DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Elõször az örömömet szeretném kifejezni, hogy másfél évvel a köztársaság új alkotmányának elfogadása után a köztársaság Polgári Törvénykönyve is sok tekintetben az Alkotmánynak megfelelõen fog rendelkezni a civil társadalom alapviszonyairól. Azzal is egyetértek, amit a miniszter úr mondott, hogy a magyar Polgári Törvénykönyv ahhoz képest, hogy 1959-ben született egy olyan jogszabály, amelyet nem kell azonnal, sürgõsen, gyorsan átalakítani. Némi módosítással idõt hagyott nekünk az akkori jogalkotó, hogy kimunkált, a tudomány részvételével, a szakma részvételével egy olyan Polgári Törvénykönyvünk lehessen, amely hosszú idõre megnyugtatóan rendezi ezeket a viszonyokat. Ugyanakkor teljesen egyértelmû, hogy a Polgári Törvénykönyv nem lehet a hatályos Alkotmánnyal ütközõ. Nem ütközhet bele a gazdasági élet elemi követelményeibe, és ezért bizonyos módosításokat már most - sõt az lett volna a jó, ha már korábban - végre tudunk hajtani a Polgári Törvénykönyvben. A kérdés az, hogy az elõttünk fekvõ javaslat megteszi-e ezeket a feltétlenül szükséges módosításokat, illetõleg ezek a módosítások megfelelnek- e az Alkotmánynak, illetõleg a magyar, illetõleg a modern jogi intézményeknek. Félek, hogy több tekintetben kevéssé felelnek meg. Én négy témáról szeretnék beszélni. Az egyik témakör az állam kizárólagos tulajdonának a köre, a másik témakör a tulajdon tartalma, a tulajdontárgyak köre. A harmadik témakör a kisajátítás ügye. A negyedik pedig a jogi személy, illetõleg a tulajdonelmélet ebben a módosításban. Az elsõ témakör a kizárólagos állami tulajdonnal foglalkozik. Én azt hiszem, hogy a kizárólagos állami tulajdonnak a határai jól mutatják, hogy mennyire nyílt társadalom az, amelyben éltek az egykorú állampolgárok. Hogyha széles a kizárólagos állami tulajdon, ha privilégiumok vannak a tulajdoni rendszerben, akkor az egy zárt társadalom, ahol nincsen piacgazdaság, és valószínûleg kevéssé jogállami ez a berendezkedés, ha nincsenek ilyen tárgyak, akkor valószínûleg egy jogállami berendezkedés van. Már a régi római jogban is voltak idõk, amikor ismertek közcélra rendelt dolgokat, amelyeknek korlátozták a forgalomképességét. Például a késõi császárkorban a bíborcsigáét korlátozták, mondván, hogy ehhez csak a császárnak van a joga. Aztán, ugye, a feudalizmusban óriási területe volt a kizárólagos tulajdoni tárgyaknak, mígnem ezzel a modern kapitalizmus végzett, és - úgy, ahogy Szájer József mondta - nem ismeretes ez a kategória a klasszikus polgári jogi jogelvek szerint mûködõ jogrendszerekben. Aki visszahozta az új társadalmakba ezeket az intézményeket, az Vlagyimir Iljics Lenin volt, aki a Szovjetunióban a NEP-korszakban azt mondta, hogy majdnem minden az államé, de azért adunk koncessziót a kapitalistáknak. És ezen az elven sok fejlõdõ ország is ismer ilyen szabályozást, hogy a közhatalom fenntartja a jogát nagyon-nagyon sok dologra, de azért a külföldieknek és a belföldi kapitalistáknak koncessziót ad. Nézzük már meg a mi törvényjavaslatunkat, hogy ebben a tekintetben hogyan jár el. Valóban néhány apró pontban szûkíti a kizárólagos állami tulajdonnak a körét, mégis a föld mélyének a kincsei kizárólagos állami tulajdonban maradnak, vagy a távközlési alaphálózat, vagy az erõmûvek és így tovább. Az a benyomásom, semmi sem indokolja azt, hogy ezek a kizárólagos tulajdoni tárgyak fennmaradjanak. Semmi sem indokolja megítélésem szerint azt sem, hogy mondjuk a folyóvizek, csatornák, természetes csatornák, ezek medre kizárólagos állami tulajdonban legyen. A régi magyar jogrendszer nagyon jól megoldotta, a Dunán akkor is lehet hajózni, törvényes szolgalmat létesítettek a hajózás