DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az interpellációban felvetett probléma kétségtelenül súlyos kérdés, annak ellenére az, hogy úgy tûnik számomra és nyilván az önök számára is, hogy ez a jelenség nyilvánvalóan a törvénykezési helyzet reményei alapján is megszûnõben van, ha meg nem szûnt. Az interpellációra vonatkozó kérdés feltételének idõpontjában sem volt már tapasztalható, azóta pedig tudomásom nincs arról, hogy az ott felvetett jelenségek ismétlõdnének, vagy újak adódnának. Ettõl függetlenül nemcsak a közvéleményt, hanem a Kormányt és személy szerint engem is foglalkoztat ez, és természetesen a kérdésre válasz adandó, mégpedig az ország nyilvánossága elõtt - és ez természetesen kötelességem is. A kérdés megoldását nyilvánvalóan - mint erre már utaltam - a több területen párhuzamosan folyó törvénykezési munka fogja megadni. Ebbe a körbe tartozik - hiszen mondanom sem kell ezt - a Parlament által éppen most tárgyalt kárpótlási törvény, de teljesen hasonló célokat tûzött maga elé a közeljövõben az Országgyûlés elé kerülõ jónéhány törvénytervezet is. Ezek közül be tudok számolni arról, hogy a Kormány megtárgyalta - de együttesen kívánja majd elõterjeszteni - a szövetkezeti törvényt, ezenkívül a jelenlegi szövetkezeti szférában mûködõ, az összes szövetkezettel kapcsolatos átmeneti törvényeket is. Ettõl függetlenül, tehát mint jogalkotási kérdés, ilyen értelemben a megoldás ebben keresendõ, azonban természetesen a jelenségre, amelyet a tisztelt képviselõtársaim itt az interpellációjukban érintenek, konkrétabb választ is kell adni. Hiszen nem kétséges, hogy a közelmúltban - ha már szûnõben is, vagy megszûnt állapotban is, de - elõfordultak azok az említett és a jogállamiság követelményeire, a törvényes rendre enyhén szólva fittyet hányó cselekmények, önkényes megnyilvánulások, amelyek az önkéntes, illetõleg önkényes földfoglalások címen foglalhatók össze. Mégis azt kell mondanom - és itt szeretnék konkrétizálni -, hogy a jelenségek sokkal több rétegûbbek annál, hogy sommás megítélést mondhassunk, és általában tartózkodni szeretnék mindenféle sommás megítéléstõl. Nyilvánvaló, hogy nem vehetõ egy kalap alá és azonos megítélés alá a cselekmények együttese, és nyilvánvaló, hogy a jogi következmények mérlegelése és lehetséges alkalmazása szempontjából külön-külön kell vizsgálni. Nekem nincs olyan tudomásom, hogy bármelyik, ezzel kapcsolatban felmerült eset kapcsán akár olyan alapvetõ állampolgári jogokat sértett volna az egyébként nyilván szimbolikus és inkább politikai, szociológiai jelenségként értékelhetõ cselekedet, vagy olyan jelentõs vagyoni jogok, például a tulajdonhoz vagy a birtokláshoz való jog olyan jelentõs mértékben korlátozásra került volna, vagy veszélyeztetve lett volna, hogy konkrét hatósági közbeavatkozást, illetõleg eljárást vonhatott volna maga után. Mégegyszer hangsúlyozom, nekem nincs ilyen tudomásom. Így azt kell mondanom, hogy végeredményben szociológiai és politikai szempontból kell vizsgálni és megközelíteni ezeket a jelenségeket. Jogilag nyilván fel kell tárni, és nyilván a jogalkalmazó szerveknek és intézményeknek a feladata ez, nem pedig az igazságügy-miniszternek, akinek erre vonatkozóan nincs hatásköre. Ha a kérdése arra irányult, hogy vannak-e hatásos jogi eszközök a kérdésben felvetett és súlyosabb következményekkel járó esetek elhárítására, illetõleg megfékezésére, természetesen igennel kell válaszolnom, hiszen tisztelt képviselõtársaim is nyilván tudják, hogy büntetõjogi eszközök is vannak ennek a cselekménynek. Amennyiben ilyenekrõl lett volna szó - de hangsúlyozom, én nem tudok ilyenekrõl -, akkor többfajta büntetõjogi tényállást is megvalósíthatnának, és erre irányadó vizsgálat ezt nyilván meg tudná erõsíteni. Nyilvánvaló az is, hogy ha valakit a tulajdonjogának a gyakorlásában vagy a birtoklásában akadályoznak, igen sokrétû polgári jogi, illetõleg közigazgatási, államigazgatási jogi eszközzel tud fellépni ezzel kapcsolatban. Én nem tudok róla, hogy ilyenek történtek volna, tehát valószínûleg nem érték el ezt a szintet. Egészen konkrétan természetesen válaszolni szeretnék a kérdésre. Hogy meddig lehetséges egy jogállamban törvényellenes gyakorlatot büntetlenül folytatni, a fennálló törvényeket semmibe venni? Nos, tisztelt képviselõtársaim, egy percig sem lehetséges egy jogállamban a törvényes rendelkezéseket semmibe venni. Ez a válaszom, kérem ennek elfogadását. (Taps.)