DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A szóban forgó és vitára bocsátott Polgári Törvénykönyv módosításával kapcsolatosan elöljáróban engedjenek meg egy dilemmára utaló felvetést. Azt, hogy a most megélt politikai, gazdasági és társadalmi rendszerváltás általában nem kedvez a kódexszerû jogalkotásnak, tehát egy-egy terület, a szóban forgó jelentõs jogterület kodifikálásának átfogó jelleggel. Ugyanakkor az is igaz, és ez okozza a dilemmát, hogy az a fajta rendszerváltozás, amely gazdasági és jogi szempontokból is minden elvégzendõ feladatot indokol, elementáris igénnyel lép fel a kódexszerû szabályozás iránt. Természetesen joggal vetik fel azt a kérdést, hogy hol késnek az átfogó kodifikációs szabályozásai a különbözõ jogterületeknek. Véleményünk szerint a vázolt ellentmondás ugyan nem könnyû, de megoldhatónak látjuk. Úgy látjuk megoldhatónak, ha a jogalkotási elképzelések és módszerek párhuzamosan, elõre meghatározott ütemben és egymást kiegészítve történnek meg, így kerülnek alkalmazásra. Nincs akadálya annak véleményünk szerint, hogy átfogó kodifikáció folyamatában, annak tartama alatt is a részeredményeket az egyes részkodifikációk során hasznosítsuk. A tétel fordítva is igaz: az egyes részkodifikációk gyakorlatban bevált intézményei nyilván hatnak az átfogó megoldásokra. Mindezt azért tartottam szükségesnek elõrebocsátani, mert a Polgári Törvénykönyv módosításával kapcsolatos törvényjavaslat kapcsán számot kell adnom arról, hogy miért csak ilyen, viszonylag kisebb terjedelmû módosítást látunk jelenleg indokoltnak. Mindenekelõtt szeretném leszögezni, hogy az alapvetõ magánjogi kódex újrakodifikálása, tehát egy új Polgári Törvénykönyv megalkotása szerintünk is elkerülhetetlen. Ez nyilván nemcsak az elõbb elmondott rendszerváltozásból fakadó kötelezettség, de számos praktikus indoka is van, hiszen a Ptk. átfogó felülvizsgálata nélkül gyakorlati alkalmazása nehézkes és sok szempontból ma is napi problémát jelent. Szeretném bejelenteni - bár erre már sor került más helyen és más módon -, hogy megkezdte a minisztérium a Polgári Törvénykönyv átfogó kodifikációs munkálatait, és a szükséges ütemben folyik a munka. Az elõbbiek mellett és azzal párhuzamosan a gazdaság átalakulásának igényei és az egyéb jogfejlõdés szükségletei szerint is, összhangban az újrakodifikálás mindenkor szükséges tevékenységével, lehetõség van arra, hogy a Polgári Törvénykönyv jelenleg érintett rendelkezései módosításra kerüljenek. Ezt a módosítási lehetõséget azonban csak a feltétlenül szükséges és indokolt esetre tartjuk fenn, amikor teljesen indokolt, és már-már elodázhatatlan a megoldás. A harmadik, talán a legfontosabb indok a jelenlegi módosítással összefüggésben: meg kell szüntetni azt a tarthatatlan helyzetet, hogy a jelenleg hatályos Ptk. a módosított Alkotmányunkkal ellentétes rendelkezéseket tartalmaz. Ez a harmadik feladat tulajdonképpen az a kívánt cél, amely az önök elõtt lévõ törvényjavaslat vitáját és mielõbbi törvénnyé emelését indokolja. A Ptk. rendelkezéseit összhangba szeretnénk hozni az Alkotmánnyal. Ennek is elsõsorban a vagyoni viszonyokat érintõ legalapvetõbb elõírásaival. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy a javaslat a Ptk. jelenlegi szerkezeti felépítésén és intézményi rendszerén alapvetõen nem változtat, csak a legszükségesebb módosításokat és a hatályon kívül helyezéseket tartalmazza. Ugyanakkor az Alkotmány normatív tartalmú rendelkezéseivel ellentétes intézményeket szisztematikusan áttekintettük, és az egész Ptk.