TÓTH SÁNDOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr! A századelõ életfilozófusa, Bergson aggályát fejezte ki, amikor a valóságra mutatva elmondta, hogy az emberi hasznosság elve vezérli az elkövetkezendõ századot, és ez a valóság részeire hull. Õ a szellemi értékbirodalomra gondolt, azonban most én már nem analógiaként használom ezt a példázatot, amikor arra utalok, hogy a természet, a minket körülvevõ környezet - a védett környezet, a védendõ környezet helyesebben - részeire hull, és ezt is a hasznossági elv vezérli. Herman Ottó a kitûnõ természettudós legszebb sorait akkor írta meg, amikor gyermekkori találkozásait rögzítette a természettel. A bükkerdõrõl mint templomról beszélt, ahol igazi nyugalmat, meditációs helyet talált. De Baudelaire már a múlt század derekán franciául fogalmazta meg ugyanezt a gondolatát. Itt a 70-es évek elejétõl-közepétõl valamiképpen rangot kapott a természetvédelem, és akkor gyorsan megvalósítottak itt néhány kiemelt környezetet, olyan formában, hogy valóban védelem alá vették, nemzeti parkokat létesítettek, nem is keveset, és most bennem úgy merül fel a kérdés és a probléma is, hogy vajon érdemes volt-e ennyit. Miért? Mert adminisztratív védelemnél itt sajnos több nem történt. Jelzõtáblákat helyeztek ki az utak mentén, fákhoz rögzítve, ezek a jelzõtáblák egyre-másra földbe taposódnak, még a turistajelzések is eltûnnek, és folytathatnám ezt a tragikus állapotot, mert annak kell mondanom. Éppen két hete, amikor a Börzsönyben jártam gyermekeimmel, két ornitológus panaszkodott, hogy legalább a vassorompó lenne lezárva, és vassorompók kellenek, ha már más nincs - mondották nekem, és megkértek, hogy tolmácsoljam a kérésüket. Ez a helyzet sajnos csak - szabad így mondanom - fokozódik. Miért? Mert természetvédelemrõl beszélünk, ugyanakkor hány gazdája van a fokozottan védett természeti tájegységeinknek is? Elsõsorban az erdõgazdaság - ezt tegnap nagyon plasztikusan hallottuk -, amely a haszonelvûséget veszi csak figyelembe, itt természetvédelemrõl szó sincsen. A Földmûvelésügyi Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium, akinek sajnos területhasználati joga nincs, most mégis ezt a Minisztériumot kell megkérdeznem, hogy mi a teendõ, mit lehetne tenni, mert itt már nem védelemrõl van szó, hanem mint a gyermekrõl, úgy kellene errõl gondoskodnunk! A Börzsönyre utalva csak egy példát még hadd hozzak. Itt van ez a bizonyos körpálya, erdõgazdasági útvonal, amely az utolsó stádiumában, a Magas-Tax és a Csóványos között az útpadkaátvágással befejezõdött bizonyos fokig - de jó lenne, ha soha nem fejezõdnék be! Mert az autóbûz-szennyezõdés+! A múltkor ott, abban a kisinóci védett környezetben láttam tarka szalamandrákat autók által széjjeltaposva! Madarak nem tudnak nyugodtan költeni, nem tudják etetni õket! És így tovább, és így tovább+ A kérdésem tehát az lenne a miniszter úrhoz, van-e jogi garancia arra, hogy ezeknek a területeknek a védelmét, az ezekrõl való gondoskodást megvalósítsák. Olyanokra gondolok, hogy az önkormányzatok érdekeltségét lehetõvé tenni, védett területek közelében lévõ helyi közigazgatási egységeket a táj védelmében anyagilag is érdekeltté tenni, nem hagyva jogi lehetõséget területi szétdarabolásra, elvtelen privatizációra és így tovább. Ott panaszkodtak nekem az ornitológusok, hogy akkor, amikor egy tilosba tévedt autónak a rendszámát fölírták, és a helyi rendõrkapitányságon jelentették, tanácstalanul azt mondták nekik, hogy nem tudnak tenni semmit. Talán ha megkérdeznénk: vajon a Belügyminisztériummal nem lehetne-e egy szorosabb összefogás ezen a területen? Vagy ha már a pedagógiai részénél tartunk a tájvédelemnek, akkor a Mûvelõdési Minisztérium részérõl tudjuk, hogy megkapnánk minden segítséget, mert biztos vagyok benne, egy szorosabb összefogás ott is lehetne a gyermekek körében a természet szeretetére, nemcsak az adminisztratív bejegyzéssel, hogy megtörtént, hanem valóságosan, ahogy azt mi már régen óhajtjuk! (Az elnök csengetéssel figyelmeztet az idõ lejártára.) És most hadd forduljak az ország nyilvánosságához kéréssel: ne rongáljuk a természetet! A kiírt táblákat legalább vegyük figyelembe! Patakjainkat, erdeinket, növényvilágunkat, állatvilágunkat! Mert hiszen Berda József annak idején azt mondta éppen a Nagy-Hideg-hegyrõl, hogy a Jóreménység foka, s azt mondotta, amely mindig "hadat üzen a hervasztó halálnak". Azt hiszem, most mi, magyarok, hadat üzenünk a természetnek, és a halálát kívánjuk! Köszönöm szépen. (Taps.)