DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az ügyvédség elismertsége minden korban egyben fokmérõje az állampolgári jogok elismertségének, a demokratizmusnak is. Az ügyvéd akkor terhes, amikor az általa képviselt állampolgárok jogai is terhesek az állam számára. Ebben az összefüggésben mindenképpen a demokratizmus egyik lényeges elõrelépésének tartjuk, hogy az Országgyûlés foglalkozik az ügyvédség kérdésével, és több évtized után ismételten törvény fogja szabályozni az ügyvédség helyzetét Magyarországon. Többen fölvetették, hogy miért most tárgyaljuk ezt a törvényt. Egyetértek Szájer Józsefnek azzal a megjegyzésével, hogy ezt a törvényt sokkal régebben is letárgyalhattuk volna, azonban az sem vitás, hogy nagyon fontos, elõttünk álló feladatok voltak. Ennek ellenére ennyi idõ után egészen egyszerûen anakronizmusnak tûnik, hogy Magyarországon egy teljesen magántevékenységen, bizalmi tevékenységen alapuló foglalkozás kizárólagosan szocialista keretek között, ügyvédi munkaközösségi formában gyakorolható. Ezt az anakronizmust sürgõsen meg kell szüntetni, erre a törvényjavaslat mindenképpen alkalmas. Az igazságügy-miniszter úr hivatkozott a törvény különleges elõkészítésére. Valóban, több éven keresztül a legkülönbözõbb szakmai szervezetek mondták el a véleményeiket, több változatot ismertünk. Végezetül a most beterjesztett törvényjavaslat túlnyomó részben megfelel annak a változatnak, amelyet az Országos Ügyvédi Tanács teljes ülése javasolt törvénynek, és amellyel a Jogtanácsosi Munkaközösségek Országos Kamarája is egyetértett. Ennek megfelelõen egy olyan törvény áll elõttünk, amelyben a szakmai elõkészítés, a szakmai érdekképviselet szerveinek bevonása megtörtént. Rendkívül lényeges kérdés, hogy nem az önkormányzattal rendelkezõ ügyvédi, illetõleg jogtanácsosi munkaközösségi szervek feje fölött készült el valamiféle állami tervezet, amely tetszik, nem tetszik, törvény lehet, ha az Országgyûlés elfogadja. A törvényjavaslatnál két rendkívül lényeges változás alapelvként követhetõ nyomon. Az egyik a liberalizáció, a másik az önkormányzati elv megerõsítése. Mindkét elv tulajdonképpen megjelenik az egyes részletszabályokban. Az egyes részletszabályokban azonban változatlanul kísért az eddigi gyakorlat, és ennek ellenére bizonyos rendelkezéseknél a korábbi szilárd struktúrák maradványai megmaradtak. Módosító indítványaink egyébként éppen ezeknek az eddigi maradványoknak a feloldását, megszüntetését szolgálják. A korábbi szervezet teljes mértékben egységes volt. Szilárd rendszert alkotott. Ezen kívül ügyvédi tevékenységet nem lehetett végezni. Legfelül állt az Igazságügyi Minisztérium, amelynek ugyan 1984 óta állítólag csak törvényességi felügyelete volt, a gyakorlat nem volt ezzel feltétlenül összhangban. Az Országos Ügyvédi Tanács országos képviseleti szervként az egész ügyvédségre kötelezõ rendelkezéseket hozhatott. Középen volt a Kamara, amelynek a közgyûlése gyakorlatilag fölösleges díszlet volt, hiszen sok Ügyvédi Kamara a közgyûlést néha évekig össze sem hívta. Végezetül volt a napi munka tevékenységi területe, az ügyvédi munkaközösség, amely teljesen zárt rendszert alkotott, ügyvédi munkaközösségen kívül ügyvédi tevékenységet nem lehetett végezni. A szervezet feloldásának egyik leglényegesebb kérdése az, hogy ez a szigorú struktúra föloldódjék. Erre a föloldódásra a törvényjavaslat alkalmas. Az Igazságügyi Minisztériumnak a felügyeleti jogkörét mindenképpen célszerû, még a törvényjavaslatban rögzített módokon túl is szûkíteni, és kizárólagosan csak a törvényességi felügyeletet