DR. PAP JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A Mosonmagyaróvári Erdészet 1990 szeptemberében kezdeményezte önállósodását a Kisalföldi Erdõ- és Fafeldolgozó Gazdaságból az 1990. évi LXXI. törvénnyel módosított 1977. évi VI. törvény alapján, mely az állami vállalatokról rendelkezik. Az erdészetet nem érte váratlanul, amikor a közgyûlés leszavazta kérelmüket. Akkor - és úgy látszik még ma is - mûködnek a régi reflexek. Ezután a törvény rendelkezése alapján az alapítóhoz, jelen esetben a Földmûvelésügyi Minisztériumhoz fordultak. A jogszabály 60 napban jelöli meg az intézkedés idejét. Ez már többszörösen lejárt. A minisztérium azóta nem szánta el magát a válaszra, erõsítve az emberekben, hogy itt messze nincsen szó rendszerváltásról. A lényegre térve, néhány kérdést kívánok feltenni a miniszter úrhoz, és kérem szíves válaszát. Az elsõ határidõ lejártával miért nem kapott választ az erdészet? Az akkori miniszter, Nagy Ferenc József úr utasításának megfelelõen Dauner Márton fõosztályvezetõ úr miért nem vizsgálta felül az elutasításról szóló ügyiratot? Miniszter úr a tárcavezetés átvétele után miért nem rendelkezett a kérelemrõl? Miért kért vizsgáló bizottságot a kivárás kérelmének elbírálására? Én úgy gondolom, egy erdõpolitikai irányelvek megléte esetén ez a döntés 10 perc alatt meghozható. Miért nem írta alá a kivárást a miniszter úr a bizottság írásos véleménye ismeretében, amelyet egyébként ön szóban megígért? Milyen alapon kell két szétváló vállalatnak vagyonmegosztást végezni, mielõtt az elvi döntés megszületik? Rendkívül furcsa idõhúzásnak vagyunk szemtanúi. Még egy kérdést engedjen meg miniszter úr. A vagyonmegosztás beadása után, amelynek sikerében talán senki nem bízott, miért nem adtak még mindig választ az 1990. november 7-én kelt levélre? Köszönöm szépen.