biztosítására, a meder ellenben a parton levõ tulajdonosnak a tulajdona lehetett. Ezért én megfontolásra javasolnám, tisztelt Képviselõtársaim, hogy ezt a kört töröljük a köztársaság Polgári Törvénykönyvébõl. Tudom ugyanakkor, hogy ha ezt megtennénk, akkor sok jogágat újra kellene szabályozni. A bányajogot új alapra kellene helyezni, a vízjogot új alapra kellene helyezni. Elképzelhetõ, hogy ezen rendelkezések hatálybaléptetését fél évvel vagy egy évvel el lehetne halasztani, mindazonáltal ezeket a lépéseket meg kellene tenni. De nemcsak elvi jelentõsége van ezeknek a döntéseknek, hanem nagyon kemény gazdasági jelentõsége. Ha mi azt szeretnénk, hogy telefon legyen ebben az országban, akkor ne akarjuk, hogy a távközlési alaphálózat kizárólagos állami tulajdonban legyen. Tudjuk, szegény a költségvetés... A költségvetés fogja ezeket kiépíteni? Aligha. Koncesszióba fog kerülni? Nyugodtan megengedhetnénk, hogy tulajdont lehessen szerezni ezeken a javakon. Ugyanez a helyzet a közutakkal, repülõterekkel, kikötõkkel és hasonlókkal is. A gazdasági föllendüléshez szükséges volna, hogy az állam ne terjessze ki a hatókörét feleslegesen ezekre a területekre. A következõ témakör, amirõl szólni kell, az a tulajdon terjedelme. A szocialista tulajdonjog az ingatlantulajdonnál a tulajdont tulajdonképpen csak a föld felszínére korlátozta. A tulajdon az ott levõ növényeknek a gyökeréig tartott, az azon túl levõ javakat - mint látjuk, a föld mélyének kincseit - az állam kizárólagos tulajdonába vonták. Ez megint nincs így a klasszikus jogrendszerekben, bizony a föld mélyének a kincse a legtöbb esetben azé, akié a föld felszíne, és õ rendelkezhet ezekkel a javakkal. Tudom jól, hogy ez a bányajogunkat új alapokra helyezné, ennek ellenére ezt a javaslatot meg kell fontolni, hiszen ez felel meg a piacgazdasági szükségleteknek és a magyar hagyományoknak. Ugyanez a helyzet a vadászati és a halászati joggal. Ha vissza akarunk térni a szokásos szabályozáshoz, akkor a Polgári Törvénykönyvbõl ki kell venni a szocialista vadászati és halászati jogot megalapozó speciális szabályozást. A kisajátítás ügye. A köztársaság Alkotmánya szigorú szabályokat rendelt a kisajátításra. Rögzítette, hogy kisajátítani csak közérdekbõl lehet, azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás mellett. Ehhez képest a Polgári Törvénykönyvünk alkotmányellenesen "megfelelõ" kárpótlással megelégszik. Azt hiszem, a teljes és a megfelelõ között óriási különbség van, könnyû ezt belátni. Erre nézve - Szájer Józseffel ellentétben - úgy látom, beterjesztett a Kormány egy módosító indítványt, bár rendkívül aggályos módon nem ebben a csomagban, hanem az önkormányzatok hatáskörére vonatkozó törvényben, ami igen szokatlan gyakorlat, de az itt elõterjesztett javaslat sem alkotmányos, hiszen csak annyit szól, hogy a kisajátított ingatlanokért kártalanítás jár. Ez a szöveg messzemenõen nem felel meg a hatályos Alkotmány szövegének, hiszen nem teljes, nem feltétlen és nem azonnali a kártalanítás. Ezen túl hangsúlyoznom kell, hogy a hatályos Alkotmány csak az állam javára enged meg kisajátítást. Hasznos volna, ha a mi jogrendszerünk közérdekbõl elfogadna olyan jogintézményeket, amelyek alapján nemcsak az állam javára lehetne kisajátítani. És utolszor a javaslatnak a tulajdonelméleti, illetõleg a jogiszemély- elméleti részérõl szeretnék szólni. A szocialistatulajdon-elmélet, illetve jogiszemély-elmélet rendkívüli módon hasonlított a rendiségnek a tulajdoni, illetve jogiszemély-elméletéhez. A dolog lényege az volt, hogy egy hierarchikus rendszerbe rendezte a tulajdonformákat, pontosabban konstruált egy új megosztást, a tulajdonjog alanya szerint tulajdonformákat kreált, és egy hierarchikus