NÉMETH ZSOLT (FIDESZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend elõtti hozzászólásomban Deme Zoltán MDF-es, Iványi Gábor SZDSZ-es és a saját nevemben csodálkozásomnak és értetlenségemnek kívánok hangot adni a parlamentarizmus elvét súlyosan érintõ kérdésben. A Magyar Köztársaság Parlamentjének emberi jogi, kisebbségi, vallásügyi bizottsága által létrehozott hatpárti albizottság munkájának megkezdését a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium fél éve - finoman mondva - megtorpedózza. Az albizottság feladata a volt állami egyházügyi hivatal irattárába való betekintés révén az iratok állagának felmérése, az ÁEH mûködési mechanizmusainak feltárása és az üldözött egyházi személyek rehabilitási koncepciójának kidolgozása tárgyában jelentés készítése a parlamenti bizottság részére. Az emberi jogi, vallásügyi, kisebbségi bizottság 1990. november 7-én tartott ülésén állította föl az albizottságot, szigorúan azzal a feltétellel, hogy az említett jelentés a bizottság számára készüljön. Az 1990. július 31-én felállított, ugyanezen levéltárral foglalkozó, az egyházi iratanyagokat feltérképezõ képviselõi tényfeltáró bizottság ezzel a döntéssel három fõrõl hat fõre bõvült, és a fent említett feladatokat kapta. A döntés tényérõl és körülményeirõl Fodor Gábor, a bizottság elnöke tájékoztatta a mûvelõdési és közoktatási minisztert, és kérte, hogy biztosítsa az ÁEH irattárába való betekintés technikai feltételeit és a formális engedélyeket az albizottság tagjainak. Írásos válasz hosszú hónapokon át mind a mai napig sem az érintett képviselõkhöz, sem a bizottsághoz nem érkezett. Híresztelések jutottak csupán a fülembe, miszerint az MM és a Parlament elnökének hivatala levelet váltott e tárgyban, szóbeli érintkezések során a Parlament elnöke és kezdetben a mûvelõdési miniszter félreértésekre hivatkozott, és türelmet kért. 1991. április 9-én Iványi Gábor képviselõ úr társaságában személyesen fölkerestük a mûvelõdési miniszter titkárságát, és mind ez alkalommal, mind április 22-én a miniszter úrral való folyosói egyeztetés során homályos, illetve meghökkentõ válaszokat kaptunk. Nevezetesen azt, hogy ebben a kérdésben az iratok felügyeletének megoldatlansága, a hozzáférés technikai biztosításának nehézségei és a kutatói koncepció kidolgozatlansága folytán a miniszterelnök úr kompetens egyedül, s ezért a Minisztérium nem vállalhatja a döntéssel járó politikai felelõsséget. Tudtommal a miniszterelnök úr mind ez idáig még nem tudott válaszolni a mûvelõdési miniszter úrnak, és így minden bizonnyal õ is csupán ezen okból nem tudott válaszolni az érintett honatyáknak. Csodálkozásomnak adok hangot: amennyiben parlamentáris demokráciában élünk, tarthatatlan, hogy a Parlament jogszerû, semmilyen törvénybe és rendelkezésbe nem ütközõ döntését, illetve a képviselõk jogállásáról szóló törvényben lefektetett jogok gyakorlását, akármilyen indok alapján egy Minisztérium szabotálja. Hogyan jön ide az, hogy tisztázatlan a miniszteriális felügyelet? Valóban vannak egyházi anyagok az MM mellett a BM, a megyei önkormányzatok s a Magyar Szocialista Párt felügyelete alatt, s valóban rendet kell tenni, de nem lehet addig vita tárgya, hogy mely intézmény viseli a felügyelet felelõsségét. Hogyan lehet összetéveszteni a kutatók kutatási szabadságát és az ehhez szükséges jogi szabályozás és politikai döntés szükségességét, a Parlament, illetve a képviselõk jogait? A miniszterelnök úr kompetenciájához ezen helyen inkább nem fûzök megjegyzést. Csodálkozásomnak adok hangot továbbá, mert meggyõzõdésem, hogy a múlt lezárása, szûkebben a kommunista egyházüldözéssel való számotvetés a nemzet egészének és így minden bizonnyal a demokratikus politikai pártoknak és a kormányzatnak egyaránt akarata és érdeke. Az evangelisták megnevezték Júdást. A Római Birodalom rendszerváltását követõen Nagy Konstantin is elrendelte az üldözött és mártíromságot szenvedett õskeresztények üldözõi neveinek feltárását, s a mai Magyarországon ez a parlamenti albizottság még nem is névfeltárással, hanem az ÁEH iratanyagával és mûködésével kapcsolatos, az üldözöttekkel foglalkozó belsõ jelentés elkészítésével van megbízva. Tájékoztatásként hangsúlyozom, hogy nem az egyház belsõ életébe való beavatkozás, hanem az állam egyházüldözésének politikai relevanciájú vizsgálata az albizottság feladata. Kérdezem azt, hogy kinek az érdeke és kinek a felelõssége, hogy zsenge demokráciánk több, mint egy éve nem tette meg a szükséges lépéseket e tárgyban, s hovatovább mi a magyarázata, hogy az illetékesek törvénysértõ módon áthághatatlan akadályokat gördítenek a jelentés elkészítésének útjába. Itt jelzem, hogy e tárgyban interpellációt is benyújtok, talán választ kapok a kérdésekre. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezek nem költõi kérdések. Õszintén csodálkozom, õszintén állok értetlenül az eset elõtt. Köszönöm. (Taps balról.)