DR. FODOR ISTVÁN (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Messzemenõen támogatom dr. Ómolnár Miklós és dr. Torgyán József képviselõtársaim indítványát. Eredetileg csak a saját módosító indítványomat kívántam indokolni, azonban a vitában eddig elhangzottak egyebek elmondására is inspirálnak. Tudomásul véve az Alkotmánybíróság döntését, egyetértek azzal, hogy a szövetkezetekrõl szóló törvény megjelenéséig, a tulajdonviszonyok végleges rendezéséig az Országgyûlés átmeneti jelleggel törvényben korlátozza a mezõgazdasági termelõszövetkezetek tulajdonában, illetve használatában lévõ földek forgalmazását. Egyetértek e korlátozásnak a szövetkezetek tulajdonában lévõ ingatlanokra történõ kiterjesztésével is, és gazdasági társasággá átalakulás átmeneti korlátozásával. (Taps.) Az elõterjesztés jelentõségét én a földtulajdon és az ingatlantulajdon forgalmazásában, valamint az átalakulás egyidejû korlátozásában látom. Anélkül, hogy megelõlegezném a tulajdonosi jogot szövetkezeti vagyon tekintetében akár a kárpótlásra jogosultaknak, akár az ingatlanvagyon létrehozásában döntõ szerepet játszó jelenlegi tagságnak, a forgalomkorlátozást és az átalakulás tilalmát mindkét tipusú vagyon tekintetében minden, a törvény által majdan kijelölendõ tulajdonos érdekében szükségesnek tartom. Mindezt átmenetileg éppen azért tudom elfogadni, mert - amint Szabó Iván képviselõtársam elmondta - itt nem abszolut korlátozásról, hanem ellenõrzött forgalmazásról van szó. S akkor áttérnék a módosító javaslatom indoklására. Amennyiben a földtörvény keretében az ingatlanok forgalmának a korlátozása megoldható, és tekintettel arra, hogy az alkotmányügyi bizottság, valamint az igazságügyi miniszter úr támogatja az elõterjesztést, azt el kell hinnem, hogy ez így megoldható, akkor fel kell hívnom a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a magyarországi falvak szinte mindegyikében az elmúlt évtizedekben létrejött egy ugyancsak szövetkezeti, de mégis más típusú tulajdon, amely ugyancsak a falvak lakosságának a pénzébõl képzõdött. Azáltal képzõdött, hogy többnyire a földmûvesszövetkezetek, jelenleg általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek - közismert nevükön: ÁFÉSZ-ek - tulajdonában lévõ kereskedelmi hálózat boltjaiban költötte el forintjait a falun élõ ember. E hálózatban keletkezõ haszonból gyarapodtak az ÁFÉSZ-ek, és ez nem is jelentett volna gondot az egyes települések számára, ha az adott településen elköltött forintból származó profit ugyanott kerül befektetésre. Kezdetben talán ez így is volt. Késõbb azonban a fogyasztási és értékesítési szövetkezeteknek a hetvenes években történõ erõszakos egyesítését követõen olykor többször tíz település került egy-egy ilyen szövetkezet mûködési körzetébe. Anélkül, hogy általánosítanék, saját tapasztalataim szerint ez az egyesítés oda vezetett, hogy az ÁFÉSZ-ek mûködési körzetének a székhelyközségen kívüli településein a kereskedelmi hálózat további fejlesztése megállt, és a kisebb települések kereskedelmi forgalmából származó profit a központba vándorolt, ahol azt nagyon sokszor - az ellátás fehér foltjait teljesen figyelmen kívül hagyva - más jellegû, tehát nem a lakossági szolgáltatás körébe tartozó hálózat fejlesztésére, ne adj isten a feleslegesen fenntartott apparátus mûködtetésére fordították. Az a véleményem - és ezt a települések részérõl jelentkezõ igény alátámasztja -, hogy a gazdasági rendszerváltás részeként meg kell adni minden település számára azt a lehetõséget, hogy többségi akarat megnyilvánulása esetén a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek tekintetében is az egyesülés elõtti tulajdonviszonyok helyreálljanak. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele az, hogy a vagyon tekintetében a szövetkezeti törvény megjelenéséig ne következzenek be jóvátehetetlen változások. Ne történhessen meg az e tulajdon körébe tartozó hálózat értékesítése, és - ismételten az általánosítás szándéka nélkül mondom - az így befolyt pénzeknek a felélése. Tisztelt Országgyûlés! Az elmondottak okán módosító javaslatot nyújtottam be az önálló indítványhoz. A 2228-as számon kiosztott irományban elírás történt, egy értelemzavaró elírás, az új változatot már benyújtottam, képviselõtársaim nyilván meg fogják kapni. Módosító javaslatom a forgalom korlátozását a mezõgazdasági termelõszövetkezetekével azonos feltételekkel kiterjeszti az ÁFÉSZ-ek tulajdonában lévõ ingatlanokra is. Tisztelt Ház! Mindezek után, befejezésül szükségesnek tartom, hogy e törvény tárgyalása közben a törvényhozás házában az is elhangozzék, hogy a szövetkezetek tulajdonában, illetve használatában lévõ vagyon forgalmának korlátozása nem lehet tartós, semmi esetre sem tarthat az önálló indítványban megjelölt határidõig, 1992. március 31-ig. Feltételezem, hogy az elõterjesztõk nagy biztonsági tartalékkal számolva jelölték meg ezt a határidõt. De nekik is és mindannyiunknak tudnunk kell, hogy akár a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek, akár a mezõgazdasági termelõszövetkezetek többségében az átalakulás különbözõ formáinak keresése nem sanda szándékkal, a vagyonalapnak régi vagy jelenlegi tulajdonosok alól történõ kimentésének szándékával történik, hanem annak az egyszerû ténynek a felismerésével, hogy a jelenlegi feltételek között, a jelenlegi tulajdonformában a továbbiakban csak a veszteség növekedhet. Tehát a szövetkezeti törvény mielõbbi elfogadása éppen azért létkérdés, hogy a tulajdonviszonyok végleges rendezése során a szövetkezeti vagyont azok, akik a továbbiakban azt mûködtetni fogják, minél kisebb teher nélkül kapják meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)