DR. GYURKÓ JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság elõadójaként szólalok fel most. A most tárgyalt országgyûlési határozati javaslat elõzményét még az elõzõ Parlament 1990. februárjában megvizsgálta már. Akkor a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság készített egy változatot a most tárgyalt országgyûlési határozati javaslathoz. Az elõzõ Parlament plenáris ülése nem tárgyalta meg, úgyhogy a tavaszi választások után megalakult új Parlament környezetvédelmi bizottsága, egyetértve a kezdeményezéssel, átdolgozta, és tavaly május 24-én vagy 26-án benyújtotta plenáris ülésnek, amely azonnal napirendre is tûzte. Sajnos, azóta igen hosszú idõ telt el, s a hosszú lappangási idõ alatt különbözõ változások álltak be a vízlépcsõk - a dunai és a drávai vízlépcsõk - ügyében, úgyhogy ezekhez igazítva mi is átdolgoztuk a javaslatunkat, amely most már átdolgozott változatában összhangban áll hazánk hosszú távú érdekeivel, nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal és a kormányprogram idevágó részleteivel is. Az elõzményekhez tartozik, hogy a helsinki folyamatban részt vevõ 35 ország 1989 õszén Szófiában környezetvédelmi találkozót tarott. Itt foglalkoztak a több országot érintõ nemzetközi édesvizek, tehát határokon átfolyó vagy átnyúló folyók, illetõleg tavak vízminõségének védelmével is. Ebben a témakörben beterjesztésre került ott egy magyar javaslat, amelyhez az Osztrák Köztársaság is csatlakozott akkor. E javaslatunk a szófiai találkozón a folyók és tavak öntisztuló képességének megõrzését tûzte ki célul, tehát a korszerû szemléletnek megfelelõen nem a vízminõségvédelemmel önmagában foglalkozott, tehát nemcsak a vizet akarta önmagában védeni, hanem a vizet is tartalmazó rendszert vagy ökoszisztémát, természetesen a vízgyûjtõ területekre kiterjedõ figyelemmel. Ez az említett szófiai környezetvédelmi találkozó egy záródokumentumot is elfogadott, amelyben állást foglaltak amellett, hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága gondozásában készüljön egy európai keretszerzõdés a nemzetközi vizek használatára és vízminõség-védelmére. Ugyanakkor ez a szófiai záródokumentum állást foglalt amellett is, hogy a Duna és az Elba vonatkozásában külön ökológiai nemzetközi egyezmények készüljenek. Csehszlovákia és Németország 1990. novemberében ennek a felszólításnak a nyomán megkötötte a nemzetközi ökológiai Elba-egyezményt, és a magyar Kormány is tett már lépéseket az ökológiai Duna-egyezmény létrehozása érdekében. Errõl szól a javaslatunk elsõ pontja, hogyha rátekintenek. Itt szeretnénk a Duna- medencében elfoglalt központi helyünket olyan módon is érvényesíteni, hogy a létrejövõ ökológiai Duna-egyezmény központi szerveinek elhelyezését indítványozzuk Budapesten megpróbálni, ehhez nyilván a többi ország egyetértése is szükséges. A csehszlovák-német Elba-egyezmény olyan célokat tartalmaz, mint a parti szûrésû kutak védelme vagy a természeteshez közel álló ökoszisztémák helyreállítása, megóvása. Az ökológiai Duna-egyezmény is nyilván ebben a szellemben fog készülni, s ennek a megalkotása elõsegítené a bõsi ügy kedvezõ megoldását is, hiszen az Elba-egyezményben Csehszlovákia vállalta a már meglévõ nemzetközi szerzõdéseinek a felülvizsgálatát a szófiai záródokumentum és a készülõ európai vízhasználati és vízminõség-védelmi keretszerzõdés alapelveinek megfelelõen. Határozati javaslatunk 2. pontjában három nemzetközileg védett természeti terület létrehozását kezdeményezzük határfolyóink mentén úgy, hogy a Duna felsõ szakaszán Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország közösen hozna létre egy védett természeti területet, a Dunakanyar és az Ipoly vidékén a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és Magyarország, a Duna déli folyásánál és a Dráva mentén pedig Magyarország és Jugoszlávia. Itt szeretnénk elérni, hogy közös nemzetközi védelem alá kerüljenek a folyók és természeti értékeik. A természetvédelem nem valami ábrándozó széplelkek úri passziója. Hogy milyen közvetlen gazdasági hatásai vannak, azt rövidesen bemutatom. A Duna-folyam Bõs és Gönyû közötti szakasza, tehát ez a szigetköz- csallóközi szakasz - amelyrõl az elõbb is szó volt a másik határozati javaslat tárgyalása kapcsán -, tehát az itt létrehozandó és közös nemzetközi védelem alá helyezendõ természeti területek ügyében a három érintett ország hivatásos és amatõr természetvédõinek felfogásában semmilyen lényeges különbség nincs. Megemlítem, hogy a közös nemzeti park gondolatát elõször Szlovákiában vetették föl. Szlovákiában az egyes csallóközi holt- és mellékágaknak az élõvilága az ENSZ környezetvédelmi programjának a védettsége alatt áll. A bõsi üzemvízcsatorna gátjainak megépítése részben tönkretette ezeket a nemzetközileg védett területeket. A magyar természetvédelem 1987-ben több mint 9000 hektáron létrehozta a Szigetközi Tájvédelmi Körzetet. Még ugyanezen a területen, illetve a kapcsolódó ausztriai területen is megindult az elõkészítõ munka. Ennek a legbiztosabb jele, hogy az állam megkezdte a kisajátításokat, illetõleg a védelemre érdemes területeknek a felvásárlását. Az említett Duna szakaszon a természetes viszonyok olyanok, hogy a Kisalföldre kilépve a Duna-folyam esése hirtelen megváltozik, csökken, és ez a hordalék lerakódásával jár. Ez a hordaléklerakódás egy megszüntethetetlen geológiai folyamat, nagyon régóta tart, egy hatalmas hordalékkúp keletkezett, amelynek a csúcsa körülbelül Pozsonyligetfalu tájékán van, az alapja pedig Komárom és a csallóközi Gúta között található. A mintegy 300 méter vastag, kohéziómentes talajnak a felszínén a Duna nem tudott egységes medret kialakítani, számtalan ágra szakadozva behálózza a területet, és rendkívül értékes több szempontból is a számunkra ez az állapot. Hajózási szempontból kifejezetten hátrányosnak mondható, ha valaki Duna-tengerjáró hajókkal akar itt áthajózni. Az elõnyeit pedig röviden úgy foglalhatom össze, hogy itt egy önmûködõ, önfenntartó biológiai víztisztító alakult ki, amely lehetõvé teszi azt, hogy a fölöttünk lévõ három, erõsen iparosodott dunai ország civilizációs hatásai ellenére Magyarországon, még Budapesten is - mert idáig terjed a szigetközi természetes víztisztító hatása -, tehát még nálunk is rendkívül olcsó az ivóvízellátás. A szigetközi, csallóközi vizi világ nemcsak a jelennek, hanem a jövõnek is az ivóvízellátását jórészt lehetõvé teszi, mert itt található Európának a legnagyobb édesvíztartaléka. Korábban kevés figyelmet kapott az a hatalmas tiszta ivóvízkészlet, amelyik az említett hordalékkúpban található. Becslések szerint ez több köbkilométernyi ivóvízként közvetlenül hasznosítható víztömeg, amely létét szintén a fölötte mozgó felszíni vízrendszerben mûködõ természetes öntisztulási folyamatoknak köszönheti. Sajnos, itt a 60 méternél magasabban fekvõ rétegekben a vizet a diffúz mezõgazdasági környezetszennyezés már részben tönkretette. Tisztelt Ház! A trianoni béke óta nem tartoznak hozzánk a Duna-medence folyóinak felsõ szakaszai, hegyvidéki vízgyûjtõ területei. Tudnunk kell azt, hogy a felszíni vizeinknek több mint 90a a határon túlról