PALOTÁS JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen Elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy az idõ elõrehaladtával nagyon röviden szóljak hozzá, bár nagyon fontos kérdésrõl van szó. Nem szeretnék igazán bekapcsolódni abba a jogi képviselõtársaim tudáskörébe tartozó alapvetõ kérdésbe, hogy egységesen, késõbb jelentõs mértékben kell a Polgári Törvénykönyvet átalakítani vagy szabad-e gyakran elõvéve, bizonyos területeibe ad hoc jelleggel belenyúlni. Én úgy érzem, hogy az elõterjesztett törvényjavaslat nem ilyen ad hoc jellegû javaslat. Úgy gondolom, hogy azok a részek, amelyeket keményen vitatok, azok nagyon tudatos törvényalkotó munka eredménye, de azért azt megerõsítem, amit dr. Szájer József képviselõtársam e témakörben mondott, valóban a Polgári Törvénykönyv egy etalon a gazdaságon belül, amihez talán szûkebben és jobban értek, így annak minden változtatása óriási felelõsséget ró a törvényalkotókra. Lehetõvé teszik számomra a rövidebb hozzászólást Szájer József és Tölgyessy Péter képviselõtársaim által elmondott kérdések, amelyek fõként a kizárólagos állami tulajdonról, a rendelkezési jog korlátozásáról, mint témakörrõl szóltak. Azt gondolom, hogy két felkészült jogász képviselõtársamnál jobban jogilag e kategóriák ellentmondásait én nem tudom megfogalmazni. Azt viszont szeretném képviselõtársaimban tudatosítani, hogy valóban a tulajdonformák és a jogi megfogalmazások a jövõ gazdasági formálás szempontjából rendkívüli károkat fognak okozni a gazdaságnak, ha ez megerõsítésre kerül, illetve ott, ahol a dolog szélesedett, ennek a szélesítõ hatása is igen komoly károkat okoz. Nem szokatlan, hanem általános módszer részemrõl és a mögöttem álló szakmai kollegák részérõl, ha egy törvényjavaslat kapcsán, ami a gazdaságot érinti, véleményt akarunk formálni, akkor nem feltétlenül csak a józan ész alapján indulunk el, bár úgy gondolom ez sem árt gyakorlatként néha, hanem nyugat- európai partnereinket és a világ több részén lévõ felkészült jogi partnereinket megkérdezzük arról a területrõl, hogy náluk hogyan szabályozzák. Jelentõsen megnövelte a fax, illetve a telefonszámlánkat a kizárólagos állami tulajdonra vonatkozó részeknek a megkérdezése. Ez bizony egy pár telefonváltást, faxváltást okozott, mert a kérdésfeltevést nem értették. Ezzel szeretném megerõsíteni két felkészült képviselõtársam gondolatait, az egyesült Európa felé fordulva, talán sokkal hamarabb fogunk odaérni, mint néhány politikusunk gondolná, nem szabadna a köztársaság új jogrendjében olyan jogi formákat rögzíteni, amelyek olyan területeken szokásosak, amelyhez nem kívánunk integrálódni. Valóban így van, az arab világban és jónéhány területen léteznek ezek a fogalmak, de amelyik irányba a joggyakorlatban mi szeretnénk integrálódni, azon a területen ezeket nem ismerik. Nagyon könnyû feladat volna elmondani, hogy mûködik Magyarországon az a telekommunikáció, amelyet ezzel a törvénnyel is meg kívánunk erõsíteni és milyen károkat - nem a múltban, hanem a jövõben - okoz az, hogy amikor többszörös versenytársalásban több tucat, milliárdokat befektetõ telekommunikációs befektetés jelentkezik, tenderezik, illetve szándéknyilatkozatokat tesz Magyarországon, aközben mi világbanki hitelekben 10 millió dollárokkal növeljük az állam eladósodását és ebbõl ígérjük, hogy majdan a telekommunikáció kicsit hosszabb idõ alatt, kicsit alacsonyabb szinten, de mégiscsak kommunikációkész lesz infrastruktúrában Európában. Azt gondolom, hogy az ilyen világbanki segítségnyújtás nagyon komoly károkat okoz a gazdaságban, de a Világbank általában kormányokkal tárgyal és kormányprogramokat támogat. A kormányprogrammal persze összhangban van a törvényjavaslat ezen része, hiszen a Kormány saját programjában is eléggé pregnánsan megfogalmazta, hogy a privatizálás megmaradhat nyugodtan a magyar magánszféra számára a zöldségesboltok bérleti jogánál és a gazdaság lélegzetét biztosító gazdasági infrastruktúra hosszabb távon is az állami tulajdon kategóriájába kell tartozzon. Szeretném elmondani, hogy a gazdaság 70-80át is lehet privatizálni. Ha ezen infrastrukturális részeken rajta marad az állami változás mint jogi intézményrendszer, akkor a magyar gazdálkodás jellege állami vállalkozási jelleg marad. Azt gondolom, hogy a Kormány saját gazdasági programjának a megfogalmazása saját jogköre, õ teszi, a felelõsséget is egyértelmûen õ vállalja. Ennek megfelelõen módja van arra, hogy a saját kormányzati privatizációs programjában nem privatizálja a polgári törvénykönyvben itt felsorolt kizárólagos állami tulajdoni részeket, mert az a kormánypolitika, hogy ez úgy helyes, ha az államhatalmi eszköz a gazdaságban így számára biztosított. Én viszont nem javasolnám a Parlamentnek, hogy egy kormányprogramot, ami kormányunk gazdasági stratégiáját jelenti, a Polgári Törvénykönyv keretében megerõsítsen, gyengítsen vagy rögzítsen. Ezt innen megítélésem szerint ki kell venni, nem itt a helye. Ebben Tölgyessy Péter képviselõtársam felkészültebb, bár számomra is nyilvánvaló, hogy amennyiben a polgári törvénykönyvben ezt a merész lépést - ami egyébként álmaimban is túl merésznek tûnik, de úgy gondolom, hogy talán mégis megléphetõ - megtennénk, hogy mégiscsak elõvesszük ezt a részterületet és ebbõl elhagynánk a kizárólagos állami tulajdonrészt. Elfogadnánk azokat a tulajdoni jogi formákat, amelyeket Európában ismernek és használnak, akkor úgy gondolom, hogy nem baj, ha az átfogó Ptk. rendezése elõtt most mégiscsak tárgyaljuk, hiszen ez egy óriási horderejû lépés lenne, de ezt fõleg akkor és csak akkor javasolnám, és nyilván ez beindítana egy olyan kényszertörvénykezési folyamatot is, amely talán borzasztóan megnehezíti az amúgy is telített törvényhozási munkánkat, de talán a törvényhozásba belekényszeríti olyan jogszabályok és törvények tárgyalását is, amire valóban szükségünk volna, amelynek egyébként valóban prioritást kellett volna adni. Köszönöm szépen.