DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Köszönöm a szót Elnök Úr! Tisztelt Ház! Zsiros Géza képviselõtársunk által felvetett öröklésjogi problémával kapcsolatban szeretnék még néhány gondolatot felvetni, ugyanis a kárpótlási törvény az 1. §-ában azt mondja ki, hogy a törvény alapján részleges kárpótlás illeti azt, aki 1949. VI. 8-a után alkotott jogszabályok sérelme folytán szenvedett anyagi kárt a magántulajdonában. Ahhoz tehát, hogy ennek a törvénynek az öröklésjogi problémáit megítélhessük, abból kell kiindulnunk, hogy öröklésjogi szempontból melyek ennek a törvénynek az alaptézisei. Azt mondja, hogy akinek 1949. VI. 8- a után vagyona volt, és az sérelmet szenvedett. Ezt a két kritériumot írja elõ. Ha tehát vagyona volt, akkor a kárpótlás alapján megállapítandó érték fog annak a vagyonnak a helyébe lépni. Ha pedig annak a vagyonnak a helyébe lép, abban a pillanatban a törvényes öröklés, pontosabban az akkor hatályban volt öröklés rendje lesz az irányadó ennek a vagyonnak a megöröklésére, nem pedig az a jogi konstrukció, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, ami egészen egyedi speciális öröklésjogi rendelkezéseket ír elõ. Tökéletesen igaza van Zsiros Géza képviselõtársunknak abban, hogy mi lesz például az érvényes írásbeli magánvégrendeletekkel, az írásbeli közvégrendeletekkel. Vajon nem a megvolt vagyonnak a helyébe lépett e törvény alapján megállapítandó vagyon - kérdezem. De továbbmegyek: vajon a törvényalkotó azt akarta elérni, hogy egy jogszabály által kétfajta, merõben ellentétes öröklésjogi intézmény alapján nyerjenek az ügyek rendezést, mert azt mondja, hogy a törvény alapján speciális öröklési rendelkezések vannak? Ha meg fog halni az a leszármazott, aki megörökölte a speciális rendelkezések alapján azt a vagyont, aminek a sérelmére annak idején elkövetett a jogszabályi rendelkezés, akkor azt kell mondjam, már a holnapután meghaló leszármazott vagyonát a pillanatnyilag hatályos törvényes öröklés rendjének megfelelõen fogja megörökölni az, akit megillet. Tulajdonképpen két, homlokegyenest ellentétes öröklésjogi rend szerint lesz egy ugyanazon vagyontárgy megítélve. Nyilvánvaló, hogy teljes jogi káoszhoz fog vezetni az ilyen rendelkezés, és az öröklésjogi perek tömkelegét fogja maga után vonni. Arról nem is beszélek, hogy vajon ezt a vagyont fel lehet-e fogni vagyonszaporulatként, vagy miként fogjam fel: nemzeti ajándékként, mert ez a törvény nem mondja meg, hogy mi ennek a jogi megítélése. Itt ül a páholyban a Legfelsõbb Bíróság igen tisztelt elnöke, én azt hiszem, több elvi állásfoglalást kell hoznia a Legfelsõbb Bíróságnak ezzel a törvénnyel kapcsolatban, mint ahány paragrafusa van ennek a jogszabálynak. Ezt minden jogász teljesen világosan látja, kivéve a jogszabályalkotót. Még két mondat erejéig hadd utaljak arra, itt van maga a kárpótlási jegy intézménye. Én innen felelõsségem tudatában kijelentem, ha ez a törvény hatályba fog lépni, akkor a kárpótlási jegy a nemzeti békétlenség forrása lesz. Talán helyesebb lenne ezt a jogszabályi fogalmat bevenni az 1020-as számú törvénybe, mert a kárpótlási jegy nemcsak - amint az elõbb bátorkodtam kifejteni - az állampártban anyagilag megerõsödtek óriási anyagi gyarapodását fogja jelenteni, hanem egy ilyen nemzeti békétlenkedést is. Igen tisztelt Ház! Sajnálatos módon rá kell mutatnom arra, ha ennek a törvénynek az életbelépése folytán elkezdõdik a gyakorlati jelentkezésük a károsultaknak - vagy Kutrucz doktornõ szóhasználata szerint a jogosultaknak az igénybejelentése, akkor kérdezem: ki fogja megállapítani és milyen egzakt szabályok alapján a kár mértékét, mert ebbõl a törvénybõl senki még csak megjósolni sem tudja, hogy a kár mértékének a megállapítása miféle szabályok szerint fog menni. Rendben van, lehet azt mondani, hogy majd a jogszabály elõterjesztõje hoz végrehajtási szabályokat. Sajnos a végrehajtási szabályok sem lesznek megfelelõek, mert én gondolom, ha már a törvény szövegével kapcsolatban ennyiféle jogi értelmezési lehetõség áll fenn, akkor a végrehajtási rendelkezés ezt nem fogja tudni áthidalni, és bár igaz az - mutatja az egyik igen tisztelt képviselõtársam -, hogy bizonyos utalások vannak a törvényben erre, ezt nem vitatom, hanem azt mondom, hogy ezek még mindig nincsenek rendezve. Akkor, amikor mi most a kapujában állunk annak a lehetõségnek, hogy egy nemzet egész nyugalmát feldúló kérdésben hozunk egy törvényt, akkor szomorúan meg kell állapítanom, hogy ez a törvény nem rendelkezik azokkal a minimális törvényi tulajdonságokkal, hogy közérthetõ legyen, ne legyen egymásnak ellentmondó, végrehajtható legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)