DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! 1989. október 23-án az Alkotmány több olyan rendelkezést tartalmazott, amely közvetlenül érintette a polgári jogi viszonyokat is. Ezek egyik leglényegesebb eleme az volt, hogy megszüntette a különbözõ tulajdonformák közötti jogi eltérést. Másfél évvel az Alkotmány módosítása után jelenleg folyik az a vita, amelynek a keretében a Polgári Törvénykönyvön is keresztül kívánjuk vezetni ezeket a változtatásokat. Ennek a kérdésnek az egyik leglényegesebb eleme, hogy az állami tulajdon kizárólagos körébe milyen vagyontárgyak tartozzanak. A Polgári Törvénykönyv hatályos szövege ezt a kört 1959-ben határozta meg az akkori viszonyoknak megfelelõen, ehhez képest mindenképpen indokolt a változtatás. Tölgyessy Péter az általános vitában tanulmány szintû felszólalásában részletesen foglalkozott azokkal az elméleti kérdésekkel, amelyek megkérdõjelezik, hogy egyáltalában a jelenlegi jogfejlõdés szakaszában van-e indoka annak, hogy legyen kizárólagos állami tulajdonban lévõ vagyontárgykör. Ezzel egyébként összhangban Szájer József módosító indítványt terjesztett elõ, amelyben kérte, indítványozta ennek a körnek a teljes megszüntetését, az állami tulajdon kizárólagos körének a teljes megszüntetését. Szájer József indítványával teljes mértékben egyetértek, technikailag azonban indokoltnak tartom, hogy az Országgyûlésnek módja legyen az egyes vagyontárgyakat külön- külön is vizsgálni, hiszen a piacgazdálkodás szempontjából nem közömbös, hogy az állami tulajdon kizárólagos körébe került vagyontárgyaknál ilyen elidegenítési korlátozás, forgalomképtelenség fennáll-e vagy sem. A privatizációhoz nagyon fontos, hogy minél szûkebb körben kelljen ilyen korlátozásokkal megküzdeni. Most nem kívánok elméleti kérdésekkel foglalkozni, azt Tölgyessy Péter elmondta, módosító indítványom körében ezt a törvényjavaslatban meghatározott felsorolást kívántam rendkívül radikális módon csökkenteni. Az alkotmányügyi bizottságban kértem, hogy az egyes vagyontárgy-típusokról külön szavazzon a bizottság, hiszen minden vagyontárgy-körnek egészen más a sorsa, és nem indokolt az összevont szavazás az egész javaslatról. Ennek megfelelõen az a kérésem, hogy az egyes vagyontárgy-típusokról külön-külön foglalkozzon az Országgyûlés plenáris ülése is. Sorrendben szeretnék foglalkozni a felvetõdött kérdésekkel, egészen röviden. A föld méhének kincseivel kapcsolatosan Tölgyessy Péter kifejtette, hogy nagyon nehéz meghatározni, hogy a föld méhének a kincse tulajdonképpen mit jelent. A sztálini-buharini alkotmány szóhasználatában ez a pátosz nagyon helyénvaló, nagyon kérdéses azonban, hogy a jelenlegi magyarországi forgalmi viszonyok között erre van-e szükség egyáltalán. Emögött feltétlenül egy olyan megfontolás húzódik: ami a földben van, ami a földben értékes ásvány vagy egyéb anyag, az kizárólag az államé legyen. Ennek feltétlenül van egy olyan oldala, hogy az elmúlt években az ezzel érintett ingatlanok értékét rendkívüli mértékben le lehetett nyomni a bányakártalanítási ügyekben, hiszen egészen egyszerûen csak szántóföldként lehetett ezeket figyelembe venni, ugyanakkor ezek a földek lényegesen többet értek volna szabadpiaci viszonyok között. A föld méhének kincseivel kapcsolatosan az az álláspontunk, hogy indokolatlan az állami kizárólagos tulajdon fenntartása. A másik kérdés a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett szigetek kizárólagos állami tulajdon körében való hagyása. Meg kell jegyeznem, hogy ennek a kérdésnek a vitája furcsa eredménnyel járt az alkotmányügyi bizottságban, 8:8-as szavazás volt, azaz ugyanannyi támogatója, mint ellenzõje volt ennek a kérdésnek. Meg kell jegyeznem, hogy ez a javaslat nincs