ELNÖK: Köszönöm. Horváth László képviselõtársam Szabó Lajos képviselõtársunk nevében is elfogadta az interpellációra adott választ. Kérdezem az Országgyûlést, elfogadja-e az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: Az Országgyûlés 165 "igen" szavazattal 9 ellenében, 49 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta. Felhívom képviselõtársaink figyelmét, hogy a mai napon a bejegyzett tizenegy interpellációt és négy kérdést szeretnének elmondani. Ezért kérem, pontosan tartsák be az idõbeosztást: az interpelláció három percig tarthat, a válasz öt percig és a viszonválasz két percig. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, a Magyar Demokrata Fórum képviselõje interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez "A Kádár-rezsim által fölvett hitelek tárgyában" címmel. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes képviselõtársamat illeti a szó. G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Interpellációmat február 28-án nyújtottam be, és most április 9-e van. Azóta sok minden történt, de interpellációm, sajnos, nem évült el. Hogy az eddigi és az esetleges további félreértéseket elkerüljem, elöljáróban, az interpellációt megelõzõen, két mozzanatot fontos e tárgyban említenem. Elõször: többen, magas kormánykörökbõl is úgy nyilatkoztak, hogy aki az adósság kérdését firtatja, az bolsevik módon gondolkodik. Szeretném leszögezni, hogy Lech Walesa a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhetõ bolsevik típusú gondolkodónak. (Zaj.) A másik mozzanat: minden tréfás és komoly híresztelés ellenére, én soha nem mondtam olyat, hogy tagadjuk meg az adósság törlesztését. Akik az elmúlt évtizedekben nem alázták hazugsághoz az anyanyelvet, azok pontosan tudják, hogy a megtagadás elismerése lenne annak, hogy ez az adósság a nép adóssága. Amit nem ismerünk el, vagyis ami nem a népé, azt nem kell, nem is lehet megtagadni. Én, tavaly december 17-ei parlamenti beszédemben azt hangsúlyoztam, hogy mivel ez az adósság bizonyíthatóan nem a nép adóssága, azonnali, érdemi tárgyalásokat kell kezdeni. Tehát tárgyalásokat kezdeményeztem, sajátosságaink szerint, a magyar sajátosságokat figyelembe véve - nem lemásolva egyetlen országot sem. Tisztelt Miniszter Úr! Interpellációmban röviden, lényegre törõen szólok. Pontos, ellenõrizhetõ, számszerû adatokat kérek. Kérem, hogy a szerzõdések másolatait és a teljes dokumentációt juttassa el a pénzügyminiszter úr hozzánk, képviselõkhöz, így közvetve a választópolgárokhoz, a magyar néphez. Kérdéseim a következõk: 1. Mikor, milyen bankoktól, milyen összegeket vettek fel a keleti és a nyugati körök helytartói? 2. Milyen feltételekkel kötötték az egyes szerzõdéseket? 3. Tételesen mire vették fel, és mire fordították ezeket az összegeket? 4. Kik írták alá a hitelszerzõdéseket, és kik voltak a tanácsadók? 5. Pontosan mennyi adósságot fizettünk már vissza, és mennyi van még hátra? 6. Mennyi kamatteher van összesen, és mennyit fizettünk már vissza? 7. Hányszorosát fizettük vissza eddig a felvett össszegnek, és így mekkora hasznot húztak a hitelezõk mindeddig? Kérdéseimet azért intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, mert határozott véleményem, hogy a Kádár-rendszer homályos és hosszú távon nyomorba döntõ adóssága nem terhelhetõ a társadalmi változások után sem jogilag, sem politikailag, sem erkölcsileg a diktatúrát kényszerûen viselõ magyar népre. Várom a miniszter úr válaszát, köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)