DR. SUCHMAN TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Csak azért gondolkodtam ilyen sokáig, mert volt, aki írásban elõttem jelentkezett, de hogyha gombnyomás szerint nekem jut a szó, akkor folytatom. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A Ptk. módosításáról szóló 909-es számú törvényjavaslat általános vitájában elsõsorban olyan koncepcionális kérdésekrõl szeretnék szólni, amelyek a jogalkotó feltételezett szándékát is meghatározták, s melyeknek hatása helyesen ismét a kodifikáció- irányba mutat. Ugyanakkor feltételezem, hogy a javaslat hosszas és aprólékos jogszabály-elõkészítõ tevékenység terméke, amely módosításokkal talán alkalmassá tehetõ, hogy a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyokból fakadó jogszabállyal szembeni elvárásokat kielégítse. Elsõként rögzíteni kívánom, hogy a megfelelõséget az határozhatja meg, miként tesz eleget az üres, illetve kiüresedett fogalmak megszüntetésére, illeve miként irtja ki a tulajdoni formák egyenlõségének ellentmondó intézményeket, amelyek a polgári jogi normák szerint is meghaladottnak minõsülnek. A jóhiszemûség és a tisztesség követelményének alapelvi szintre történõ emelése, a jó erkölcs fogalmának a polgári jogba való újbóli beiktatása egyrészt megfelel a nyugat-európai magánjogban elfogadott elveknek, másrészt Grosschmied Béni, Szászi Schwarz Gusztáv munkásságának pozitív elemeit is visszaidézheti. Ez utóbbi gondolatra még visszatérnék. A javaslat koncepcionális kérdésekben csak érinti az alkotmánymódosításból következõ szükségszerû változásokat, azonban nem kellõ mélységben. Tudjuk, hogy a gazdasági rendszer szándékolt, illetve folyamatban lévõ átalakulása, átalakítása rendkívüli hatással van a polgári jogra. Felvetõdik a végleges megoldásig a széles körû reform szükségessége, a polgári jogi szemlélet nagymértékû megváltoztatásának igénye. Elfogadható ugyan, de csak részben, hogy a széles körû reformra csak akkor kerülhet sor, ha már elegendõ tapasztalat gyûlt össze a Ptk.-val szemben támasztott igényeket illetõen. Nyilvánvaló, hogy a szocialista polgári jogi elvek a bekövetkezett politikai változások következményeiként folyamatosan eltûnnek a Ptk.-ból, a helyére pedig - bízom benne - klasszikus jogi elvek kerülnek. A szabályozás, az érdekegyeztetés és az érdekkonfliktusok esetköreire a jó erkölcsre vonatkozó szövegmódosítással korántsem tesz meg mindent a megnyugtató rendezés érdekében. Ha kizárólag a jogintézmény elnevezését szüntetem meg tartalmával együtt, de új tartalmát nem adom, s új intézményét nem keresem meg, akkor a jogfilozófiára is érvényessé teszem a hegeli negatív tagadás gyakorlatát. Adós maradt ugyanis a módosítás a rendeltetésszerû joggyakorlás elvének a Ptk. tételes szabályozásában megjelenõ megfogalmazásával, hisz az állami korlátozott és a magántulajdon elvi korlátlanságából fakadó feltételrendszer már az alkotmánymódosításból következik. Ilyen ellentmondás a törvényi cél meghatározásában a kinek, kiknek, és minek az érdekében történõ megfogalmazás elhagyása. A szabályozás önmagában nem lehet a szabályozás célja. Úgy gondolom, ha az eddigi, illetve a legújabb módosítások nem is határozták meg a hiányolt fogalomrendszert, most ennek eleget lehetett volna tenni. Ha a magyar polgári jog rövid történetében 1840-tõl az 1848. évi törvényhozással érte el csúcspontját a jogalkotási folyamat, amely a feudális jogrendszer alapintézményeit, az adományrendszert, az õsiséget, az úrbériséget megszüntette, és kimondta, hogy el kell készíteni a