DR. SÓVÁGÓ LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Közel fél éve, hogy a Kormány benyújtotta az ügyvédségrõl szóló törvényerejû rendelet módosításáról rendelkezõ törvényjavaslatot. Sajnos a Parlament elõtt tornyosuló feladatok nem tették lehetõvé tárgyalását, pedig törvénnyé emeléséhez alapvetõ érdekek fûzõdnek. A jogállam megvalósítását célul kitûzõ elképzeléseink nem valósíthatók meg az ügyvédségrõl szóló szabályozás alapos reformja nélkül. Jogállam nem létezhet fejlett jogszolgáltatás hiányában. Biztosítani kell, hogy az állampolgárok érdekeik érvényesítésében jogban járatos szakemberek, ügyvédek munkáját vehessék igénybe. Ha új törvényt alkotunk, akkor nyilván azért tesszük, mert a régi nem felelt meg a társadalom igényeinek. Ahol ennyi az ügyvéd, mint a magyar Parlamentben, az embernek alaposan meg kell gondolnia, hogyan minõsíti a jelenlegi szabályozást, a jelenlegi rendszert. Merjük azonban kimondani: az ügyvédség az elmúlt rendszer egyik kiváltságos csoportja volt. Ennek megszüntetése lehet az egyik cél. Nem kívánjuk kétségbe vonni egyetlen ügyvéd tisztességét sem, de sokan az áhított ügyvédi tagság elnyerésével egy életre szóló, más értelmiségi, de jogászi pályáknál is magasabb szintû anyagi juttatással járó álláshoz jutottak. Számomra nem is az volt elsõsorban az elfogadhatatlan, hogy meghatározták az ügyvédek számát - erre az ügyvédség történetének tanulmányozásában más korokból is találhattunk példát -, hanem az, hogy a számszerû megkötöttség gyakorlatilag semmiféle minõségi elõírással nem párosult. Megélt a pályán a jó ügyvéd és a rossz is, legfeljebb más-más szinteken. Nem biztosított ez a rendszer semmiféle természetes kiválasztódást, nem szakmai rátermettség alapján lehetett valaki ügyvéd. Most majd a piaci viszonyok eldöntik, hányan élnek meg ebbõl a szakmából. Biztos vagyok benne, hogy a gyenge ügyvéd elvész, az ügyvédi pálya nem egy életre fog szólni. Tapasztalataim szerint ügyvédi körökben nagy a nyugtalanság, pedig erre semmi ok. A fejlett társadalmak példája azt bizonyítja, hogy az ügyvédek iránti igény nõ, legfeljebb a klasszikus jogágak helyett, mint például a polgári jog vagy a büntetõjog, más jogágak lépnek elõtérbe. Most is hiány van gazdasági jogászokból, kevés az idegen nyelvet jól beszélõ, kereskedelemhez értõ ügyvéd. A napokban Berlinben jártam. A volt Nyugat-Berlin egyik ügyvédje mondta: az egyesülés elõtt a nyugati városrészben mintegy 3000 ügyvéd mûködött, az egész NDK-ban összesen 800. Úgy gondolom, ez a két szám jó példa. A jó ügyvédnek - és azt hiszem, a többség ide tartozott, ide tartozik - nincs oka a félelemre. A jogintézmények kiépülése, finomulása is megköveteli munkájukat. Konkrétan szeretnék szólni a törvényjavaslat néhány sarkalatos kérdésérõl. A törvényjavaslat 2. §-a alanyi jogként rögzíti, hogy ki lehet ügyvéd. Nagyon helyes, hogy mindez törvényi szabályozással történik. Két feltétellel kapcsolatban azonban aggályaimat vagyok kénytelen kifejezni. "Nem vehetõ fel az Ügyvédi Kamarába, aki az ügyvédi tevékenység folytatásához megfelelõ lakással vagy irodahelyiséggel nem rendelkezik" - így szól a 2. § egészen pontosan nem emlékszem rá, hányadik bekezdése. Hiába van azonban ez törvényben szabályozva! Hiszen tartalommal az elnökség tölti meg! Ugyanis a javaslat 20. §-a szerint az elnökség kezébe adja az irodahelyiség megfelelõsége elbírálásának szabályait. Ebben az esetben, ha jól értem a tervezetet, a szabályozás akár megyénként is eltérõ lehet. Nem nyugszik bennem a kisördög: vajon az elnökségnek nem a minél szigorúbb feltételrendszer kidolgozása-e az érdeke, így is csökkentve a riválisok számát? Az ügyvédi felelõsségbiztosítás megléte is fontos kritérium. A tervezet szerint ennek legkisebb összegét az igazságügy-miniszter állapítja meg, tehát ugyancsak nem a törvény. Mindkét esetben megnyugtatóbb volna számomra, ha mindez magában a törvényben történne. Ellenkezõ esetben könnyen elõfordulhat, hogy ténylegesen nem maga a törvény fogja meghatározni, hogy ki lehet ügyvéd, hanem valami egészen más. Itt egy pont erejéig vitába kívánok szállni a miniszter úr indokolásával. Õ azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy törvényben legyen szabályozva az, milyen irodával vagy lakással kell, hogy rendelkezzen az ügyvéd. Én nagyon is el tudok képzelni egy általános, törvényben foglalt szabályozást. Kompromisszumra kész vagyok: azt is el tudom képzelni, hogy maga a miniszter úr miniszteri rendeletben szabályozza azt, hogy milyen feltételek szükségesek az ügyvédi hivatás gyakorlásához - már ami a lakást és helyiséget illeti -, de semmiképpen nem tartom elfogadhatónak, hogy úgymond birtokon belül, bástyákon belül lévõ emberek szabályozzák ezt, hogy ki léphet a táborukba. Ezt nem tartom elfogadhatónak. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, bár nem nyújtottam be, de módosító javaslatot kívánok a Parlament elé terjeszteni. Üdvözölni tudom azt a módosítást is, hogy a jövõben az ügyek jelentõs részében az ügyvédi díj szabad megállapodás tárgya. Ez differenciálásra ad lehetõséget, egyensúlyba hozhatja a keresletet a kínálattal. Ennyiben kívántam röviden koncepcionális kérdésekhez hozzászólni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)