biztosítani a Minisztérium számára. Ezzel mindenképpen biztosítani kell az önkormányzati jogot. A másik lényeges kérdés az, hogy az Országos Ügyvédi Tanács csak olyan körben adhasson az ügyvédek számára kötelezõ rendelkezéseket, amelyekre a törvény feljogosítja. Ilyen feljogosítás jelenleg kettõ van: a fegyelmi szabályzat és a választási szabályzat megalkotása. Ezen túlmenõen az önkormányzatot az Országos Ügyvédi Tanács semmiféle egyéb rendelkezéssel a javaslat szerint nem sérthetné. Alulról kezdve az ügyvédi munkaközösségi forma részben feloldódik, hiszen alternatívvá válik. Lehet ilyen formában - most már ügyvédi irodának nevezve - tevékenykedni jogi személyiséggel rendelkezõ szervezeten belül, de lehet egyéni ügyvédként is dolgozni a továbbiak során. Ez az ügyvédi munkaközösségek szervezetének a szigorú rendjét egyrészt feloldja, másrészt azonban az ügyvédi irodák belsõ önállóságát, liberalizációját megerõsíti, hiszen a tevékenységüket kötelezõ direktívák sokkal kevésbé fogják megszabni, mint eddig. Utoljára hagytam az ügyvédi közélet központi területét, amely visszanyeri azt a szerepét, amely mintegy 120 éve már megvolt Magyarországon. Ez az Ügyvédi Kamara, amelyben a közgyûlés keretén belül a közvetlen demokrácia alapelvét követve, az egyes ügyvédek a mindennapi tevékenységükben, mind a szabályozásban, mind a gazdasági kérdésekben, mind pedig a szervezeti kérdésekben közvetlenül gyakorolhatják a demokratikus jogaikat. Alapelvünk mindenképpen az, hogy az ügyvédi közélet központi szerepe az Ügyvédi Kamarára, az Ügyvédi Kamara közgyûlésére helyezõdjék át. Ezeknek az alapelveknek az ismeretével, amelyekkel egyébként a Minisztérium is egyetértett, az egyes részletszabályokat megvizsgáltuk, és eddig 3 nagy módosításcsomag érkezett be, részben Eörsi Mátyástól, részben Balás Istvántól, részben pedig tõlem. Ezenkívül kisebb módosítási javaslatok más képviselõtársaink körébõl is érkeztek. Ezeknek a módosítási csomagoknak a célja elsõsorban az volt, hogy azokat az apróbb hibákat, figyelmetlenségeket nyesegesse a törvényjavaslatból, amelyek a fenti alapelvekkel nincsenek összhangban. Ezekkel a módosító indítványokkal egyelõre nem kívánok részleteiben foglalkozni. Ezeknek az indítványoknak a részletes vitájára nyilván a részletes vitában fog sor kerülni, miután a bizottságok ezekrõl már állást foglaltak. Három témát a saját indítványaim körébõl mindenképpen ki szeretnék emelni, ezek fontos kérdések. Az egyik az ügyvédi tevékenység szüneteltetésének a kérdése, amelyben úgy tûnik, hogy az elõterjesztéssel összhangban, bizonyos kérdéseket továbbfejlesztve olyan megoldást sikerül valószínûleg megtalálni, amely lehetõvé teszi azt, hogy az ügyvédi tevékenységet általában szüneteltetni lehessen, azonban a szüneteltetés például az ügyvédi közéletben való tevékenységet ne zárja ki. A másik lényeges kérdés az ügyvédi munkaközösségek szétválásának, megszûnésének szabályozása. A törvényjavaslatban valószínûleg figyelmetlenségbõl elmaradt egy rendkívül lényeges kérdés. Az ügyvédi munkaközösség jogi személy. A tartozásaiért egyes tagjai nem felelnek az általános szabályok szerint. Ezért egy munkaközösség feloszlatásával rendkívül lehetetlen helyzetbe lehetne hozni akár a megbízókat, akár a külsõ szerzõdõ feleket, hiszen egy ilyen jogutód nélküli felszámolás esetén a követeléseiket akár a megbízási jogviszonyban, akár egyéb módon, nagyon nehéz lenne érvényesíteni, esetleg ez nem is lenne lehetséges. Ezért a módosító indítványom lényege az, hogy szétválás, megszûnés esetén elõzetesen rendelkezni kell a