DR. SUCHMAN TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Az ügyvédségrõl szóló 1983. évi 4. számú törvényerejû rendelet módosítására benyújtott 568-as számú törvényjavaslat megtárgyalásával a magyar Parlament folytatja a jogintézmények megformálásával kapcsolatos tevékenységét. Valójában felold egy sajátos ellentmondást. A privatizációval, az új vállalkozási formák bevezetésével kapcsolatban álló szakemberek mind ez ideig korszerûtlen szervezeti formában végezték eddigi tevékenységüket. Ugyanakkor maga a törvényalkotó is elismeri, hogy e jogterület mostani szabályozásával csak közelít a távlati jogalkotási cél felé, s csak egy lépést tesz az elkerülhetetlen egységes törvényi szabályozás irányába. Azonban ez a mai is egy jelentõs állomás. Lezár egy közel négy éve tartó várakozást a jogászkörökben, megszünteti többek között a jogtanácsosok és ügyvédek közötti különbséget, a vállalkozás lehetõségét teremti meg az egyéni ügyvéd számára ezen intézménynek a bevezetésével, s a jogi munka minõségének és értékmérõ szerepének erõsítése érdekében is lépéseket tesz. Személyessé, bizalmi alapúvá változtatja a kliens és képviselõ kapcsolatát. Fejleszti az ügyvédi szervezet önigazgatási rendszerét. Rendkívül pozitív szabályozásnak tartom a felelõsségbiztosítás alternatív voltának megfogalmazását. A szabad megállapodás tárgyát képezõ tiszteletdíjaknak a rögzítését. A széles körû módosítás tehát csak része a majdani kodifikációnak, egyfajta aktualizálás, modernizálás. A javaslat kiemelt érdemi elemeivel magam is egyetértek, melyet az indokolás tartalmaz. Úgy érzem, hogy az elõttem szóló is szólt már néhány hiányosságról, amelyrõl magam is szólni szeretnék. E két elemrõl röviden. Az egyéni vagy magánügyvédi praxis régi vágya a magyar ügyvédségnek, még akkor is, ha a jelenlegi, illetve a most reméljük érvénybe lépõ szabályozás a közösségben dolgozó ügyvéd önállóságát a vállalás szabadságával biztosította, illetve biztosítja. Az egyéni ügyvédi tevékenység bevezetése nemcsak azon a szinten biztosít lehetõséget, melyet eddig el kellett, hogy kerüljenek, hanem úgy érzem, hogy az állampolgári jog érvényesítésében való közremûködésben magasabb szinten is. Valóban szinte hihetetlen, hogy ilyen hosszú ideig kellett erre várni, tehát a magánpraxisra. A mostani változtatás, úgy érzem, hogy az ügyvédi pálya iránti megbecsülés is egyben. A másik elem, amely már szintén fölmerült, a mindenkori igazságügy- miniszter különféle jogköre, többek között a létszámok meghatározásában való szerepe, illetve a jelenlegi szabályozásban e szerepnek az eltörlése. Én azt hiszem, nem pejoratív, hogy valódi piaci viszonyok között fognak mûködni ezután az ügyvédek. Teljesen egyetértek azzal, hogy a képesség és készség fogja eldönteni, hogy kik fognak a pályán maradni. A versenyben való helytállás tehát minõségi kérdéssé fog válni a foglalkozási területen is. A pályán való maradásnak az esélyeit és az érvényesülést a képességen kívül természetesen maga a szabályozás is meghatározza. Nyilvánvaló, hogy a társadalom polgárosodása önmagában növeli az ügyvédi tevékenység iránti keresletet. E cél megvalósítását azonban nagyban zavarja, hogy a jelölti rendszernek a szabályozása nem olyan sikeres, mint az egyéb körökben. Módosító javaslatomban megfogalmaztam, hogy van egy olyan érzésem, hogy a pályán lévõ ügyvédek, illetve az ügyvédi munkaközösségek nem mindenütt és nem minden mértékben kívánják a jelölteknek a közösségbe való belépését. Ezért egy olyan javaslatot terjesztünk elõ, amelynek alapján lehetõvé válna, hogy az Ügyvédi Kamara legyen az ügyvédjelöltnek a munkáltatója, abban az esetben, ha az az Ügyvédi Kamara egy kétharmados szavazási többséggel ezzel egyetért, és a Kamara jogköre legyen így a jelölteknek különféle ügyvédekhez és ügyvédi közösségekhez való beosztása. Természetesen egy két háború közötti ismert változattal javaslom ezt, hogy ez esetben az