DR. ZSIROS GÉZA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A politika területén dolgozók, az állampolgárok részérõl egyre gyakrabban elhangzó észrevételként hallhatjuk, hogy a munkahelyeken a rendszerváltás vontatott. A feladatok ellátására alkalmas vezetõk csak kevés helyen kaptak lehetõséget. A változást igénylõk és az azt végezni akarók egyaránt a munka törvénykönyve egyes kötelmeinek nehézkességére hivatkoznak. Ebbõl eredõen úgy tûnik, hogy a munkajogi szabályozási rendszer, a gazdasági szerkezet, a társadalmi berendezkedés változásai miatt nem felelhet meg az elvárásoknak. A szabályozás egyik fontos területe a munkaviszony megszüntetésének kérdése és rendezése. A munkaviszony kötetlen megszüntetési módja a felek közös megegyezésén alapulhat a jelenlegi munkaköri szabályozás szerint. A munkáltatónak a szabályozás nem ad lehetõséget a munkaviszony egyoldalú, kötetlen, tehát indoklás nélküli megszüntetésére. A megváltozott gazdasági, társadalmi környezet feltétlenül igényli, hogy a munkáltató részére a jog biztosítson lehetõséget egy teljesen kötetlen munkaviszony megszüntetésére is. Természetes, hogy a munkavállaló kötetlen felmentési jogának biztosítása együtt kell, hogy járjon valamilyen ellentételezéssel a dolgozói oldalon. A dolgozói érdek védelmének jogi biztosítása nélkül a szabályozás diktatórikus lenne, visszaélésre adna lehetõséget. Kiszolgáltatottá tenné a munkavállalókat. A kötetlen felmentés jogának biztosítása mellett a munkavállalót ez esetben egy jelentõsebb összegû végkielégítés fizetésére kellene kötelezni. Ez a szabályozás mindkét fél érdekeit szolgálná. A munkáltatónak lehetõséget adna az úgynevezett érdekmúláson alapuló kötetlen munkaviszony megszüntetésére, a munkavállalónak viszont a végkielégítés idõt biztosít az elhelyezkedésre, egzisztenciális gondjai megoldására. A munkaviszony kötetlen megszüntetésének végkielégítés nélküli biztosítása a munkavállalók teljes létbizonytalanságát és kiszolgáltatottságát eredményezné, ami nyilvánvalóan minden demokratikus berendezkedéssel és szabályozással ellentétes. A kötetlen felmentési rendszer igénye a különbözõ munkavállalói rétegek esetén eltérõ súllyal jelentkezhet. A munkaerõ megítélése egyes dolgozói csoportokat érintõen más-más feladatot jelent. A munkavállaló tevékenységének teljesen konkrét és az értékelés megjelenítése a legnehezebb, éppen a vezetõi munkakört betöltõknél. Ez egyrészt a vezetõi tevékenység bonyolultságából adódik, másrészt abból, hogy a vezetõi munkakör esetén a munka értékelésének lényeges eleme az elvárásoknak, igényeknek való megfelelés is. Azt a körülményt, hogy egy adott vezetõ esetében a kinevezõ több eredményt, magasabb színvonalú munkát vár, egy munkaügyi vita során igen nehéz feladat bizonyítani. A kötetlen felmentés rendszere biztosítaná ilyen esetekben is a munkáltatónak azt a lehetõséget, hogy számára megfelelõ munkavállalót alkalmazzon. A végkielégítés fizetésének a kötelezettsége, annak helyes mértékû elõírása esetén megítélésem szerint olyan féket jelentene, ami a munkavállalói érdeket is figyelembe veszi. Nyilvánvalóan a kötött és kötetlen felmentési rendszer közül a munkáltató a kötetlen megszüntetéshez kapcsolt anyagi következmények miatt csak azokban az esetekben választja a kötetlen megszüntetési módot, ha elõre látható a munkaviszony felmondással való, tehát kötött módon történõ megszüntetésének a sikertelensége. A munkavállalói érdek végkielégítés biztosításával történõ megjelenítése része minden korszerû munkajogi szabályozásnak. A fejlettebb gazdasági berendezkedésû, demokratikus elveket érvényesítõ jogrendszerekben is a végkielégítés kapcsolódik a munkaviszony foglalkoztatás-kötetlen megszüntetéséhez. A hatályos szabályozás kereteiben a munkaviszony kötetlen megszüntetésének a szabályai a Munka Törvénykönyv 3. rész, a Munkaviszony fejezetébe illeszthetõ, és ez esetben természetesen minden munkavállalói csoport esetében alkalmazható. Elképzelhetõ azonban az a megoldás is, hogy csak a vezetõ állásúak esetén biztosítson a jog egy ilyen lehetõséget a Munka Törvénykönyv 6. részében foglalt szabályok megfelelõ kiegészítésére. Amennyiben a törvénymódosítást a Parlament napirendre tûzi, úgy errõl lehet vitát nyitni és dönteni. Sürgõsséget nem kértem, a téma fontosságára tekintettel a besorolásról a házbizottság döntését tiszteletben tartom. A fentiek alapján kérem indítványom napirendre tûzésének elfogadását. Köszönöm. (Taps.)