DR. FODOR ANDRÁS ATTILA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Sok méltánylandó hozzászólás hangzott el különbözõ etnikumok kárpótlása ügyében, egyet azonban nem hallottam: a külföldön élõ magyarok ügyében egyetlen hozzászólást sem, ezért kértem most szót. Sokan meglepõdhetnének, hogy néhány honfitársunk, aki nem is Magyarországon született, milyen hibátlanul beszéli az anyanyelvünket. Ez számomra azt mondja, hogy az a környezet, az a család, amelyben õk felnõttek, pedig diaszpórában élnek, fontosnak tartotta azt, hogy magyarnak érezzék magukat a magyar családok tagjai, és hibátlanul beszéljék anyanyelvünket. (Az elnök közbeszólása: Emlékeztetem képviselõtársamat, hogy ez a kérdés az általános vitában felmerült.) Igen. A részletes vitában egy módosító indítványt elõterjesztettem, ezt szeretném indokolni, alátámasztani ezzel a bevezetõvel. A törvénytervezet 2. §-ának 1. pontjában körvonalazza, kik jogosultak kártérítésre, kárpótlásra, ennek mintegy kiindulópontjául a magyar állampolgárságot szabja meg. Ehhez képest helyenként tágítja ezt a kört, máshol szûkíti. Én úgy érzem, hogy ezt a kört akárhol szûkítjük, olyan sérelmeket okozunk - nem túl sok emberen, tehát nem túl nagy vagyont érintene ez -, olyan sérelmeket ejtünk azok körében, akik fontosnak tartották azt, hogy megõrizzék magyarságukat, ami jóvátehetetlen volna. Én nem hiszem, hogy akár a Kormány, akár a koalíció vagy akár az ellenzék bármelyik pártja szükségesnek tartaná azt, hogy ezeket az embereket megbántsa magyarságukban, akiknek egyik tagja a hozzám írt levelében azt írta: "Az tartotta bennünk a magyarságot, hogy úgy éreztük, hogy eljön majd az idõ, amikor a magyar haza szükségesnek tartja azt, hogy hazatérjünk, és segítsünk az átalakulásban." Azt gondolom, hogy nem szabad ezeket az embereket kizárni a kárpótlásból, ezért kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy ne kösse a magyar állampolgársághoz a kárpótlásra való jogosultságot. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Gyér taps.)