-t érintõen ez a szabályozás a módosítás kapcsán érzékelhetõ. Nem érintettük ugyanakkor az egyébként más szempontból felülvizsgálandó rendelkezéseket, amelyek nem kellõen kikristályosodott elméleti alapvetésre szorulnak még. Így jártunk el akkor is, tehát nem érintettük a módosítással, ha az érintett rendelkezésrõl esetleg megállapítható volt, hogy az a piacgazdaság követelményeinek hosszabb távon még nem fog megfelelni, de jelenleg még nem rendelkezünk törvénybe foglalható állásponttal. Az elég régen benyújtott javaslatot kritikusai szerint bizonyos szûkkeblûség jellemzi, tehát tulajdonképpen szerénynek minõsítik ezt a módosítást. Elismerõen kell elmondani ezzel kapcsolatban még egy fontos érvet, hogy a Polgári Törvénykönyv - azt kell mondanunk, hogy - a legjobb magyar civilisztikai hagyományokat követõ és jelentõs szakmai és tudományos alapossággal elkészített kódex. Méltatlan volna, hogy bármiféle jogi kísérletezgetésbõl és aktuálpolitikai csatározásokból kiindulva ezt az egyébként funkciójában még megfelelõ törvénykönyvet alapvetõen most kidolgozatlan álláspontként olyan terjedelmesen módosítsuk, ahogyan ezt kritizálói elvárták volna. Itt szeretnék egy pillanatra megállni, és visszautalni arra, hogy bár minden igyekezetünk az elõbbi gondolatok jegyében arra irányult, hogy szakmai indokát adjuk a Ptk. viszonylag szûk körû módosítására vonatkozó elképzeléseinknek. A javaslat bizottsági értékelése sem volt mentes bizonyos pártpolitikai megfontolásoktól. Nincsenek ugyanis kétségeim afelõl, hogy az alkotmányügyi bizottság a törvényjavaslatot nem szakmai okból tartotta alkalmatlannak az általános vitára. Errõl a sajtóban már korábban volt szó. Egyébként is, ha voltak szakmai aggályok, azok a legjelentõsebb részt illetõen tulajdonképpen félreértéseken alapultak. Szeretnék egy példát megemlíteni ennek illusztrálására. A bizottsági vitán aggályként merült föl, hogy a törvényjavaslat nem tartalmazza a kisajátítás és a helyi önkormányzatok alkotmányos szabályozása által szükségessé vált Ptk. módosításokat. Ez tényleg így van, de csak azért, mert a Parlament által éppen az imént tárgyalt és a helyi önkormányzatok és szerveik, és egyéb államigazgatási hatáskörök szempontjából rendet teremtõ törvényjavaslat 50. §-a tartalmazza ezt a Ptk. módosításban hiányként a bizottság által felmerült kifogást. Ez egy tudatos döntésnek az eredménye. Arra gondoltunk ugyanis, hogy az önkormányzatokat érintõ programcsomagba kell kerülni minden olyan kérdésnek, ami önkormányzati témát jelent és az önkormányzati hatáskörökkel függ össze. Arra gondoltunk - és erre minden reményünk megvolt -, hogy az önkormányzatot érintõ nagy fontosságú rendelkezések nyilván hamarabb hatályba fognak lépni, mint ahogyan a jelen tárgyalásra kerülõ Ptk. módosítása. Sajátos eset, hogy a két törvényjavaslatot most éppen egymást követõen napirendként tárgyalja a Parlament. Most, tisztelt Országgyûlés, visszatérnék ahhoz a gondolathoz, hogy mi az a Ptk.-ban meglévõ koherencia, amely nem indokolja a halaszthatatlan és nagy terjedelmû felülvizsgálatot. A Ptk. nem kétségesen - leszámítva most egyes teljesen idejétmúlt és, hogy úgy mondjam, ráaggatott intézményeket - idõtállónak bizonyult. Tulajdonképpen sem a politikai, sem a gazdasági rendszerváltozás sodrásában nem tekinthetõ egy megroggyant és összeroppanni készülõ jogszabálynak. Nyilvánvalóan ez annak tulajdonítható, hogy a Ptk. annak idején, még alkotói szerint is, az akkori magánjogi joganyagot precipitálta, és tulajdonképpen ellenállt ez a joganyag még az ideológiai átformálás mindenféle törekvéseinek is, és végeredményben a Polgári Törvénykönyv alapvetõ intézménye soha nem tudott igazán gyökeret ereszteni a szocialista jogrendszer talajában. Tulajdonképpen egyértelmûen, még ha ezt leplezni is igyekeztek, a Ptk. az áru tulajdonjogon alapuló jogintézményeket kodifikált, tehát a szocialista jelleget, amit neki tulajdonítottak, inkább a fölé épített gazdaságirányítási jogszabályok, illetõleg a körülötte lévõ jogi infrastruktúra testesítette meg. Ez az oka annak, hogyha ezeket a mögöttes, illetve körülvevõ szocialista jellegû, úgynevezett szocialista jellegû szabályanyagot lehántjuk, akkor a Ptk. még ma is életképesnek tûnik, sõt alkalmazása tulajdonképpen igazán nagy nehézséget a jogalkalmazónak nem okoz, szemben más jogterületek alapvetõ jogszabályaival összehasonlítva. A történelmi jogi szabályokkal kapcsolatban, azoknak alaposabb kigyomlálását és a szerzõdésekre vonatkozó szabályok továbbfejlesztését nyilvánvalóan az újrakodifikálás során kell majd