DR. MEZEY KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A hatásköri törvény 9. fejezetével kapcsolatban szeretnék szólni, amelyik a népjóléti igazgatást taglalja. Az egyetlen kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, az úgy szól, hogy kinek a feladatköre a társadalmi beilleszkedési zavarban szenvedõ egyének és családok felkutatása, kezelése és gondozása. A kérdés roppant fontos, mert ebbe a témakörbe az alkoholizmus, a drogélvezet, a krónikus bûnözés és az öngyilkosság tartoznak, és ezek a jelenségek nagyon fontos szerepet játszanak a nemzet gazdasági teljesítõképességének korlátozásában, és az erkölcsi tartás szempontjából is fontosak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a hatásköri törvény ennek a tevékenységnek a pontos körét megszabja. úgy gondolom, hogy nem árt visszaidézni azt, hogy a társadalmi beilleszkedési zavarokról tulajdonképpen 1985-tõl beszélhetünk. Korábban a hatalom úgy ítélte meg, hogy ezek a jelenségek tulajdonképpen a politikai komfortérzés hiányából származnak, éppen ezért még 1984-ben is egy 3000-es, tehát nem publikus minisztertanácsi határozat volt az, amelyik feloldotta azokat a tilalmakat, amelyek erre vonatkozó statisztikai adatokra vonatkoztak. 1985-tõl ez a határozat hozta létre az úgynevezett családsegítõ központokat, melyeket én szívem szerint inkább családsegítõ szolgálatoknak neveznék. És éppen ez az a kérdés, ami miatt szeretnék felszólalni, mert nem látom biztosítva a törvénytervezetben, hogy a családsegítõ központok, illetve szolgálatok kellõ támogatást, kellõ gazdát kapjanak. Azóta körülbelül százhúsz családsegítõ szolgálat jött létre Magyarországon, tehát ha nem is sûrû, de mégis egy hálózat formájában mûködik. A feladatköre elsõsorban mentálhigiénés feladatkör; és körülbelül azóta beszélhetünk arról, hogy ez szakmává kezdett válni Magyarországon, hiszen fõiskolákon, egyetemeken megkezdõdött a mentálhigiénés szakemberek kiképzése. Örvendetes, hogy nemcsak ez a vonal, hanem az egyházi vonal is felvállalta ezt a tevékenységet, például a katolikus egyház Hit Családsegítõ Központjában megindult a szakemberképzés. Felhívom a figyelmet arra, hogy az egyházak keretében mûködõ családsegítés és családgondozás két nagyon fontos vonással bír. Az egyik az, hogy az e tevékenységet irányító lelkészek maguk is szakavatott mentálhigiénés szakemberek, másrészt pedig a hivatásos mentálhigiénés munkások köré az egyházi körökbõl, a gyülekezetbõl mindig olyan társadalmi segítség alakul ki, amelyiknek rendkívül nagy a jelentõsége. Azt szeretnénk tehát, ha a törvénytervezetben egyértelmûen megjelenne a családsegítõ szolgálatokkal kapcsolatos feladatkör. Erre vonatkozóan nyújtottam be 1486-os számon módosító indítványt. Azonban hasonló indítványa van Havas, Rózsa és Solt képviselõtársaimnak, és úgy gondolom, miután ez a módosító indítvány megfelel az én álláspontomnak is, és Arató Géza képviselõtársam is ehhez csatlakozott, én magam is ehhez a módosító indítványhoz csatlakozom, és kérem képviselõtársaimat, hogy ezt fogadják el. Köszönöm türelmüket. (Kis taps.)