit látnak. Ha azt látják, hogy itt semmi változás nincs, ugyanazok az emberek diktálnak, ugyanazok az emberek maradnak hatalmi pozícióban és gazdasági pozícióban is+ (taps) +, akkor azt kell sajnos mondanunk, hogy nem történt sem gazdasági, sem politikai rendszerváltás, bármennyire is szeretnénk. Mennél inkább sikerül a gazdasági rendszerváltást lelassítani, annál inkább megkérdõjelezõdik és megbukhat a mindannyiunk által nagyon várt, szeretett politikai rendszerváltás is. Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket, ezt szerettem volna elmondani. Annál is inkább, mert úgy gondolom, hogy ha ezeket a gondolatokat is megfontolja mindenki, akkor talán nem lesz akkora különbség - legalábbis ebben a tárgyban, kiderül, hogy nincs is akkora különbség - ellenzék és kormánypárt képviselõi között. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)