elvégezni. Megkönnyíti ezt az a körülmény is, hogy a Polgári Törvénykönyv - nevébõl is eredõen - által szabályozott jogviszonyok alanya a polgár, az a polgár, akit ugyan vagyonától, lehetõségeitõl, tulajdonától alaposan megfosztottak, de mégis, most is ott van a Polgári Törvénykönyv paragrafusai között, és arra vár, hogy a létét reális alapra helyezzük, tulajdonára, lehetõségeire és vállalkozó kedvére illetõen olyan jogszabályokat hozzunk a Polgári Törvénykönyvtõl függetlenül, mely pozícióját megerõsíti. Ez tehát nem elsõsorban a Polgári Törvénykönyv feladata. A tulajdonviszonyok rendezése, a gazdaság átalakítása, a piaci viszonyok kiépítése, ezekre a folyamatokra vonatkozó jogszabályok területe az úgynevezett gazdasági jogalkotásra tartozik. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a Ptk. szabályai ezt ne akadályozzák és lehetõleg elõ is segítsék, és mindenképpen biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek ennek a mûködõképességnek az eléréséhez szükségesek. Ezek után, tisztelt Országgyûlés, rátérve a törvényjavaslat lényegesebb rendelkezéseire, mindenekelõtt néhány szót szeretnék szólni az úgynevezett alapelvekrõl, a Polgári Törvénykönyv fontos alapelveivel kapcsolatos módosítás lényegérõl. Azt hiszem, ismeretes az, hogy az alapelvi rendelkezések az egész kódex legjellemzõbb vonásait foglalják magukba, ugyanakkor gyakorlati jelentõséggel is bírnak, hiszen egyrészt értelmezõ szerepet, illetõleg hézagpótló szerepet töltenek be a joggyakorlat során, úgyhogy egyáltalán nem érdektelen ezzel kapcsolatban végigtekinteni, hogy melyek azok az alapelvek, amelyeknek fenntartását nem látjuk indokoltnak, illetõleg megváltozott tartalommal látjuk indokoltnak. Mindenképpen le kell mondanunk a szükségletkielégítés elvérõl. Ez ugyanis - azt hiszem, ez nem igényel különösebb magyarázatot és indokolást - ma már nem számíthat rendszermeghatározó elvnek. A szükségletkielégítésre épülõ polgári jogviszonyok kudarcát mindannyiunk a saját bõrünkön tapasztalhattuk. Ugyancsak nem kíméli a javaslat az egyéni és társadalmi érdekek összhangjára vonatkozó alapelv jelentõségû megállapítást. Elutasítjuk ugyanis azt a koncepciót, amely tulajdonképpen rangsorolja az egyéni és a társadalmi érdeket egymáshoz való viszonyában, a társadalmi érdeket nyilván elõtérbe helyezve az egyéni érdek elé. Nem érinti ugyanakkor a javaslat ezzel összefüggõen a joggal való visszaélés tilalmát. A polgári jogok tehát továbbra is csak a társadalmi rendeltetésüknek megfelelõen gyakorolhatók, ehhez azonban már nem társulhat az a követelmény, hogy az egyéni érdek csak valamilyen felsõbbrendûnek tételezett társadalmi érdeknek alávetve érvényesíthetõ. A tulajdon védelmének elvét érintve, a javaslat, a minden tulajdont egyenrangú védelemben részesítõ alkotmányos szabályozással összhangban, megszünteti a társadalmi és az úgynevezett munkával szerzett tulajdon preferálását. Az együttmûködés elvét illetõen a javaslat ugyan fenntartja ennek tartalmát és határait, azonban már nem a szocialista együttélés követelményeivel akarja összhangba hozni, hanem természetesen a klasszikus jogelvekkel, a jóhiszemûség és a tisztesség civilisztikai követelményeivel kívánja meghatározni, mint ahogy az korábban is és más jogállamokban is ismert volt, illetõleg jelenleg is így kerül szabályozásra. A javaslat gerincét azok a rendelkezések jelentik, amelyek az Alkotmány elõírásainak megfelelõen megszüntetik a tulajdonformák hagyományos elosztását és a tulajdonjog intézményét - a piacgazdaságban betöltött szerepére is tekintettel - kizárólag tartalmi ismérvek alapján, egységesen és azonosan szabályozza. A javaslat lényegében felszámolja tehát mindazokat az elõjogokat, amelyeket a Ptk. hatályos rendelkezései a társadalmi tulajdon számára biztosítanak. Így például a jövõben megszûnik a társadalmi tulajdon elbirtoklásának tilalma annál is inkább, miután megszûnik magának a társadalmi tulajdon jogintézményének jogi kategóriája, a fogalom is. A tulajdonformák egyenrangúsítása, a dolog természetébõl adódóan, maga után vonja a tulajdonjog alanyainak egyenjogúvá tételét is. Az állami tulajdon kivételezett helyzetének megszûnése, az állam gazdasági szerepváltozása, az állami kárfelelõsség napirendre kerülése ennek megfelelõen felvetette az állam különleges jogalanyisága felszámolásának kérdését. Mint ismeretes, a jelenleg hatályos Ptk.