DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY, munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Az 1991. márciusában kidolgozott négyéves gazdaságpolitikai program felvázolta hazánk piacgazdasági átmenetének fõ folyamatait és teendõit, s egyúttal rögzítette a Kormány jogalkotási feladatait. A program tartalmazza a privatizációval, a tulajdonváltással összefüggõ jogszabályok megalkotását éppúgy, mint a munkavállalói jogok újraszabályozását, az új Munka Törvénykönyve kidolgozását. A tulajdonra, privatizációra vonatkozó jogszabályalkotás meggyorsításának két feltétele van. Az egyik, hogy mielõbb elrendezõdjenek azok a tulajdonosi kérdések, amelyek hosszú távon is biztonságos hátteret teremtenek a privatizációs folyamat számára, azaz rendezõdjön el végérvényesen az önkormányzati és az egyházi vagyon, illetve kárpótlás ügye. Ezek a kérdések - mint önök is tudják - a Parlament elõtt fekszenek. A másik feltétele az átfogó tulajdoni és privatizációs koncepció kidolgozása lenne. A Kormány gazdasági kabinetje mellett felállított szakértõi bizottság az elmúlt hetekben elkészítette azt a szakmai tervezetet, amely a közeljövõben kerül az Érdekegyeztetõ Tanács és a kormányzati döntéshozatal fórumai elé. Mind a privatizációs jogszabályokat egységbe foglaló, mind a munkavállalói résztulajdonról szóló törvények csak az említettek figyelembevételével s azt követõen készíthetõk el végérvényesen. A munkavállalói, résztulajdonosi program általános keretei mára már kirajzolódtak, e tárgyban több kormányzati egyeztetés lezajlott. Jelenleg a gazdasági kabinet tárgyalására vár ez a koncepció. Egyidejûleg a munkavállalói érdekképviseletek és a munkaadók szervezetei is véleményt alkothatnak a munkavállalói résztulajdonosi programról. A munkavállalók helyzetének átfogó jogi szabályozására hivatott új Munka Törvénykönyve szakértõi koncepciója elkészült, ezen az Érdekegyeztetõ Tanács külön e célra felállított ad hoc bizottsága jelenleg is dolgozik. A négyéves gazdaságpolitikai program 1991 októberére tûzi célul a törvénytervezet parlamenti beterjesztését. Terveink szerint ez a törvény fogja az üzemi tanácsok felállításának és mûködtetésének feltételeit is szabályozni. Célunk az, hogy nemcsak a szakszervezetekkel, hanem a politikai pártokkal - a Parlamentben képviselt politikai pártokkal - is egyeztetjük álláspontunkat, mielõtt a Parlament elé terjesztenénk. A második kérdésre - amely arra irányult, hogy hogyan kívánja elõsegíteni a Kormány a szakszervezeti szervezkedés szabadságát, valamint a szakszervezetek autonómiájának érvényesülését - a következõket tudom válaszolni. A szabad szervezõdés általános elveit az 1989. évi II. törvény - egyesülési törvény - rögzíti, ugyanakkor hatályos munkajogi elõírások 1990 nyarán kibõvített értelmezése biztosítja, hogy a munkahelyen mûködõ valamennyi munkavállalói érdekképviselet - elnevezésétõl függetlenül - azonos jogosítványokat élvez. Így nem tehetõ hátrányos megkülönböztetés munkástanács vagy szakszervezet között. A szervezkedési szabadság érvényesülése, illetve a munkavállalói jogok szabad gyakorlása tárgyában a Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Fõfelügyelõség tarthat ellenõrzõ vizsgálatokat. Szeretném bejelenteni, hogy 1991. január 1-je óta - mióta ez a döntés érvényben van - a Munkaügyi Felügyelõség több vizsgálatot végzett, és nyolc esetben úgy fejezte be a vizsgálatot, hogy konzekvenciái voltak a vizsgálatnak. Két esetben csupán figyelmeztetésben részesítették a munkaadó képviselõjét, hat esetben azonban szabálysértési eljárást indított az államigazgatási szerv a munkavállalók szervezkedési jogainak megsértése miatt. Megjegyezhetem, hogy a munkavállalók szervezkedési szabadságuk megsértésekor a hatályos munkajogi szabályok szerint munkaügyi bírósághoz is fordulhatnak, illetve kollektív munkaügyi vitát kezdeményezhetnek, s emellett élhetnek a tiltakozás számos más eszközével is. A munkavállalók szabad szervezkedése természetesen korántsem jelent esélyegyenlõséget az egyes érdekvédelmi szervezetek között. Az esélyegyenlõség megteremtésének egyik fõ, mindmáig elrendezetlen kérdése napjainkban a szakszervezeti vagyon ügye. Ezt elsõdlegesen az érintett országos szövetségek közötti megállapodással kell hosszú távon megoldani. Mi ezt a megoldást szorgalmazzuk. El kell, hogy mondjam, a Kormány korábban sem kívánta, s a jövõben sem kívánja a munkavállalói érdekképviseletek autonómiáját bármilyen módon korlátozni. Legjobb példa erre az Érdekegyeztetõ Tanácsban kialakult gyakorlat, amely egyenrangú viszonyt teremtett a munkaadók, munkavállalói érdekképviseletek és a Kormány között. Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy bizonyos, korábban látszólag kizárólagosan szakszervezeti illetékességû kérdésekben a kormányzat is kinyilvánítja érdekeltségét. Ennek szemléletes példája az úgynevezett üdülõvagyon ügye, illetve mûködtetése. Mivel ebben az esetben jelentõs állami tulajdonról és költségvetési tehervállalásról van szó, a Kormány nem lehet kívülálló fél. Részvétele az üdülõvagyon sorsáról hozott döntésekben ugyanakkor nem jelenti a szakszervezeti autonómia megsértését. Összefoglalva: a munkaügyi kormányzat szeretné, ha a szakszervezetek közös akarattal jutnának megegyezésre, de ha valami miatt ez nem valósulhat meg, úgy mi - minden általunk szorgalmazott megoldást - elõször a szakszervezetekkel, majd az összes parlamenti párttal egyeztetve kívánjuk kialakítani. Az elmondottak alapján tisztelettel indítványozom, hogy képviselõ úr és a tisztelt Ház fogadja el válaszomat. (Taps jobbról.)