DR. HORVÁTH LÁSZLÓ (FKgP): Elnök Úr! Képviselõtársaim! Tisztelt Ház! A közelmúltban a sajtóban és egyéb fórumokon gyakran szerepelt a sport témaként mint életünk olyan szelete, amely nagy anyagi gondokkal küzd. A magyar élsport az elmúlt évtizedben világviszonylatban is kiemelkedõ eredményeket ért el, ennek kapcsán hazánk a világon mint sportnemzet vált ismertté és elismertté. Külföldön meg voltak gyõzõdve róla, hogy a nagyszerû eredményeket egy sportoló nemzet legkiválóbbjai érték el. Itthon azonban mindenki tudja és tudta, hogy nem voltunk sportoló nemzet, hanem a világraszóló eredményeket egy vékony réteg tagjai hozták, akik ehhez minden segítséget megkaptak. Ennek a világraszóló eredményeknek az árnyékában kevesen és halkan beszéltek arról, hogy a lakosság egészségi állapota világviszonylatban is legalább olyan rossz, mint amilyen jó az élversenyzõk eredménye. A mai sport sokrétû és egymástól nagyon távoli tendenciákat valósít meg. Az élsport esetében ebben a korszakban nehéz a sportnak az egészségmegõrzõ szerepét bizonyítani -, kimondatlanul-kimondva nem is ezt a szerepet tölti be a ma élsportja. Tehát akkor, amikor a sport egészségmegõrzõ szerepét összekapcsolják a nagy sportlétesítményekkel, szándékosan mossák össze a sport nagy egészén belül az egymástól nagyon is távol esõ részeket. Ugyanakkor a sportélet egy másik fontos részterületérõl, az iskolai testnevelés és diáksport problémáiról alig esik szó. Ezért felmerült az a gyanú, hogy sportvezetésünk szemléletében nem elég határozott a változás. A vészharangot szinte kizárólag a világraszóló eredmények védelmében kongatják, és csak egy kis csengõ szól a felnövekvõ generáció testedzése érdekében, nem is beszélve a felnõtt lakosság egészségügyi sportjáról. Tudomásom szerint a kormányzópártok a testneveléssel és a sporttal kapcsolatos koncepciójukban is az iskolai testnevelés és diáksport problémáinak megoldását helyezték az elsõ helyre úgy, hogy lehetõleg tartsuk meg az élsport mûködõképességét. Ezért a Független Kisgazdapárton belül örömmel üdvözöltünk miniszter úrnak hivatalba lépésekor kifejtett, testnevelést érintõ elgondolását, amely szerint az iskolai testnevelés és diáksport legyen a terület kiemelt feladatcsomagja. A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy láthatóvá kellene tenni a testnevelésügyön belül az egyes részterületek finanszírozására szánt összegeket, tehát azt, mennyi jut az élsportra, mennyi az iskolai testnevelésre és diáksportra, mennyi a rekreáció területére. Ezek után mi az az összeg, amelyet magának az OTSH-nak a mûködése szív fel. A gyakorlat az, hogy a végvárakhoz, a mostoha körülmények között dolgozó testnevelõk munkáját segítendõ, csak cseppekben jutnak el esetleges támogatások. A Független Kisgazdapárt azt reméli, hogy a tanyai iskolákba is jut labda a gyerekeknek, és a városokban a mozgásszegény életmódban szenvedõ gyerekeket jól képzett testnevelõk szervezhetik. Ezért kérjük, hogy a Független Kisgazdapárt testnevelést érintõ elképzeléseit a hivatali apparátuson belül érvényesíteni lehessen. Kapjunk pozíciót, tartalmi szerepet ahhoz, hogy megvalósulhassanak azok az elképzelések, amelyeket e párt a nemzet érdekében és a tömegek ilyen irányú igényeinek megvalósítása érdekében tenni szeretne. Ezek után kérem miniszter úr szíves válaszát a következõkre: 1. A sportélet egészére szánt összegek milyen százaléka jut az élsport területére? 2. Mi az az összeg, amelyet az OTSH mûködése szív fel? 3. Milyen részterületeken melyek ezek a konkrét összegek? 4. A sportélet egészére szánt összegnek milyen százaléka jut az iskolai testnevelés és diáksportra, s végezetül, milyen a rekreációra? Köszönöm. Várom a miniszter úr válaszát.