HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ): Tisztelt Képviselõtársaim! Azért kérem a türelmüket egy kis idõre, hogy felhívjam a figyelmüket arra a sok család és fõleg sok gyermek számára tragikus kilakoltatási hullámra, amely az ország számos településén és a fõváros számos kerületében a tavasz beköszöntével megindult, illetve elõkészítés alatt áll. Kilakoltatások télen is voltak, a fõpolgármester ajánlása ellenére még a fõvárosban is, de az érdekelt önkormányzatok többsége mégis megvárta a tavaszt, bizonyára arra gondolva, hogy a tavaszi esõben mégsem olyan kellemetlen a szabad ég alatt élni és hálni, mint télvíz idején. Ez a megfontolás is jelzi, hogy az érdekeltek abban a tudatban folytatják a kilakoltatásokat, hogy a kilakoltatott családok igen jelentõs részének nincs lehetõsége másik fedelet keríteni a feje fölé. A kilakoltatott családok önkényes beköltözõk vagy rosszhiszemû jogcí- mûek, jogcím nélküliek. A jogsértõ magatartást természetesen sem propagálni, sem legitimálni nem kívánom, csupán azt kérem, fontolják meg azt, hogy a kilakoltatásra váró családok közül nagyon sokan úgy kerültek oda, ahol most vannak, hogy arról a településrõl, ahol már semmi esélyük sem maradt munkát keresni és munkát szerezni, a megélhetésüket biztosítani, felkényszerültek a fõvárosba vagy nagyobb városokba, ahol viszont semmi esélyük sem volt legális úton lakáshoz jutni. Mások a tömegével megszüntetett munkásszállásokról kerültek ide vagy a többgenerációs nagycsaládosok iszonyatosan túlzsúfolt lakásaiból. Abban a helyzetben törtek fel üresen álló, többnyire kicsi, egészségtelen, senkinek ki nem utalható, igen rossz állapotban lévõ helyiségeket, vagy próbáltak súlyos és nehezen összekapart pénzösszegekért lakásbérlethez jutni, amibe õk - a középosztálybeli konszolidált családok százezreivel ellentétben, akiket nem szoktak feljelenteni - nagy eséllyel belebuktak. Azt szeretném kérni önöktõl tisztelt képviselõtársaim, és mindenkitõl, aki önkormányzati képviselõként is részt vehet az önkormányzatokban, és aki ebben a kérdésben szavát is hallatja, hogy lépjenek fel a lakóhelyükön, a választókerületekben annak érdekében, hogy az elkerülhetetlenül több áldozat és mindenekelõtt több fiatalkorú áldozat, több fájdalom és több kényszerkilakoltatás ne legyen. Tárják fel az érintettek valóságos élethelyzetét, és anélkül ne döntsenek, hogy legalább a családok életét meg ne próbálnák vizsgálni. A családok java részben megpróbálnak normális életkörülményeket teremteni önmaguknak, gyermekeiket iskolába, óvodába járatják, lehetõség szerint munkát vállalnak. Minden ellenkezõ híresztelés ellenében: ezek vannak többségben. Senkinek nem áll érdekében, hogy ezeket a családokat tönkretegye, szétszakítsa, a gyermekeiket állami gondozásba vegyék. Ahol a kiköltöztetés elkerülhetetlen, akár azért, mert az önkormányzatnak az elfoglalt helyiségekkel terveik vannak, akár azért, mert a beköltözõk a ház békéjét súlyosan fenyegetik, ott is igyekezzenek elkerülni azt, hogy a kiköltöztetések úgy történjenek meg, hogy a kilakoltatott családok fedél nélkül maradjanak. Az önkormányzatoknak az a törekvése, hogy az önkéntes beköltözések elszaporodásának gátat vessenek, teljes mértékben méltányolható. Azt azonban több felmérés kimutatta már, hogy az elrettentõ célzatú kilakoltatási kampányokkal azt a célt elérni már nem lehet, hogy ezt a helyzetet stabilizálják. Erre a buzgalomra, amit az önkormányzatok egy része ma a kilakoltatások szervezésében tanúsít, a pozitív megoldások keresésében, a hajléktalanok ügyének rendezésében, átmeneti szállások létesítésében és a szükséglakások állományának bõvítésében és ezeknek jobb kihasználásában lenne szükség. Még egyszer kérem tehát képviselõtársaimat, az önkormányzati képviselõket és a választópolgárokat, vessék latba a befolyásukat annak érdekében, hogy a zajló és készülõdõ kilakoltatási hullám lecsillapodjon, és a kilakoltatás eszközeivel a helyhatóságok a lehetõ legkisebb mértékben és a lehetõ legnagyobb mérséklettel éljenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)