láncba fûzte, szinte egy hûbéri piramisba fûzte a tulajdonformákat. Ugye legfölül volt az állami tulajdon, a messzemenõen szocialista össznépi tulajdon, aztán az ennél alacsonyabb rendû szövetkezeti és így tovább. A javaslat azt mondja, hogy ezek a tulajdonformák ezután egyenrangúak. Sajnos ez nem alkotmányos, mert ahogy Szájer József elmondta, az Alkotmány megszüntette a tulajdonformákat. Azt hiszem, az igazán jogállami megoldás az, amit a francia forradalom után a világ jogrendszerei csinálnak, ugye, a feudalizmusban voltak királyok, hercegek, grófok, bárók, rettentõ sok minõsége volt az embernek+ A francia forradalom nem azt mondta ki, hogy ezek a minõségek ezután egyformák lesznek, egyenrangúak lesznek, hanem megszüntette ezeket a minõségeket. Azt javasolnám, hogy az elõterjesztõ fontolja meg azt, hogy a tulajdonformáknak a jogi garanciáját mennyire lehetne megszüntetni a Polgári Törvénykönyvben egy új kodifikáció nélkül is. Hiszen tulajdonformák nélkül mûködnek a hagyományos, illetõleg a modern jogrendszerek, valamennyi, amelyik jogállaminak tekinthetõ. Ugyanez a helyzet a jogiszemély-elmélettel is. A jogi személyeink is egy rendi láncba voltak helyezve, az állam privilegizált volt, a társadalmi szervezetként privilegizált vezetõ szerepet betöltõ párt és így tovább, hadd ne soroljam végig ezt a hihetetlenül hosszú és bonyolult, bizantikus, hierarchikus láncot. Valóban, a javaslat sok pontban elõremutató lépéseket tesz, de nem szünteti meg teljesen ezt a hierarchiát, és valóban újra kellene gondolni, nagyjából abban a szellemben, ahogy Szájer József errõl a dologról beszélt. Összegezve azt mondanám, hogy óriási felelõssége van annak, aki hozzányúl a Polgári Törvénykönyvhöz, de ha már hozzányúl, másfél évvel az új Alkotmány elfogadása után, akkor jó volna, ha a legszükségesebb pontokon bekövetkezne egy olyan módosítás, amely után már csak egy új Polgári Törvénykönyv megalkotására volna szükség, amit nyilvánvalóan nem lehet megtenni azonnal, hosszas, alapos munkára van szükség. Ugyanakkor jó volna egyetlenegy lépcsõben végrehajtani azokat a szükséges változtatásokat, amelyekben bizonyára egyet fogunk érteni, hiszen ez valóban olyan alaptörvénye a magyar jogrendszernek, amelyet hosszú idõre, nagy konszenzussal kellene elfogadni az Országgyûlésnek. Szerintem ezeket az igényeket kétféle módon lehet megvalósítani. Az egyik lehetõség - és ezt fogadta el az alkotmányügyi bizottság - az, ha a Kormány visszaveszi ezt a törvényjavaslatot, és a vitának megfelelõ módon átdolgozza. Ennek a módszernek az az óriási elõnye, hogy egységes lesz a szerkezete a dolognak, nem barkácsolni fogunk a bizottsági ülésen, ami egy Polgári Törvénykönyv esetén nem igazán kívánatos. Azt hiszem, ez volna a legbölcsebb megoldás, ha a Kormány ezen az úton járna el, és egy átgondoltabb javaslattal állna elõ. Azt hiszem, a bizottsági ülés óta, amikor MDF-es, Kisgazda és Szabad Demokrata, FIDESZ-es, MSZP-s, talán Kereszténydemokrata képviselõk szavazatával úgy döntött a bizottság, hogy ez a törvényjavaslat nem alkalmas az általános vitára; ez az öt hét elegendõ lett volna egy ilyen típusú átdolgozásra. A másik megoldás, amit nem szeretnék, hogy módosító indítványok sokaságával kell bombázni ezt a javaslatot, és akkor a szokásos eljárásnak megfelelõen barkácsmódszerrel valamiféle megoldás születik, de ez fõleg nemigen fog megfelelni a jogi egynemûség igényeinek. Jobb volna, ha a Kormány kodifikátorai végeznék el ezt a munkát, és egy új javaslattal állnának elõ, amit nagy örömmel fogadnék, és bizonyára a Ház - ha mindenki egyet tudna ezzel érteni - nagy többséggel meg is szavazná. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kis taps.)

Homepage