DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! Talán képviselõtársaim emlékeznek rá, hogy ózdi ügyben egy másik MSZP-s képviselõtársunknak már adtam választ a kérdéssor elsõ kérdését illetõen, amely úgy szól, hogy igaz-e, hogy az Ózdi Acélmû Rt. vett át egy német-magyar vegyes vállalatba jelképes összegért vagyontárgyakat a régi állami vállalatból. Akkor elmondtam, hogy valóban az állítás igaz, hiszen a kormányváltás elõtti idõszakban, amikor még nem is létezett a vagyonvédelmi törvény, és nem léteztek ezek az intézmények, olyan szerzõdés született, amely súlyosan hátrányos volt a magyar állami vállalatra nézve. Ezért a hivatalba kerülés után diplomáciai óvatossággal, de határozottsággal el tudtuk érni, hogy 16 millió német márka összegû pénzhez jusson hozzá az állami vállalat, módosítva szívósan, lépésenként a korábban kialakított, egyébként a magyar jogba ütközõ feltételeket. Ez tehát a története ennek a bizonyos hengermûnek. Ennek megfelelõen semmilyen gesztust akkor nem tettünk, és a kormányzat nyilván nem képes gesztust tenni az állami vagyon rovására. A második kérdés az a bizonyos hengersor sorsát illeti. Azt gondolom, hogy a kérdésben foglalt állítás pontatlan. Ahogy ma tájékozódtam, dolgozik a hengermû, van rajta termelés, és ez a háromhavi bérbeadás csak jogilag rendez egy bizonyos, amúgy is fennálló helyzetet. Ezért én helyesnek tartottam a miniszteri biztos döntését. Három hónapra tisztázott valamit, és ezzel egy ponttal kevesebb tisztázatlanság van ebben a nagyon zavaros, jogilag és gazdaságilag zavaros helyzetben. A harmadik kérdése a legáltalánosabb, és bár nem voltam itt, nem tudom, mi hangzott el a munkavállalói részvény ügyében és tulajdonszerzés ügyében, csak azt tudom elmondani, hogy bár a munkavállalói tulajdonszerzésre most is vannak bizonyos lehetõségek, akár az átalakulási törvény szerint - bár ez messze nem kielégítõ -, akár az egzisztenciális hitel keretében, vagy van a privatizációs hitel, de magára a munkavállalói többségi tulajdonszerzésre kialakult jogtechnikánk nincs. Én egyébként személyesen támogatom. Annak idején az MDF gazdasági programja egyik készítõjeként is errõl szóltam, írtam, hiszen, mint ahogy Amerikában vannak sikeresen mûködõ példák az úgynevezett ESSOP-ra - angol rövidítése ennek a dolgozói részvénynek -, ennek a keretét most kívánjuk megteremteni. Én úgy tudom, hogy heteken belül a Kormány elé kerülhet az a törvényjavaslat, amit én a magam részérõl már aláírtam, és az úgynevezett tárcakörözésen van, tehát a kormányzati egyeztetés utolsó fázisában szerepel, a Parlament elé kerülhet, ahogy az idõnk engedi. Én tehát magam támogatom, mint generális megoldást. Ami a negyedik kérdést illeti, a Kormány a finomhengermû munkástulajdonú vállalkozás létrejöttét támogatja-e. A Kormány ezzel nem foglalkozott. Én felhívom a figyelmet arra, hogy amint tegnap a sajtótájékoztatón meg lehetett tudni, és ma több mint kétórás tárgyalást folytattam a német-magyar vegyes vállalat vezetõivel, a német tulajdonosokkal. Az derült ki, hogy ebben a két vállalatban - tehát a vegyes vállalatban és a hátramaradó állami vállalatban - tavaly 2 milliárd veszteség keletkezett, a piaci helyzet meglehetõsen nyomasztó, a technológia elavult, ezért akármi lesz a megoldás, akár új minikohó jön létre, akár valamilyen formában fennáll a helyzet - ez a legkevésbé valószínû -, akár új megoldás születik, Ózd nem lesz képes hét- nyolcezer embernek kohászati munkahelyet adni. Ezért minden olyan megoldást támogatok, amelyik a munkahelyek gazdaságos megtartását szolgálja, de illúziókat nem szabad táplálni. A finomhengermû dolgozói tulajdonba adása is olyan megoldás, ami talán tud munkát, kenyeret nyújtani az ott dolgozóknak, de ez egy ötvenéves mû, ötvenéves ipari kapacitás. Tehát nagyon óvnám a dolgozókat, hogy olyan vállalkozásba kezdjenek bele, amelynek a kilátásai meglehetõsen kétségesek. Természetesen nem marad más hátra, mint az, hogy folytassuk a tárgyalásokat. Említette a holnaputáni dátumot. Nem tudom befolyásolni a dolgozókat. Ha úgy érzik, hogy egy tüntetés fölhívja a figyelmet gondjaikra, természetesen joguk van hozzá. Azt gondolom, hogy ez így természetes. A mai kétórás tárgyalás után újabb tárgyalásra lesz szükség, hiszen a német beruházó több feltételt támasztott. E feltételek jelentõs része nagyon nagy gondot okozna. Több mint valószínû, hogy elfogadásuk gondokba ütközik. Nagyon szívós tárgyalásra van szükség. E tárgyalások le kell, hogy záruljanak néhány napon belül, hiszen a két vállalat finanszírozási helyzete meglehetõsen nehéz. Arra kérem mindazokat, akik az ügyben érintettek, hogy némi türelmet tanúsítsanak, kalkuláljanak, és a legjobb szándékuknak megfelelõen keressék önérvényesítésük lehetõségét, azonban vegyék figyelembe, hogy ebben a régióban a kohászat megújulva sem lesz képes annyi embernek munkát adni, mint annak idején a hõskorban képes volt. (Taps.)