-ban az állam jogalanyisága nem a többi jogalanynak megfelelõ módon került szabályozásra. A javaslat ebben a vonatkozásban tehát jelentõsen elõrelép, kimondja, hogy az állam a vagyoni viszonyok alanyaként jogi személynek minõsül. Jogi személyként az állam az õt érintõ jogviszonyoknak közvetlenül is alanya lesz, képviseletének ellátására egy új intézmény - egy régi-új intézmény, ha szabad így mondanom -, nevezetesen a kincstári jogi igazgatóság felállítása válik szükségessé. A tulajdonformákat illetõen természetesen közjogi értelemben meg kell különböztetni a köz- és magántulajdon kategóriáit - a magánjog keretei között is fûzõdik ehhez joghatás. Ebben az értelemben tehát az állami és az önkormányzati tulajdon a többi tulajdoni minõségtõl némileg eltérõen kezelendõ. Az a körülmény ugyanis, hogy az említett két tulajdonfajta közfunkciók ellátására is szolgál, bizonyos értelemben korlátozza a velük való rendelkezést. Az állam tulajdonában lévõ közhasznú tulajdoni tárgyak egy része az állam kizárólagos tulajdona, ennek jogkövetkezménye a forgalomképtelenség, amely önmagában is egy jelentõs korlátozás. A Ptk. jelenleg hatályos rendelkezéseihez képest az úgynevezett kizárólagos állami tulajdonkör részben szûkült, részben pedig bõvült. A javaslat ugyanis az alkotmányos elõírásoknak eleget téve, törvényi szintre emelte azokat a vagyontárgyakat, illetõleg azoknak a vagyontárgyaknak a meghatározását, amelyeket más hatályos jogszabályok mint kizárólagos állami tulajdonú tárgyakat szabályoznak, és ez a tulajdoni állapot tulajdonképpen a jelenlegi gazdasági realitásokkal számol, de nem zárja azt ki, hogy a jövõben a jelenleginél egy sokkal liberálisabb módon kerüljön meghatározásra a kizárólagos állami tulajdon köre. Erre egyébként a törvényjavaslat utal, mert az eltérõ törvényi szabályozásra utalással tulajdonképpen kifejezetten lehetõséget is ad. Az önök által már ismert koncessziós törvény és a hozzá fûzõdõ ágazati koncessziós törvények fogják majd vélhetõleg ezt a lehetõséget tartalmilag is megtölteni a felhatalmazást felhasználva. A javaslat egyébként, ugyancsak összhangban a tárgyalás alatt álló koncessziós törvénnyel, a koncessziós alapon történõ hasznosítást illetõen törvényi garanciát is biztosít. A törvényjavaslat a kezelõi jog évtizedek során kialakult intézményes rendszerét nem számolja teljesen föl, de teljesen más, fogalmi szinten is más utat kíván nyitni az állami vagyonkezelés új, a jelenleginél korszerûbb szabályozása felé. A javaslat tehát az állami vagyon másra bízásáról beszél, így a legkülönbözõbb tartalmú vagyonkezelõi szerzõdés megkötését teszi lehetõvé. Az alanyi megkötöttségek megszûnnek, gyakorlatilag bárkivel ilyen vagyonkezelõi szerzõdés az állami tulajdon mûködtetésére köthetõ a javaslat alapján. Végül szeretnék még egy szót szólni a terminológiai változtatásokról. Arról ugyanis, hogy a javaslat a már említett szocialista együttélés normáját nyilvánvalóan nem kívánja fenntartani, és ilyen értelemben a semmisségi okok között felsorolt, és úgynevezett szocialista együttélés követelményeibe ütközõ, és ezáltal semmisséget eredményezõ magatartást fölváltja a jó erkölcsbe ütközõ magatartás tilalmával. Ebben a körben semmi különös újítás nem történik. A Ptk.-t megelõzõ magánjogi hagyományokhoz térünk vissza. Tulajdonképpen arról volt szó a Ptk. megalkotásakor is, hogy ezt a fogalmat váltották föl a szocialista együttélés fogalmával. Hogy stílusos legyek, az eredeti állapot helyreállítása történik ezen terminológia tekintetében. Mindezekre figyelemmel arra kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy a javaslat megvitatása után szíveskedjék törvényerõre emelni a Polgári Törvénykönyv módosítását. (Gyér taps.)