DR. RAFFAY ERNÕ honvédelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Országgyûlés! Rendkívül fontosnak tartom képviselõ úr kérdését, mert képviselõ úr általában Karcag városról beszélt, de jól tudjuk, akik ebben az országban éltünk az elmúlt évtizedekben, hogy a kérdést általánosságban is, illetve nagyon sok város, település esetében konkrétan is el lehetett volna mondani. Rendkívül nehéz és sajátos helyzetben vagyok, mert létezik bizonyos hatályos jogszabályi helyzet, ahogy azt mondani szokás, aminek a szellemében és aminek a gyakorlati vizsgálati eredményei szerint képviselõ úrnak itt és most válaszolnom kell. Szíveskedjék ezt a választ most meghallgatni. Karcag város polgármestere kártérítési igényét arra alapította, hogy a szovjet katonai reptérhez tartozó úgynevezett "bombatér", tehát ahol ledobták a bombákat ezek a harci gépek, területébõl a 02946 helyrajzi számú, 581 ha területû mezõgazdasági hasznosítású föld Karcag város területére esik és ezt, a katonai jellegû felhasználás miatt, mezõgazdasági célokra a város nem tudta felhasználni, ezért az elmúlt 33 év során az elmaradt haszon miatt a várost körülbelül 30 millió forint vagyoni kár érte. Ugyancsak a karcagi polgármester úr szerint, aki egyébként két vagy három héttel ezelõtt volt bent nálam személyesen a Minisztériumban is, a repülõtér közelsége miatt a települést jelentõs nem vagyoni kár - így például zajártalom, stresszhatás, hangrobbanás, épületkár, légszennyezés, és amiket képviselõ úr még itt fölsorolt, mindaz - érte, ami miatt a polgármester úr a kárigényt 1 milliárd forintban jelölte meg. Nos, a polgármester úr által elõterjesztett kárigényt a létezõ, mûködõ magyar-szovjet vegyes bizottság az 1957. évi 54. számú törvényerejû rendelettel kihirdetett nemzetközi egyezmény alapján elbírálta, és a kártérítés megállapítására vonatkozó igényt elutasította. Az elutasítás indokai - ismétlem: a magyar-szovjet vegyes bizottság szerint - a következõk. Elõször: a rendelkezésükre álló adatok alapján megállapították, hogy a katonai repülõtérhez tartozó bombatér nagyiváni, nádudvari és karcagi illetõségû termelõszövetkezetek tulajdonában, illetve használatában lévõ földterületen helyezkedik el. Így tehát az esetleges károsult nem Karcag városa, hanem az említett téeszek, amelyek viszont mezõgazdasági kár megtérítésére sem a Honvédelmi Minisztériumba, sem a magyar-szovjet vegyes bizottságnál igényt nem jelentettek be. Emiatt a 30 millió forintos vagyoni kártérítési igény jogalapját - tekintettel arra, hogy azt nem a károsult terjesztette elõ - a vegyes bizottság a polgári perrendtartás szabályai szerint már nem is vizsgálhatta meg. A hatályos jogszabályi rendelkezés - nem akarom részletesen a képviselõ úrral és a tisztelt Házzal ismertetni - csak a konkrétan elõterjesztetteket - ismétlem: a konkrétumokat - vizsgálhatja meg ez a vegyes bizottság. Másodszor: az 1 milliárd forintos nem vagyoni kár jogcímét a polgármester úr a zajártalom, stresszhatás, épületrongálás stb. miatti kár keletkezésére hivatkozva terjesztette elõ. Nos, a vegyes bizottság, a magyar polgári perrendtartás szabályai szerint folytatja le ilyen esetekben a bizonyítási eljárást. A polgármester úr a kártérítési igényében azonban semmiféle konkrét bizonyítékot nem jelölt meg, illetõleg bizonyítási eljárást nem indítványozott, így a határozathozatalkor, amikor a vegyes bizottság e határozatát meghozta, sem a kár tényleges bekövetkezése - például épületkárosodás és egyebek -, sem pedig a kár összegszerûsége nem volt bizonyított, s az erre vonatkozó indítvány hiányában a bizonyítási eljárás a hatályos jogszabályok szerint nem volt lefolytatható. A vegyes bizottság a határozathozatala során a kártérítési igény jogalapját, illetve annak összegszerûségét a magyar Polgári Törvénykönyv elõírásai szerint bírálja el. A Ptk., tehát a Polgári Törvénykönyv 354. §-a alapján nem vagyoni kárt akkor lehet megtéríteni, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy életvitelét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetõleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolta, illetve befolyásolja. Tekintettel arra, hogy a polgármester úr a kárbejelentés során ténylegesen okozott kárt, illetve a károsult személyét vagy személyeit nem jelölte meg, következésképp a ténylegesen felmerülõ károk és a károkozó magatartás közötti okozati összefüggés a vegyes bizottság elõtt nem volt megállapítható, és nem jelölt meg arra vonatkozó bizonyítékot sem - tudniillik a polgármester -, hogy a károsult társadalmi életben való részvételét vagy életvitelét az esetleges károkozás tartósan megnehezítette, illetve hogy az a város vagyoni viszonyaiban hátrányos állapotot idézett elõ. Ezért a vegyes bizottság a kártérítési igényt érdemben nem tudta elbírálni. Szükséges még megjegyezni azt, hogy amenynyiben a jogalap bizonyítása tekintetében az említett hiányosságokat ki is lehet küszöbölni, az a helyzet, hogy a kártérítési igény érvényesítésére a magyar polgári jog hatályos szabályai szerint, az elévülési idõn belül, öt évig van lehetõség. Ezért a kártérítés mértéke a jogalap késõbbi bizonyítása esetén is csak az utóbbi öt év által okozott károk megtérítésére szorítkozhat. Végezetül: mindaddig azonban, amíg a kártérítési igény az elszenvedett kárt, a károkozó magatartásával fennálló okozati összefüggést, a károsultak személyét és - a jogszabály szerint - az utóbbi öt évben okozott kár nagyságát nem jelöli meg, illetõleg a magyar polgári perrendtartás szerint az ezekre vonatkozó bizonyítékokat, tehát a bizonyítási eljárásra vonatkozó indítványt a károsult - Karcag városa - nem terjeszti elõ, a vegyes bizottság a magyar jog jelenleg hatályos szabályai szerint nem tud kártérítést megállapítani. Természetesen a jövõben elõterjesztett és az ügy elbírálását lehetõvé tévõ javaslatokat a vegyes bizottság a perrendtartás szabályai szerint érdemben megvizsgálja. Képviselõ úr kérdezte, hogy személy szerint mi az elképzelés. Személy szerint nagyon sokat tudnék képviselõ úrnak errõl, az egész kártérítés kérdésérõl beszélni, de csak azt tudom javasolni, ami a jelenleg hatályos jogszabályi keretek közé befér. Azt tartjuk tehát személy szerint is elképzelhetõnek, hogy amennyiben a károsultak a Polgári Perrendtartásnak megfelelõen terjesztik elõ a kárigényüket, úgy a magyar jog szabályai szerint ismételten korrekt eljárásban részesülnek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)