DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tavaly körülbelül ilyenkor, amikor az Országgyûlés összeült, az ország attól volt hangos, hogy a múlt rendszer gazdasági vezetõi utolsó esélyüket megragadva a volt politikai hatalmukat átmentik egy újfajta gazdasági hatalomba, a vállalatokat, a szövetkezeteket, az állam tulajdonában álló vagyontárgyakat átjátsszák, és ezzel az országnak mérhetetlen károkat okoznak. Azt hiszem, hogy egy rendszerváltás során a politikai rendszerváltással a gazdasági rendszerváltás nemigen tud lépést tartani. Ez tulajdonképpen természetes dolog is. A politikai rendszerváltás egy szavazással, egy választással lényegében keresztül tud menni, azonban a gazdasági rendszerváltáshoz sokkal hosszabb idõre van szükség. Abban az esetben, hogyha a gazdaságban súlyos anomáliák mutatkoznak, akkor az új politikai rezsim erre azzal tud reagálni, hogy mielõtt elkezdené a saját maga kívánalmainak megfelelõnek tartott új gazdasági rendet felépíteni, azt megelõzõen rombol. Rombol abban az értelemben, hogy annak érdekében, hogy a rossznak, hibásnak tartott gazdasági folyamatokat megakadályozza, különbözõ korlátozásokat léptet életbe. 1990 májusában az Országgyûlés majdnem egyhangúan elfogadott egy törvényt, amely arra volt hivatott, hogy megakadályozza a földeknek az úgynevezett átjátszását, és a földtörvény módosításával a föld forgalmát jelentõsen korlátozta oly módon, hogy a szerzõdéseket jóváhagyó bizottságokat hozott létre, mely bizottságok engedélye nélkül nem volt lehetséges a földekkel való rendelkezés. Nagyon nehéz egy év távlatából eldönteni azt, hogy az intézkedés mennyiben volt jó, és mennyiben volt rossz. Énnekem az az érzésem, hogy az Országgyûlés annak idején kicsit elsiette ezt a törvényt. Azt hiszem, hogy bár nyilván voltak neki kétségtelenül elõnyei is, azonban hátrányai is voltak, hiszen a föld forgalmát olyan mértékig korlátozta, amely legalább annyi, ha nem több kárral járt, mint amennyi elõnynyel a másik oldalon. Szeretném ehhez hozzátenni, hogy bár az SZDSZ annak idején megszavazta ezt a törvényt, azt már akkor is elveinkkel ellentétesnek tartottuk, hiszen nem tartozik gazdasági filozófiánkhoz az, ha egy gazdaságban valamiféle probléma merül fel, akkor ezt korlátozásokkal és tilalmakkal kellene megoldani, hanem mi másképpen gondolkodunk. Ezzel együtt arra a gazdasági problémára, amely egy évvel ezelõtt jelentkezett rövid távon - hangsúlyozom: rövid távon - megoldást jelenthetett az a törvény, amelyet a Parlament 1990 májusában elfogadott. Szeretném a Parlament figyelmét felhívni a törvény indoklására. Felolvasom az indoklás elsõ mondatát: "Alapvetõ társadalmi érdek fûzõdik ahhoz - mondja ki a törvény indoklása -, hogy az állami tulajdonban lévõ ingatlanok felett a leendõ önkormányzatok érdekeivel összhangban rendelkezzenek. Ennek érdekében átmeneti idõre, az önkormányzati törvény hatályba lépéséig indokolt fokozott védelemben részesíteni ezt a vagyoni kört." Mit jelent ez tisztelt Országgyûlés, hogy "átmeneti idõre", mit jelent az, hogy az önkormányzati törvény hatályba lépéséig kellett ezt a törvényt megalkotni. Úgy vélem, hogy a logika legelemibb szabályaiból az következik, arra a következtetésre jussunk, hogy mihelyt ez az átmeneti idõszak lezárul, az önkormányzati törvény hatályba lépett, a választások megtörténtek, erre a törvényre a továbbiakban semmilyen szükség nincs. Ha komolyan vesszük azt, amit annak idején ennek a törvénynek az indokolásához