jogutódlásról, és rendelkezni kell a vagyon megosztásáról. Rendkívül fontos az is, hogy a választás a megfelelõ demokratikus keretek között történjék meg, amely az eddigi törvényerejû rendeletben nem volt megfelelõen biztosítva. A választások rendjével kapcsolatosan ezért van egy módosító indítványom, amelyet most nem kívánok részletesen elõterjeszteni. Rendkívül fontosnak tartom végül azt a módosító indítványt, amelynek az elõterjesztésére az Országos Ügyvédi Tanács teljes ülésén tettem ígéretet, és elõ is terjesztettem. Technikailag rendkívül fontos az, hogy az ügyvédséget érintõ kérdésekben általánosságban a törvény azonnal lépjen hatályba, ugyanakkor azonban a hatályba lépés után feltétlenül kell egy átalakuláshoz szükséges idõ ahhoz, hogy a jelenlegi ügyvédi szervezetek fölkészülhessenek arra, hogy a megváltozott körülmények mellett kell a tevékenységüket folytatni. Ezért rendkívül fontosnak tartom azt a módosító indítványomat, hogy a hatályba lépés két lépcsõben történjék: maga a törvény azonnal, az átalakulással kapcsolatos módosító rendelkezések pedig csak a késõbbiekben, javaslatom szerint 1991. július 1-jén lépjenek hatályba. Ez megoldaná azt az ügyrendi problémát is, hogy a nagyobb Kamarákban a jelenlegi szabályozás miatt rendkívül nehéz közgyûlést tartani, és a közgyûlések megtartása nélkül rendkívül nehéz a két legnagyobb Kamarának - Budapestnek és Pest megyének - felkészülnie az átalakulásra. Szeretnék foglalkozni néhány egyéb módosító indítvánnyal. Sóvágó László említette, hogy az ügyvédség körében valamiféle nyugtalanság van. Én úgy érzem, ez a nyugtalanság nem olyan értelemben jelentkezik, ahogy õ gondolta, hanem sokkal inkább a Szájer József által felvetett okból, azaz egy éve az ügyvédség föl volt készülve az átalakulásra, voltak, akik már esetleg helyiségeket béreltek, és berendezéseket szereztek be, és ennek ellenére a törvény indokolatlanul húzódott, mintegy fél éve elõ lett terjesztve, és csak most került a napirendre. Ezen a nyugtalanságon kívül nem hinném, hogy az ügyvédséget bármi egyéb nyugtalanítaná a jelenlegi jogszabállyal kapcsolatosan. A korábbi kötöttségeknek a feloldását az ügyvédi kar egységesen támogatja, és várja a hatályba lépését az új rendelkezéseknek. Õ említette azt is, hogy valamiféle nem természetes kiválasztódás volt. Most fel kell hívnom a figyelmét arra, hogy az ügyvédségen belül garantált jogvédelem soha nem volt, és a kiválasztódás eddig is jelentkezett. Aki nem tudta teljesíteni azokat a feltételeket, nem tudott ügyfeleket biztosítani magának, az pályát változtatott eddig is, nem volt annyira zárt az ügyvédi rendszer, mint ahogy õ ezt gondolja. Ugyancsak õ vetette fel azt a kérdést, hogy a lakás elbírálásával túl nagy jogkört kapna a Kamara elnöksége. Én úgy gondolom, a törvényi javasolt rendelkezés megnyugtató. Fel kell hívnom a figyelmét, hogyha bárkinek a lakás nem megfelelõsége miatt a Kamara elutasítaná a felvételi kérelmét, abban az esetben bírói utat vehet igénybe, és az azt hiszem, aligha lehet kétséges, hogy a bíróság egészen más szempontokból vizsgálhatná, mint ahogy õ gondolja, ezt a kérdést. Aligha lehet ez gondja a feltételnek, hogy valakinek a lakását mesterséges okokból a Kamara elnöksége ne találná megfelelõnek. Röviden szeretnék reagálni Szájer József egy-két felvetésére. Nagyon sok problémát vetett fel. Ezzel kapcsolatosan azt szeretném elsõsorban kiemelni, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdések nem elsõsorban a társadalombiztosítást érintik. Nem vitásan a jelenlegi szabályozás mellett rendkívüli gondot jelent