Ptk. törvényjavaslatát, úgy a mostani helyzet legalább elvi deklaráció szintjén kínált hasonló lehetõséget. A bevezetõben említett jogtudósok, bár néha nehezen követhetõen, de a liberális joggyakorlat és a gazdasági szabályozás szükségessége irányába módosították a jogfejlõdést, és el is mozdították, romantikusan néha visszatekintve a feudális jogintézményekre. A joggyakorlás során a jóhiszemûség és a tisztesség összecseng Grosschmied jogszabálytanában leírtakkal: az emberekben benne él a belsõ jog, ezért a jog legfõbb biztosítéka, a végsõ garanciája nem is az állami kényszer, hanem a jogérzet, a tisztesség és az erkölcs. A tárgyalt javaslat kiemelt része a Kincstári Jogügyi Igazgatóság intézményének bevezetése. Bár módosító indítvány kapcsán a részletes vitában kimerítõen kívánok szükségességével vitatkozni, ehelyütt csak két gondolatot szabad legyen elmondani. Helytelen gyakorlatnak tartom, hogy a törvényhozás kormányzati szándéktól irányítva lassan havonta egy-egy új intézményrendszert honosít meg, az állami bürokráciát bõvítve, kiadásait növelve. A jelenlegi gyakorlat, tehát a pénzügyminiszteri képviselet - a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályozásra is figyelemmel, és az eltérõ rendelkezés jogát is fenntartva - véleményem szerint nem igényel változtatást. Nem biztos, hogy szerencsés egy régi intézményrendszerhez való visszatérés anélkül, hogy a jelenlegi megreformálásáról gondoskodnánk, legalábbis kísérletet tennénk erre. Nem szerencsés a felvetés, kiváltképp nem úgy, hogy a pontos szabályozás nem párhuzamos tárgyaláson alakul ki, hanem kormányzati szándéktól függõen, s a javaslat, illetve az indokolás értelmezhetõ körülírása nélkül csak utal egy beterjesztendõ törvényjavaslatra. Bár közismerten feszített a törvényhozás menetrendje, a fenti kérdés, illetve a koncessziós törvény párhuzamos tárgyalása a Ptk. 172. szakasz módosítása kapcsán is fölmerül. Itt a kizárólagos állami tulajdon meghatározására, illetve fölsorolására gondolok, valamint a jelen javaslat 19. §-ában foglaltakra. A Ptk. összességében magán viseli a jogfejlõdés és a jogfejlõdésre hatással lévõ politikai és gazdasági változások, külsõ és belsõ körülmények valamennyi hatását. A jelenlegi szabályozásban is testet ölt az az igény, amely a társadalomban él, és amely ma a polgáriasodás és piacgazdaság meghonosítását és ennek szolgálatát jelenti. A jogág alaptörvényének módosítása során a jogon kívüli körülmények elsõdleges és meghatározó szerepén túl mindig hatással bírnak a jog belsõ sajátosságaiból fakadó tényezõk is. E körben többek között arra kell gondosan ügyelni, hogy megtaláljuk a jogalkotás belsõ összhangját. Az utóbbi évek, évtizedek polgárjogi jogalkotása ugyancsak megszaporodott. Törvényerejû rendeletek sokasága módosította - eléggé el nem ítélhetõ módon - a polgári törvénykönyvet, annak egyes szakaszait, így vált már-már áttekinthetetlenné. Kívánatos cél - az elkerülhetetlen reformot követõen - a polgári jog további egységesítése, a valóság, a kialakult viszonyok visszatükrözése a szabályozásban. E tevékenység során szükségesnek tartom a bírósági tevékenység vizsgálatát is. A Legfelsõbb Bíróság már régen túllépte - kényszerûségbõl - azt a határvonalat, amely a jogszabály értelmezése, illetve magyarázata révén új jog létrehozatala között húzódik. A bírói iránymutatás számos értéket hozott létre, így a változtatásokat is figyelembe véve célszerû lenne ezeket egy új polgári törvénykönyv tartalmává tenni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)