VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr! Elõször is szeretném kijavítani: nem "orosz csapatok", hanem "szovjet csapatok felé" volt a szöveg, lehet, hogy valamilyen tévedés folytán került bele. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A közvélemény a tömegtájékoztatásban idõnként megjelenõ hírekbõl értesülhet arról, hogy hogyan állnak a kivonuló szovjet csapatok és a magyar fél közötti kártérítésre vonatkozó tárgyalások. Elsõsorban az hangzik el, hogy az elhagyásra kerülõ laktanyákért és épületekért a kivonuló fél mennyit követel. Sokkal kevesebb szó hangzik el azokról az igényekrõl, amelyeket a magyar fél támaszt. Ezek közé tartozik például az általános kárigény, melyet Karcag város nyújtott be az ezzel a kérdéssel hivatalosan foglalkozó magyar-szovjet vegyes bizottságnak. Hosszú lenne felsorolni mindazokat a tényezõket, amelyek a kárigény végösszegét kialakították. Említhetem az elmúlt évtizedek elmaradt beruházásainak a hiányát, az igazán komoly ipari létesítmények a repülõtér és a védelmére létrejött karcagi laktanya miatt nem települtek a városba. A város külterületén lévõ országos hírû gyógyvízforrásnál, Beregfürdõn például nem épülhetett egy emeletnél magasabb épület. A vagyoni károknak kézzelfogható bizonyítékai is vannak. Csak becsülni lehet azt a nagyságrendet, ami a bombázások miatti épületkárokat tartalmazza. A város felett átrepülõ gépek zajától, hangrobbanásaitól és a gyakorlótéren ledobott bombák lökéshullámaitól épületek százai rongálódtak meg, törés- és repedéskárok keletkeztek. A helybeliek nem ritka eseteinek egyike, amikor este a munkából hazamenet lakásuk ablakait betörve találták az éppen aznap felettük repülõ egyik gép hangrobbanásaitól. Mellékesen jegyzem meg, hogy ilyenkor a biztosító természetesen nem fizetett, mert ez a kárfajta nem szerepelt a listáján. Jó néhány esetet lehetne a környékbeli tsz-ek dokumentumaiból is felsorolni, amelyek földjei és alkalmanként a földeken dolgozó emberek lettek egy-egy gyakorlat szenvedõ alanyai. Nyugodtan elmondhatom, hogy a város és környéke egyfajta hadiállapotban, háborús pszichózisban élt. Jellemzõ példa, hogy csak 1989-ben sikerült azt elérni, hogy este 10 óra után ne a város felett repüljenek a repülõgépek, és csak közel fél éve változtatták meg a repülési irányt, elkerülve most már a város légterét. Egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy a városban az átlagosnál magasabb a depressziós kiskorúaknak a száma. Kérdéseim államtitkár úrhoz a következõk: Jelenleg hol tart a szovjet-magyar vegyes bizottság munkája, ugyanis olyan hírek terjedtek el, miszerint a végösszeg megállapítása az utolsó stádiumban van. Folyik-e a kártérítési igények reális felmérése? Milyen módon került vagy kerülhet sor a kártérítési igények kielégítésére? És végül: személy szerint milyen lehetõséget lát a kérdés megoldására? (Bal oldalon taps.)