az, hogy a szabadfoglalkozású ügyvédeknek, jogtanácsosoknak a társadalombiztosítási terhei rendkívül magasak, az elõzõ évi adóalapnak az 53át teszik ki éves szinten. Ez nincs arányban azzal, hogy a munkaviszonyban állónak ugyanakkor a nyugdíjjáruléka csak 10, tehát nyilvánvaló, nincsenek azonos feltételek. Ezt azonban esetleg tényleg lehetne módosítani, ahogy Szájer József felvetette, ebben elõre lehetne menni. Elvi problémát jelent az, és a nyugat-európai országokban is tudomásom szerint hasonló korlátozások sokfelé vannak, hogy önmagában a munkaviszonnyal járó lekötöttséggel, az utasítási joggal nehezen egyeztethetõ össze az a függetlenség, amely az állampolgárok érdekében az ügyvéd és az állampolgár viszonyában levõ bizalmi elemeknél aggályos lehet, a munkáltatónak a munkaadói utasítási joga ütközhet a szabad ügyvédkedéssel kapcsolatos bizalmi elvvel, az ügyvéd függetlenségével. Ezt a problémát egyébként, amelyet Szájer József felvetett, nagyon egyszerûen meg lehet oldani olyan esetekben, amikor a munkaviszonyban lévõ jogtanácsos fontosnak tartaná az ügyvédi tevékenységet, és mindenképpen ezt szeretné végezni. Nincs semmi akadálya, hogy a munkaviszony kötöttségébõl kilépjen, és állandó megbízássá alakítva a munkáltatói utasítás már nem korlátozhatná ezt a tevékenységét, és ugyanakkor nem korlátozhatná az ügyvédi kamarai tagságát sem. Tehát ez a kérdés megoldható a jelenlegi szabályozás mellett is. A kamarai vagyonnal kapcsolatos felvetése rendkívül problematikus. Ebben a körben én annyit tudok mondani, hogy az alkotmányossági aggályait én is osztom. Valóban, az Alkotmánnyal ez a megoldás nagyon nehezen férhet össze. Ugyanakkor azonban a gyakorlati lehetõségek nagyon nehezen biztosítják azt, hogy más módon az ügyvédi kamarai beruházásokról dönteni lehessen. Én nagyon szívesen várnám Szájer Józsefnek egy olyan módosító indítványát, amely a javaslat helyett egy konkrét más megoldást talál, amely azt a problémát megoldhatja, hogy egyes kamarai beruházások hol kamarai néven szerepelnek, hol munkaközösségi néven szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban, ugyanakkor pedig ezek közös beruházások voltak. Füzessy Tibornak fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy a gazdasági társaságokban viselhetõ tisztségek, amennyiben ezek nem munkaviszonynak minõsülnek, nincsenek ellentétben a jelenlegi javaslattal. Erre egyébként a javaslatnak az indokolása kifejezetten hivatkozik. Összességében én teljes mértékben egyetértek azokkal a felszólalásokkal, amelyek szerint ez a megoldás ideiglenes megoldás. Ezt mindenki tudja. Mindenképpen szükséges lenne egy olyan ügyvédi törvény, amely egységes koncepció alapján készül, nem különbözõ idõközökben, különbözõ rendszerekben készült jogszabályi rendelkezéseket állít egymás mellé, és az egységes koncepciónak megfelelõen belsõ logikája, belsõ zártsága van. Ennek ellenére a jelenlegi helyzetben örömmel tudjuk fogadni az ügyvédség nevében azt, hogy végre ez a kérdés törvényi szinten valamilyen formában rendezõdik, a legszükségesebb szabályok be fognak kerülni a törvények közé, és ez lehetõséget ad arra, hogy az az anakronizmus megszûnjék a magyar ügyvédség körében, amelyre az elején hivatkoztam, hogy a jelenlegi viszonyaink között is egyelõre egy, kimondottan a szocialista viszonyoknak megfelelõen korlátozott mûködési lehetõsége volt az ügyvédségnek. Szeretnénk azt, hogy az új törvény minél elõbb megszülessen, addig is azonban a jelenlegi törvényt a szükséges módosításokkal együtt meg kell szavaznunk és támogatnunk kell. (Gyér taps.)