DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr, távollétében tisztelt Államtitkár Úr! Múlt év novemberében a Magyar Országgyûlés régi adósságot törlesztett, amikor elfogadta a bírák, ügyészek, bírósági és ügyészségi dolgozók elõmenetelérõl és javadalmazásáról szóló törvényt. Ez a törvény nemcsak egzisztenciális biztonságot jelentett az igazságszolgáltatásban dolgozók számára, hanem nagymértékben növelte az egész igazságszolgáltatás társadalmi presztízsét, tekintélyét. Éppen ezért az érintettek körében jogos elégedettséget váltott ki a törvény elfogadása. Annál inkább meglepõ, hogy a törvény elõkészítése körében elkövetett pontatlanságok, valamint a végrehajtásban bekövetkezõ anomáliák miatt ma mégis több száz, az igazságszolgáltatásban dolgozó munkaügyi vitát kezdeményezett azért, mert a törvény eredeti rendelkezéseihez viszonyítottan hátrányosabb helyzetbe került. Ezek ismeretében kérem tisztelt államtitkár urat, szíveskedjen kérdéseimre választ adni. Az elsõ kérdésem: milyen módon mérte fel az igazságügyi tárca elõzetesen a törvény végrehajtásához szükséges bérköltségeket? 2. Milyen, a végrehajtást elõsegítõ és befolyásoló állásfoglalások, tájékoztatások készültek a törvény elfogadását követõen? 3. Ha készültek ilyen állásfoglalások, tájékoztatások, leiratok, akkor ezek kialakításában történt-e érdemi egyeztetés az igazságügyben dolgozók szakszervezeteivel, és 4. Miként ítéli meg a tárca és ön személyesen, Államtitkár Úr, azt a helyzetet, hogy jelenleg az ország szinte valamennyi megyéjében több száz, az igazságszolgáltatásban dolgozó fordult a munkaügyi döntõbizottságokhoz az õket ért sérelem következtében. Köszönöm.