fûztünk, akkor ennek megfelelõen kell eljárni és ezeket a korlátozásokat, amelyeket annak idején bevezettünk, mindenképpen meg kell szüntetnünk. Szeretném egyébként a rend kedvéért megemlíteni, hogy ezt a törvényjavaslatomat, amely a 706-os számot viseli, már 1991 novemberében, tehát a választások után benyújtottam a Parlamentnek, ismeretes okok miatt csak most tudja a Parlament tárgyalni. Ha megvizsgáljuk a mai helyzetet, azt látjuk, hogy a volt állami tulajdonban álló ingatlanok nagy része ma már önkormányzati tulajdonban van, tehát ezen vagyontárgyak vonatkozásában ezeknek a korlátozásoknak már nincs is igazából relevanciájuk. Ha nincs még önkormányzati tulajdonban, akkor hamarosan odakerül, tehát ez a törvény, ezek a korlátozások erre már nem lesznek alkalmazhatóak. Fennmaradnak az egyéb állami tulajdonban lévõ ingatlanok, azonban úgy érzem, hogy ezekre sem indokolt fenntartani ezt a korlátozást, hiszen az államnak a feladata és felelõssége, hogy ezekkel a földekkel hogyan gazdálkodjék és bár a magam részérõl nagyon sok tekintetben vitatkozom a Kormány privatizációs stratégiájával, mégis úgy gondolom, hogy ezt neki kell végrehajtania, neki kell viselnie a felelõsséget és ezen túlmenõen azt gondolom, hogy ezek a bizottságok, amelyek ezeket a szerzõdéseket felügyelnék, amúgy sem tudnának ezeken a jelenlegi privatizációs anomáliákon segíteni. Végül fennmaradnak a szövetkezetek - és itt egy kis kitérõt kell tennem -, kicsit furcsa, hogy ezt a törvényt már 1990 májusában beterjesztettem és a Parlament pontosan akkor kezdi el tárgyalni, amikor az Országgyûlés már elfogadta a kárpótlási törvény szövegét, ez a törvény azonban még nem lépett hatályba. Úgy látom, hogy a Kormánynak már nagyon-nagyon régen el kellett volna készítenie a kárpótlási törvényjavaslatát, azt a Parlamentnek már nagyon régen el kellett volna fogadni. Ha a kárpótlás logikáján belül kell maradni, akkor ezen a logikán belül el tudnám fogadni azt, hogy ezeknek a korlátozásoknak az eltörlése talán nem a legidõszerûbb pont most. Hogy a kárpótlásnak a kormánykoalíció által elképzelt módja teljesítésre kerüljön, ennek érdekében képtelenség az, hogy az ország a földeknek a forgalmát hónapokig, adott esetben évekig korlátozza, ne tegye lehetõvé, hogy a földeken gazdálkodók a vagyonukkal rendelkezhessenek és a gazdasági életnek megfelelõ szerzõdéseket megkössék. Úgy érzem, ha ezt a dolgot fenntartjuk, akkor ezzel a gazdaság elé tornyosuló akadályokat csak tovább súlyosbítjuk, ahelyett hogy könnyítenénk a gazdasági élet szereplõinek, hogy a normális tevékenységet folytassák, ott akadályokat gördítsünk. Ha igaz az, amit mondtam, hogy az állami tulajdon területén ez a törvény, ezek a korlátozások lassan kiürülnek, akkor azzal szeretném befejezni, hogy az általam hatályon kívül helyezni javasolt törvényjavaslatnak az esetleges hatályban maradásával pusztán egyetlen egy dolog maradna, egy újabb hatóság, egy néhány tagú bizottság, amit az országnak fenn kell tartania, aki korlátokat szab, megszabja, hogy hogyan kell a gazdasági élet szereplõinek viselkedniük. Azt hiszem, hogy mindenki vagy majdnem mindenki, aki ebben a teremben ül, a politikai rendszerváltás idején komolyan gondolta azt, hogy a gazdaságot liberalizálni kell és nem a korlátokat kell szaporítani vagy fenntartani. Ennek jegyében kérem az Országgyûlést, hogy az indítványomat megtárgyalni és végül elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Bal oldalon taps.)