összhangban az Országgyûlés elõtt levõ, az állami tulajdonból az önkormányzatok tulajdonába való átadást tartalmazó törvény tervezett rendelkezéseivel sem, hiszen ott ennek a vagyontárgynak a jelentõs része önkormányzati tulajdonba kerülne, kikerülne az állami tulajdon kizárólagos körébõl. Önmagában azonban a vita során álláspontomat, éppen MDF-es képviselõk nagyon jó gyakorlati példákkal megerõsítették, és hivatkoztak arra, hogy a tényleges gyakorlat sokkal racionálisabb volt, mint az 1959-es jogszabályi rendelkezés, amelyet a mostani javaslat a következõ idõkre is megpróbál átmenteni. Konkrétan: ha egy folyóvíz elhagyja a medrét, ritkább esetben természetes úton, gyakrabban esetleg folyószabályozás útján, keletkezik egy olyan terület, amellyel valamit kell kezdeni. A gyakorlatban ezeket a területeket parcellázták, eladták, mûvelés alá vonták, és egyszerûen nem voltak figyelemmel a Polgári Törvénykönyvnek arra a rendelkezésére, hogy ezekrõl az ingatlanokról csak úgy lehetett volna rendelkezni bármilyen formában, ha az Országgyûlés egy külön törvényt hoz, külön törvényben teszi lehetõvé ezeknek az értékesítését. Ez teljesen életszerûtlen, teljesen indokolatlan, és én kérem az Országgyûlést, hogy ne kösse meg a késõbbiekben a gyakorlatot ilyen, tulajdonképpen értelmetlen rendelkezéssel. Ha a folyóvíz egyszer már elhagyta a medrét: mûvelésre vonható területrõl van szó. Hogy ennek a használatbavételéhez külön törvényre legyen szükség, annak semmiféle értelme nincsen. Az alkotmányügyi bizottságban a Kormány támogatta az egyik módosító indítványomat, méghozzá radikálisabban, mint én. Az eredeti tervezetben az szerepelt, hogy a központi állami feladatokat szolgáló ingatlanok kizárólagos állami tulajdonba kerülnének, azaz forgalomképtelenek. Ez a megkötés a Polgári Törvénykönyv hatályos szövegében nincs benne. Újdonság lenne, tulajdonképpen bõvítené az állami tulajdon kizárólagos körét. Ez a megfogalmazás, hogy "központi feladatokat szolgáló ingatlanok", meglehetõsen nehezen értelmezhetõ: nem derül ki belõle, hogy milyen ingatlanokra vonatkozik, és milyen ingatlanokra nem vonatkozik. Ezért én egy olyan módosító indítványt terjesztettem elõ, hogy ezeket valamilyen törvényben külön fel kellene sorolni, hiszen kevés ilyen ingatlanról lenne szó. A Kormány képviselõje a bizottsági tárgyaláson rugalmas volt: elfogadta, hogy erre az új megszorításra nincsen semmi szükség, és egyetértett azzal, hogy az e) pont, a központi állami feladatokat szolgáló ingatlanok kivétele a forgalomképességbõl maradjon ki a törvényjavaslatból. Ennek megfelelõen én a saját módosító indítványomat a c) pont tekintetében visszavontam - ami azt jelentette volna, hogy külön törvényben kellett volna ezeket az ingatlanokat megnevezni. A következõ kérdések: a távközlési alaphálózat és a távközlésre felhasználható frekvenciák, a vasutak, az atomenergia alkalmazását szolgáló üzemi létesítmények, berendezések és nukleáris anyagok, a közcélú villamos mûvek, az energiaszolgáltatás és -szállítás országos távvezeték-hálózata - mind olyan kérdés, hogy külön-külön kellene vizsgálni, hogy mennyiben indokolt itt a privatizációt megakadályozni azzal, hogy kizárólagos állami tulajdont tartunk fenn ezeknél a vagyontárgyaknál. Ezzel beruházó tulajdonjoghoz nem juthat, és számára csak a lenini NEP-politikának megfelelõ koncessziós lehetõségek maradnak. Nem kimondottan vonzó a külföldi tõke számára az ilyen megközelítés, és összességében ezeknél a vagyontárgyaknál változatlanul tartom azt az álláspontomat, hogy szükségtelen ezeknek a vagyontárgyaknak az állami tulajdon kizárólagos körébe való vonása, amely együtt jár azzal, hogy nem lehet elidegeníteni ezeket a vagyontárgyakat, forgalomképtelenek, és csak külön törvénnyel lehet rendelkezni a forgalomképtelenség feloldásáról. A másik kérdés, amelyhez röviden hozzá szeretnék szólni: Szabó János képviselõtársamnak egy fölvetése az elbirtoklással kapcsolatban. A kérdés, bizonyos értelemben, összefüggésben van azzal, amit az elõbb elmondtam más összefüggésben. A hatályos Polgári Törvénykönyvnek van egy olyan rendelkezése, hogy nem lehet elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban van, vagy az állam, illetõleg szövetkezet birtokából jogtalanul került ki. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan ellenkezik a tulajdonformák megkülönböztetését tartalmazó korábbi jogszabályok alkotmányossági problémáival, ellenkezik a +89. október 23-ai alkotmánymódosítással - így valóban nagyon ideje, hogy kikerüljön a Polgári Törvénykönyvbõl. Ennek azonban a végrehajtásával kapcsolatosan egy gyakorlati gond van. A törvényjavaslat 17. § (2) bekezdése szerint az állam, illetõleg a szövetkezet tulajdonában álló vagy ezek birtokából jogtalanul kikerült dolognak a törvény hatályba lépésekor folyamatban levõ birtoklása esetén az elbirtokláshoz szükséges idõ e törvény hatályba lépésének napján kezdõdik. Szabó János nagyon plasztikusan rámutatott az általános vita során arra, hogy ez további tíz évre konzerválná a jelenlegi állapotokat, az állami tulajdonnak és a szövetkezeti tulajdonnak ezt a fokozott védelmét további tíz évre megörökítené. Az alkotmányügyi bizottságban elhangzott vita során Szabó János nem volt jelen. Elhangzott viszont a Kormány részérõl egy olyan érv, amelyre nem reagálhatott, éppen ezért mi, az alkotmányügyi bizottság egyéb tagjai nyilatkoztunk ebben a kérdésben. Szabó János azt indítványozta, hogy ez az átmeneti rendelkezés ne kerüljön be a törvénybe, azaz az elkövetkezõ tíz évre ez a védettsége ne maradjon meg az állami és a szövetkezeti tulajdonnak. A bizottsági vitában elhangzott egy olyan érv, hogy azért nem lehetett szó arról, hogy itt elbirtoklási idõ folyt volna az elmúlt idõben, mert ez alkalmatlan tárgy lett volna az elbirtoklásra. Ezeknek a tárgyaknak a körét, amelyek alkalmatlanok az elbirtoklásra, az állami tulajdon kizárólagos köre határozza meg, amelyrõl a felszólalásom elõzõ részében volt szó. Az, hogy egy lakóház állami tulajdonba került, mert esetleg a tulajdonosa disszidált, és elkobozták tõle, vagy maradt egy magánszemély tulajdonában, az teljesen véletlenszerû, magának a tárgynak semmi köze ehhez, hogy mi lett a jogi sorsa. Nem a tulajdonjog tárgyában volt különbség az alkalmatlanságnál, hanem a tulajdonos személyében. Tehát azt a feudális jellegû megkülönböztetést, amely az állami tulajdonnál és a szövetkezeti tulajdonnál - általában: társadalmi tulajdonnál - kizárta az elbirtoklás lehetõségét, nem lehet a tárgyra átvetíteni. A tárgyak között semmiféle különbség nem volt. Hogy- ha valaki tíz évet meghaladóan akár egy ingatlant birtokolt már eddig is, minden további nélkül meg lehessen állapítani az elbirtoklást álláspontunk szerint az elkövetkezõkben akkor, hogyha az érdemi rendelkezés tekintetében a korábbi elbirtoklási tilalmat az Országgyûlés hatályon kívül fogja helyezni. Nekem az a véleményem, hogy az állami tulajdonnak és a szövetkezeti tulajdonnak ezt a megkülönböztetett védelmét, az elõterjesztett kormányindítvánnyal ellentétesen, felejtsük el minél elõbb, és ebben a kérdésben messzemenõen támogatom Szabó János indítványát, hogy ne kerüljön be ez a további tízéves védettség a törvénybe. Meg kell jegyeznem, hogy ezt a Szabó János-indítványt MDF-es képviselõk támogatásával sikerült többséghez juttatnunk az alkotmányügyi bizottságban: az alkotmányügyi bizottság ezt a módosító indítványt támogatta. Köszönöm szépen. (Gyér taps.)