SOLT OTTILIA (SZDSZ): Tisztelt Belügyminiszter Úr! Van-e önnek tudomása arról, hogy 1990. október 23-án hajnalban Balmazújvárosban Király János rendõr törzsõrmester szolgálat közben oldalfegyverével agyonlõtt egy 20 éves fiút? Nem tartja-e aggasztónak velem együtt, hogy fél éven belül ez volt a harmadik hasonló eset? Augusztus 14.: Kõbánya; augusztus 22-rõl 23-ra virradó éjjel Kõrösladány; október 23.: Balmazújváros. Az áldozatok mindhárom esetben fegyvertelen fiatalemberek. Kivétel a 17 éves kõrösladányi Papp Endre, akinek volt egy gázszórója. A halálos lövést leadó rendõrök mindhárom esetben olyan helyzetbe keveredtek, amelyet saját megítélésük szerint fegyverhasználat nélkül nem tudtak megoldani, s a lövés halálos vége állításuk szerint véletlen volt. Az elsõ esetben Horváth Balázs, akkori belügyminiszter úr már akkor nyilvános dicséretben részesítette az eljáró rendõröket, amikor a fegyverhasználat jogosságát firtató vizsgálat még le sem zárult. Bizonyára már csak halmozott véletlen, hogy a második halálos lövés e nyilvános, a tv által is közvetített gratulációt követõ éjszaka dördült el. A rendõri intézkedést kiváltó három szituáció egyike sem minõsíthetõ épületesnek, tolerálhatónak, sõt, alighanem mind a három tartalmazott a Büntetõ Törvénykönyv hatálya alá esõ elemeket is. Ám kérdés, hogy magában rejtettek-e olyan mértékû veszélyességet a közösségre nézve, hogy elkerülhetetlen volt a helytelenkedõk életének kockáztatása, és végül is kioltása. Kérdezem öntõl, tette-e vagy szándékozik-e tenni valamit annak érdekében, hogy az e, ma Magyarországon sajnos szokványosnak nevezhetõ helyzetek ne végzõdjenek halállal a rendõrök közbelépése miatt. A hangadó és hangos közvélemény elõtt érthetõen nem népszerûek a randalírozó garázda csoportok, a néha felelõtlen és gyakran tiszteletlen fiatalok. Még az is lehet, hogy a közvélemény egy része nem bánja, ha ezeket a csoportokat egy-egy halálos lövés kellõképpen megfélemlíti. Szeretném azonban hinni, hogy a közvéleménynek egy másik része elfogadhatatlannak tartja ezt. Egyébként az erõszak fokozásával az antiszociális megnyilvánulások nem válnak kevésbé antiszociálissá. Szeretném hinni, hogy amikor a belügyminiszter úr erõs és határozott rendõrségrõl beszél, ezzel nem helyesli: a rendõr halálos lövése demonstrálja, fölényben van a társadalommal szemben, akárcsak a bûnözõkkel szemben. A garázda cigányok a Zalka Máté téren, a 17 éves félénk, langaléta Kõrösladányban, a rendõri intézkedéssel szembeszegülõ Balmazújvárosban ugyanis a társadalom részei még akkor is, ha mindannyiunk számára kellemetlen, hogy olyan szociális állapotban vannak, amilyenben vannak. Belügyminiszter úr! Feszülten várom a válaszát. Kénytelen vagyok még néhány mondatban a legfõbb ügyész úrhoz intézett kérdéseimet is feltenni, akitõl azért kérdezek, mert a balmazújvárosi esettel kapcsolatban nagyon súlyos hiányosságokra derült fény a vizsgálatot illetõen. Tudom, hogy a legfõbb ügyész úr ismeri ezt az esetet, és azt is tudom, hogy interpellációm beadása óta a balmazújvárosi panaszos határozatot kapott arról, hogy a rendõri vizsgálatot elölrõl kell kezdeni. Kérdéseim a következõk: Vajon ilyen korrekt-e általában az ügyészi vizsgálat hasonló esetekben, vagy netán a balmazújvárosi ügyben kirívó hiányosságokkal állunk szemben? Szándékozik-e valamit tenni a legfõbb ügyész úr annak érdekében, hogy a törvényességi felügyelet sokkal megnyugtatóbb színvonalon valósuljon meg? A vizsgálat megismétlése ebben az esetben majdnem öt hónappal követi az eseményeket. Könynyû belátni, hogy az igazság kiderítése öt hónappal késõbb sokkal, de sokkal esélytelenebb, mint közvetlenül az események után. Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)