DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Nap mint nap áramlanak hozzám levelek. Jártam a közelmúltban Abaújban, ahol 80 község polgármesterével volt alkalmam találkozni. A közbiztonság helyzetének rendkívül aggasztó állapotát kifejezõ felszólalásokat kellett végighallgatnom, a levelekben olvasnom. Az a benyomásom, hogy ma már valóban súlyos társadalmi problémaként, egyre súlyosabb, hovatovább a legsúlyosabb társadalmi problémaként jelentkezik a közbiztonság nehéz helyzete. Ez kivált reakciókat. E reakciók közé tartozik ez is, és most nem azért, hogy "lányomnak mondom, hogy menyem is értse", de többféle közvélemény- kutatást kértem mi közbiztonsági ügyben és fegyverhasználat, rendõri fegyverhasználat ügyében. Az volt a közvélemény-kutatás válasza, hogy 65a fenntartás nélkül helyesli, 25a úgy véli, hogy egyedenként, esetenként kell elbírálni, hogy jogos volt-e. Mindössze 7ítélte el. Ez egy közhangulat kifejezõdése, olyan közhangulaté, amelyik valóban nagyon erõs reakció a kialakult közállapotokra. Mindazt, amit képviselõ úr kérdés formájában a végén csoportosított, ebben a szellemben és ezt figyelembevéve kívánom megválaszolni. A rendõrségi törvény felgyorsítása, úgy vélem, részünkrõl megtörtént, április közepére a törvény teljesen kész. Jövõ héten a törvény kész van és a Kormány elé terjeszthetõ, ha a Parlament ezt a törvényt - a tisztelt házbizottság figyelmébe ajánlom - az eredetileg tervezettnél korábban be tudja fogadni. A módszereket illetõleg a bûnüldözési tevékenység hatékonyságánál két tényezõ lényeges részletezés nélkül: a technika - nem hiszem, hogy ezt a közismert problémát itt külön részleteznem kéne -, és a másik a létszám, amirõl ma már valóban volt alkalmam szólni. Ehhez tartozik bizonyos szervezeti változás, amely ezekben a napokban megindult, a nyár elejére befejezõdik az erre hivatott szervezeteknél. Ami az önvédelmi csoportokat illeti, hogy ebben a Belügyminisztérium nyújtson segítséget - ezt teszi. Ugyancsak április közepére elkészült kormányrendeleti szinten - mert más törvényi jóváhagyásra, úgy érzem, nincs mód - a polgárõrséggel kapcsolatos új szabályozás. Most szombaton 260 már megalakult szervezet és a megyei rendõri vezetõk számára egész napos értekezletre kerül sor, ahol tájékoztatást kapnak az önvédelmi csoportokkal kapcsolatban, ahol nagyon lényeges - és ezt követelményként szeretném megfogalmazni -, hogy az önkormányzatok vállaljanak felelõsséget, felügyeletet a létrehozott polgárõrségek felett, és természetesen a rendõrségnek is legyen ilyen természetû kompetenciája. Ugyanakkor azokat a kéréseket el kell utasítani, amelyek hatósági és hatósági eljárási jogköröket kívánnak önmaguk számára biztosítani. Nem részletezem: e csoportok mûködésének fõbb vonásait egységes rendszerben kell szabályozni, mert bizonyos nyugtalanító vadhajtások is megjelentek. Ami a bûnmegelõzés érdekében, gondolom, a büntetõjogi, büntetõeljárási problémakört illeti, pont az elmúlt napokban volt alkalmam legfõbb ügyész úrral tárgyalni és bizonyos mértékig csokorba szedni a Büntetõ Törvénykönyv nyár végi várható módosításával kapcsolatos javaslatainkat, mert az új helyzetben olyan bûncselekményi összetételbeli dimenzióváltozás következett be, amelyet a magyar büntetõ gyakorlatnak, a magyar Büntetõ Törvénykönyvnek egyes büntetési tételek emelésével követnie kell. Kábítószertõl kezdve gondolok az embercsempészésre és sokféle olyan bûncselekményre, amely korábban nem volt olyan nagy súllyal, nem terhelte olyan nagy súllyal közéletünket, mint ahogy ma terheli. Mindezek az intézkedések és a még folyamatban levõ mások azt a célt szolgálják, hogy adott körülmények között megtegyünk mindent, ami erõnkbõl telik a közbiztonság érdekében. Újólag hadd legyen szabad figyelmeztetnem a tisztelt Házat, hogy nagyobb költségvetési ráfordítás nélkül ez irányú szándékok nélkül, markánsabb létszámemelés nélkül ez a probléma nem oldható meg. Kérem válaszom szíves elfogadását.