DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Nekem õszintén szólva - hallgatva itt a felszólalásokat - az a gyanúm támadt, hogy egyesek ezt a határidõ-kitolással összefüggõ moratóriumot mint eladási moratóriumot tekintik. Eörsi Mátyás elõbbi felszólalásából is arra a következtetésre jutottam, amikor õ itt nagyon aggódott, hogy befagy a külföldi kapcsolatrendszerünk, mintha arról beszélnénk, hogy nem lehet földet eladni. Kérem, szeretném fölhívni a tisztelt képviselõtársak figyelmét, hogy errõl egyáltalán szó nincs! Ennek a törvénynek a meghosszabbítási kérdése, amit most Ómolnár Miklós és Torgyán József nyújtott be, mindössze arról szól, hogy nem lehet ellenõrzés nélkül eladni, hanem a vagyonellenõrzõ bizottságoknak az elõzetes véleményét kell kikérni ehhez és ezek jóváhagyását. (Taps a jobb oldalon.) Én nem tudom, hogy azok részérõl kell-e sanda szándékot feltételezni, akik korlátlan eladási szabadságot, vagy azok részérõl, akik egy felülvizsgálati szabadságot akarnak megvalósítani? Kik azok, akik nem bírják ki, hogy felülvizsgálják ezt, ami lehet, hogy egy-kéthetes csúszást jelent, de semmi esetre sem jelenti a piaci viszonyok befagyasztását! Lényeges a kérdés azonban egyfelõl, mert nagyon szeretném hangsúlyozni, nem szeretném, ha ebben a Házban csak az a vélemény hangzott volna el, mint hogyha ez a kárpótlási törvénnyel érintetteknek az érdeke lenne, hiszen földalapnak a megmaradása tulajdonképpen három, nagyon markánsan egymástól elkülönülõ potenciális tulajdonosi réteget érint, és ez a moratórium, amelyik bizonyos kontrollhoz köti a földeladásokat, mind a háromnak egyformán védi a jogait. A kárpótlási törvény keretében ez a Parlament - elfogadva azt a módosító indítványt, amelyik éppen a szövetkezeti tagság, a szövetkezeti alkalmazottak és az állami gazdasági alkalmazottak jogait volt hivatva védeni - elfogadta azt, hogy a kárpótlással érintett személyek elõtt a szövetkezeti tagság és alkalmazottak részére földalapot kell elkülöníteni elõzetesen, amelybõl ez a rétege kapja majd a földigénye egy részének a kielégítését. Természetesen, ha a téesz eladja ezeket földeket, akkor ez a földalap is a priori eltûnik. A második érintett tulajdonosi kör a kárpótlással érintettek köre, akik azt hiszem, akármilyen vitát kezdeményezünk, mégis, Magyarországon másfél millió jogosult! A harmadik kör pedig, hogy a benyújtás elõtt álló - vagy úgy tudom, már be is nyújtották a Parlamentnek - szövetkezeti törvény, amely egyértelmû, hogy az osztatlan szövetkezeti tulajdont mint fogalmat megszünteti. Azt hiszem, ebben mindnyájan egyet is fogunk érteni. Ennek értelmében a maradó osztatlan földtulajdon a szövetkezeti tagság között kerül nevesítésre. Tulajdonképpen akkor, ha ezt a moratóriumot vagy eladási kontrollt nem vezetjük be, éppen a szövetkezeti tagság mint harmadik potenciális tulajdonosréteg alól is kihúzzuk a talajt, a szó szoros értelmében a talajt. Tehát egyszerûen nem értem az ellenkezést, mert a gazdaság mûködésének, a külföldi befektetésnek ez nem állja az útját. Ugyanakkor védi mindhárom tulajdonosi körnek, akik a következõ rendezés során jutnak végsõ soron a tulajdonukhoz, jogos érdekeit, hogy egy szûk réteg, mielõtt a tulajdonosi pozícióba az arra jogosultakat beültethetnék, kirántsa azt a tulajdoni lehetõséget, hogy hozzájussanak ahhoz, amit egyébként más törvények számukra garantálnak. Nagyon hamis és kétszínû játékot játszanék a Parlament akkor, ha egyidejûleg megszavaz egy kárpótlási törvényt, megszavaz egy földalapot a szövetkezeti tagoknak és alkalmazottaknak, és el fog fogadni egy szövetkezeti törvényt, ugyanakkor pedig sima arccal, széttárt karral úgy csinál; de sajnáljuk, mindez írott malaszt, mert engedtük eladni a földet korlátlanul és ellenõrizetlenül. Ezért én javaslom ennek a törvénynek, igenis, a kiegészítésének - amit most Torgyán és Ómolnár képviselõtársunk benyújtott - az elfogadását. (Nagy taps a kormánypártok részérõl.)