DR. KISS GYÖRGY (MDF): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az a cél késztetett napirend elõtti hozzászólásra, hogy elejét vegyem esetlegesen egy olyan tévhit széles körben történõ elterjedésének, miszerint a magyar Országgyûlés tagjai vagy azok többsége bûnözõ és törvényeket nem tisztelõ személyeket támogat vagy vesz méltatlanul védelmébe. Az utóbbi idõben ugyanis - bár ilyen megnyilvánulás korábban sem volt ismeretlen e teremben - gyors egymásutánban két ízben is hallhattunk erre utaló felszólalást. Folyó hó 9-én interpelláció hangzott el a bûnelkövetõkkel szembeni rendõri fegyverhasználattal kapcsolatban. Az interpelláló képviselõtársunk aggályosnak tartja, hogy - mint mondotta - "Fél éven belül három ízben fordult elõ olyan rendõri fegyverhasználat, mely rendbontó személy életét oltotta ki". Ezzel egyet is érthetünk abban az esetben, ha az interpelláció nem pusztán a rendõri intézkedés ellen irányult volna. Képviselõtársunk felszólalásában nem fejtette ki - ami egyébként nem is tárgya az interpellációnak -, hogy ebbõl milyen következtetéseket von le. Egyet azonban biztos, hogy nem. Arra ugyanis bizonyosan nem gondolt, hogy a szaporodó rendõri intézkedéseknek oka lehet a bûnözés növekedése, az esetenkénti fegyverhasználatnak pedig az, hogy egyre durvább, erõszakos jellegû bûncselekményeket követnek el. Aki ma az utcán jár, ismeri körülményeinket, az pontosan tudja, milyen bûnözési hullámmal állunk szemben. Ez pedig megköveteli, hogy a rendõrség igenis határozottan, a törvény minden szigorával fellépjen a köztörvényes bûnözõk ellen. (Közbeszólás: Helyes!) Ezen belül - ha szükséges és indokolt, természetesen hangsúlyozva a törvényesség maximális betartását - akár fegyverét is használja. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a bûnelkövetõknek is vannak jogaik, melyeket tiszteletben kell tartani. De tisztában vagyunk azzal is, hogy biztosítanunk kell a becsületes, törvénytisztelõ állampolgárok védelmét. Különösen fontos ez napjainkban, amikor naponta ér durva támadás védtelen gyermekeket és öregeket. Elsõsorban az õ érdeküket kell tehát szem elõtt tartanunk, és szükséges, hogy a magyar Országgyûlésben ez el is hangozzék, sõt talán gyakrabban juttassuk kifejezésre, mint a szegény, kiszolgáltatott bûnözõk védelmét. A másik megnyilvánulás, melyre céloztam, az elmúlt hét keddjén, napirend elõtti hozzászólás keretében hangzott el. Képviselõtársunk felszólalásában az önkényesen beköltözõ, illetve rosszhiszemû jogcím nélküli lakáshasználókat vette védelmébe. Indokolta ezt azzal, hogy ezek a családok azért kényszerültek a fõvárosba vagy nagyobb városokba, mert lakóhelyükön nem számíthattak arra, hogy munkához jutnak, s így egyéb településen próbálnak szerencsét. Látnunk kell azonban, hogy ilyen esetben nem ez lehet a helyes megoldás, mivel a munkanélküliség nemcsak a falvakban, hanem a városokban is felütötte a fejét. De az önkényes lakásfoglalást egyébként sem támogathatjuk, és nem részesíthetjük jogellenesen védelemben az ilyen személyeket a törvénytisztelõ állampolgárok terhére. Az különösen megdöbbentõ volt számomra, hogy képviselõtársunk azt kérte tõlünk, valamint az önkormányzati képviselõktõl, hogy lépjünk fel annak érdekében, hogy több kényszerkilakoltatás ne forduljon elõ. Ezzel nem egyebet kért, mint azt, hogy ösztönözzük a közigazgatási dolgozókat hivatali esküjük megszegésére. Abban ugyanis benne van, hogy jogszabályainkat betartják és betartatják. Miután ez a mi eskünkben is benne foglaltatik, ilyen irányú biztatás esetén nemcsak az említett személyeket próbáljuk esküszegésre bírni, de mi is ilyenekké válunk. Ezt pedig - és remélem, hogy ez meggyõzõdésünk is lehet - egyikünk sem vállalhatja. Az ilyen jellegû problémákat egyébként is szociális intézkedésekkel kell megoldani, mely a kormánypárti képviselõknek is célkitûzése. Mindezt azért mondtam el napirend elõtti hozzászólásomban, hogy az ország lakosságának módom legyen tudomására hozni azt, hogy a magyar országgyûlési képviselõk többsége elsõsorban a becsületes, törvénytisztelõ állampolgárokat védi, nem pedig a bûnelkövetõket és a jogszabályokkal szembeszegülõket. Különösképpen nem biztathatunk senkit jogellenes cselekedetek elkövetésére. Azért merem kijelenteni, hogy a képviselõk többsége ezt az elvet vallja, mert mindhárom kormánypárt képviselõi csoportja felhatalmazott erre. Felhatalmaztak továbbá arra is, hogy e helyrõl üzenjem a rendõröknek, hogy mi is és a becsületes lakosság is azt várja tõlük, hogy a jövõben is határozottan, a rendelkezésükre álló minden törvényes eszközzel lépjenek fel a bûnelkövetõk ellen. (Közbeszólás: Így van!) A közigazgatási dolgozóknak pedig azt, hogy ne szegjék meg esküjüket, hanem tartsák be és tartassák be a jogszabályokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)