KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársam! Mindenekelõtt örömmel nyugtázom ezt a természetszeretetet, amelyet a kérdés lírai bevezetõjében, különösen az írásbeli változatban meggyõzõen dokumentál. A leírt észrevételekkel mint országos jelenséggel, egyet kell sajnos értenünk. Hogy miért jutottunk idáig, ennek okai összetettek, és részletezésükre most idõ hiányában nem térek ki. De ahogy képviselõtársunk utalt rá, elsõsorban a társadalom szemléletében kell gyökeres változást elérni, ki kell alakítanunk a természet, az élõvilág iránti felelõsségteljes, teljes ökológiai szemléletet, mint ahogy ezt már a skandináv országokban megtették. E társadalmi tudattól függetlenül vagy éppen ennek okán is arra törekszünk, hogy természeti környezetünket a lehetõség szerint hatóságilag is minél jobban óvjuk, védjük. Sajnos azonban azt kell mondanom, hogy a természetvédelem lehetõségei, pénzügyi kondíciói jelenleg a mûködõképesség alsó határán vannak. Hazánkban mintegy 600 ezer hektár védett terület õrzése mindössze 105 természetvédelmi õr feladata, ami azt jelenti, hogy egy személy átlagosan több mint 5000 hektár védett terület õrzéséért felelõs, de akad olyan természetvédelmi területkezelõnk is, akinek több mint 26 ezer hektár védett terület õrzésérõl kellene gondoskodnia. Természetvédelmi õreink átlagosan 10900 forint bruttó fizetésért dolgoznak, igen sok esetben, ha a szükség megkívánja, erejükön felül teljesítve, nyújtott vagy dupla mûszakokban. Ezek az emberek nem egyszerûen fegyveres mezei õrök, hanem általában felsõfokú végzettségû szakemberek. Elhivatottságuk ellenére sem tudnak azonban minden esetben ott lenni, ahol felelõtlen polgártársaink ok nélkül, sokszor vandál módon pusztítják, szennyezik védett területeinket. Csekély vigasz - és ezt erõsen idézõjelben mondom -, hogy a védendõ területek vagy a védelemre érdemes területek drasztikusan fognak csökkenni, ha a kárpótlási törvénybõl kimaradnak az erre vonatkozó garanciák. Az elmúlt évben, még az elõzõ érában megszüntették a társadalmi természetvédelmi szolgálatot, arra hivatkozva, hogy társadalmi szervezetek nem ruházhatók fel hatósági jogkörrel. Pedig ez nyújtotta a hivatásos természetvédõknek a legnagyobb segítséget a természetkárosítók elleni harcban. Remélem, lesz mód ennek a döntésnek a felülvizsgálatára. A jelenlegi helyzeten feltétlenül változtatni kívánok. Ki kell alakítanunk ismét a természetvédelem aktív társadalmi bázisát, s ehhez meg kívánjuk nyerni a természetbarát szövetséget, a cserkészszövetséget, a természetvédõ mozgalmakat és minden jó szándékú, természetszeretõ, felelõs állampolgár honfitársunkat. Fokozni kell - ahogy erre Tóth képviselõtársam is utalt - együttmûködésünket a Belügyminisztériummal. Mi szeretnénk, ha a rendõrök természetvédelmi körben is tájékozottabbak lennének, az ottani korlátozásokat ismerve segítséget nyújtanának szankcionálással is a védelem realizálásához. Fontos feladatnak tekintjük, hogy az új természetvédelmi törvényben a természetkárosításra vonatkozó jogi felelõsségrevonás szigorodjon. De látni kell, hogy önmagában a jogszabály nem oldja meg a problémát, ha nincs környezeti tudat, nincs felelõsségérzet az egyes állampolgárban. A bírság, a szankció csak átmeneti szerepet tölthet be, a tiltás csak szükséges rossz. Csupán azért van rá szükség, mert az emberek magatartása olyan, amilyen. A "Szemét lerakása tilos" tábla nem azt jelenti, hogy ahol nincs ilyen, az a terület szemétdombnak tekinthetõ. Az elõírások, a táblák, a sorompók éppen az anomáliákat jelzik, azokat igazolják. A természetért felelõs egyéni, közösségi magatartás nélkül minden állami intézkedés hatástalan. Ezért fontos és ezért döntõ láncszeme a tevékenységünknek - utalt rá Tóth képviselõtársam is - az oktatás, a nevelõmunka, értékeink megismertetése, megismerése, ami azonban egy hosszú folyamat. Az erre vonatkozó munkát a Mûvelõdésügyi Minisztériummal közösen oktatási program kidolgozására megkezdtük. Ami a konkrét kisinóci esetet illeti, az elrendelt vizsgálat megállapította, hogy több szerv és személy - erdészet, természetvédelem, faszállítók - rendelkezik kulccsal a sorompóhoz, és valamelyikõjük hanyagsága miatt maradt az nyitva. A tájvédelmi körzetvezetõ lezárta a nyitott sorompót, és gondoskodni fog fokozott felügyeletérõl, ellenõrzésérõl. Sajnos státusz-, illetve bérfedezet hiányában sorompóõrök beállítására nincs módunk. Az utolsó kérdésre válaszolva: tenni pedig konkrétan és általában is akkor tudunk többet, ha a természetvédelem költségvetése a sokszorosa lesz a mainak. Az elsõ lépést a közeli költségvetési vitában a Kormány is meg a Parlament is megteheti ebben az irányban. Köszönöm figyelmüket. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.)