ügyvédjelölt tiszteletdíjra nem tarthat igényt, költségeit tehát maga, pontosabban az õt taníttató családja viseli. Én úgy gondolom, hogy az ügyvédi munkaközösségek feloszlásával, a vagyon megosztásának a szabályozásával az Ügyvédi Kamarák részére biztosított jogkör méltó kezekbe került, és nagyobb vita nélkül le fognak zárulni. Több helyütt a szabályozást azonban nem tartom kellõ mélységûnek a fentiekkel együtt sem, viszont úgy gondolom, hogy a törvényerejû rendelet módosítása kapcsán elõterjesztett javaslat nem tesz lehetõséget egyéb módosító javaslatra, legfeljebb önálló indítványra, mellyel nem kívánunk élni. A benyújtott módosító javaslatainkkal együtt ugyanakkor e hiányosságokat részben pótolni szeretnénk. Ezekkel együtt is azonban ellentmondásos marad az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatos szabályozás. Ugyanis ha a munkadíj szabad megállapodás tárgya lesz, akkor a bíróságok által meghatározandó perköltségek nem lesznek összhangban a kialakult, illetve kialakítható, a szabad megállapodás tárgyát képezõ ügyvédi díjjal, és ez az ügyfelet hátrányosan is érintheti. Ugyanígy nehéz lesz megteremteni az összhangot a pernyertesség és pervesztesség esetén a költségtérítést illetõen. További ellentmondás marad, a módosító indítványok esetleges elfogadásával együtt, hogy a munkadíj mértékének semmiféle behatárolására nincs a törvényjavaslat szerint lehetõség. Itt a behatárolást inkább egy iránydíj -, nem kötelezõ jellegû iránydíjjegyzékkel gondolnám megfogalmazni, ami végül is iránymutatást adna az ügyfelek számára, és - mondjuk - az ügyvédek számára is. Hogyha meghatározható lenne egy ilyen rendkívül tág kör, tehát egy irányárjegyzék, az ebbõl keletkezõ esetleges jogviták elkerülhetõk lennének. A Szocialista Párt véleménye szerint az eddig ismert indítványokkal az elõterjesztés alkalmas lehet a jogterület ideiglenes jellegû szabályozására. Azonban most javasoljuk, hogy a Minisztérium jogalkotási tervében szerepeltesse középtávon - az átfogó szabályozás igényével - az új ügyvédi vagy képviseleti törvénynek a megalkotását. Építeni lehetne az új törvényjavaslat megalkotása kapcsán az érvényesülés eddigi tapasztalataira. Szinkront lehetne teremteni a Polgári Törvénykönyv, a Büntetõ Törvénykönyv, esetleg a Bírósági Törvénykönyv, a bírósági törvény, a privatizációs törvény között; tehát más hatályos, illetve megalkotandó szabályok hatályosulására, illetve az ezzel kapcsolatos sarokpontokra és kapcsolódási pontokra figyelemmel. Tehát kívánatos az egységes képviseleti törvény, amelyben a polgárok jogainak érvényesítése, az egységes és önkéntes jogkövetés elõsegítése érdekében a büntetõ, a polgári és az államigazgatási eljárási szabályokhoz egyértelmû lehatárolódást biztosítanának, és tudni lehetne, hogy ki, mikor, hol, milyen ügyekben járhat el a jogérvényesítés során. Mint arról már szóltam, az ügyvédek tevékenységére a gazdaság átalakulása, a közigazgatás demokratizálódása folytán fokozottabban lesz szükség, és ezt a tervezetet az elmondott kritikai észrevételekkel együtt - aktualizálva, a módosító javaslatokkal elfogadva - megfelelõnek tartom a szabályozásra. Szeretnék még egy gondolatot elmondani. A tegnapi elnöki bejelentés szerint elkészült a közjegyzõkre vonatkozó szabályozás. Jobb lett volna lehetõséget teremteni a párhuzamos tárgyalásra. Egyetlen dolog miatt vetném fel. Több nyugati országban léteznek már olyan ügyvédi irodák, ahol magánközjegyzõ vagy közjegyzõ együtt dolgozik az ügyvédekkel. Erre véleményem szerint azért volna szükség, mert számtalan esetben elõfordul, hogy az ügyvéd milliós nagyságrendû szerzõdést ellenjegyez, ugyanakkor az aláírás hitelesítésére közjegyzõhöz kell küldeni. Tekintettel arra, hogy a párhuzamos tárgyalásra nincs lehetõség, a másik törvényjavaslat tárgyalása során az erre vonatkozó módosító indítványainkat is megtesszük. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)