érkezik. Hogy ez milyen alárendelt helyzetet jelent, azt hiszem, nem kell részletezni. Tehát legfontosabb vízbázisunk, a Duna, nem mindegy, hogy milyen mennyiségben és minõségben érkezik hozzánk. A természetnek az ajándéka, hogy ez a kisalföldi Duna szakasz ilyen természetes biológiai víztisztítóként mûködik. A korábban már említett európai vízhasználati keretszerzõdés alapelveit meghatározó tudományos álláspont szerint lehetetlen vagy célszerûtlen a folyók síkvidéki szakaszainak belépcsõzése vagy folyócsatornázása. A természetes rendszerek és folyamatok megtartása érdekében szükséges a nemzetközi védettségû természeti terület. Sajnos, a természetnek, illetõleg az élõvilágnak gazdasági számításokba soha be nem vont, de gazdaságilag értékes folyamatait mindig csak akkor szoktuk észrevenni, amikor éppen megszûnnek. Más szempontból is elõnyös lesz ez a közös Duna Nemzeti Park, mert jó nemzetközi visszhangot keltene, hogyha két volt szocialista ország meg tudna állapodni a közös környezetpusztításnak az abbahagyásában. A Dunakanyar esetében - ez a 2. pontnak a második része - hazánknak a közvéleménye a tájrombolásra reagált elsõsorban érzékenyen. Történelmi szempontból is igen jelentõs ez a táj, éppen ezért már a létesítménynek az elnevezésekor megpróbálták elterelni a figyelmet errõl¨ tehát nem bõs- visegrádi vízlépcsõ lett a neve, hanem bõs-nagymarosi. A kezdeményezésünk itt is már meglévõ dolgokra támaszkodhat, hiszen a Dunának mind a két partja, a Dunakanyar mellett létezik a Pilisi és a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet. A Dráva esetében hasonló a helyzet, hasonló veszélyek fenyegetnek, mint a Duna felsõ folyásánál, felsõ szakaszánál. Jugoszlávia megkezdte a Dráva belépcsõzésére irányuló elõkészítõ munkát. Sajnos, ezt egy korábbi keretszerzõdés lehetõvé teszi a számukra, amelyet még a népköztársaság kormányával kötöttek. Itt Baja, Mohács környékén, a baranyai háromszögben és a Dráva mentén a vízparti élõvilág még jórészt érintetlenül megmaradt, mert az ötvenes években a rossz jugoszláv-magyar államközi viszony miatt ezt a részt szerencsére elkerülte a természetet leigázni akaró szocialista fejlesztés. Itt egyértelmûen nemzeti parknak az alapítását javasoljuk, míg az elõzõ két esetben a feltárástól függ, hogy milyen szintû lehet a nemzetközi védelem: nemzeti park, vagy tájvédelmi körzet. A környezetvédelmi bizottságnak a határozati javaslatához eddig három módosító indítvány érkezett be, ebbõl egyet megtárgyaltunk. Nagy András képviselõ úr módosítja a 2/c) pontot. A képviselõ úr indítványa egybeesik a bizottság szándékaival, úgyhogy támogatjuk, elfogadtuk a pontosítását. Tehát mi is úgy gondoltuk, hogy a Gemenci Tájvédelmi Körzetnek az egésze legyen benne az új nemzeti parkban. Összefoglalva álláspontunkat azt mondhatom, hogy hazánk és a szomszédos országok hosszú távú érdekeinek megfelelõen vízlépcsõk helyett közösen védett természeti területeket akarunk a határvizeink mentén látni. A legbonyolultabb helyzet a kisalföldi Duna szakaszé. Itt a nehéz helyzetbõl véleményünk szerint a renaturálással, tehát a vízlépcsõrendszer megépítése helyett a természeti értékek helyreállításával és védelmével szolgáljuk mindkét fél érdekeit. A bõsi erõmû befejezése mellett gyakran elhangzik az az érv, hogy - nem tudom - 15-16 milliárd koronát már ráköltöttek, és ezért be kellene fejezni. Én nem tudom, hány milliárd koronát, zlotyt, lejt, tugrikot, márkát, rubelt költöttünk a szocializmusra, és hát a szocializmus felépítését nem akarjuk befejezni. Köszönöm szépen. (Taps.)