BALOGH GÁBOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Sokan csodálkozhatnak, hogy a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslathoz miért szólok hozzá.Mindössze egyetlenegy olyan komoly indokom van, amely arra ösztönzött, hogy én is hozzászóljak ehhez a javaslathoz, mégpedig azok a részei a törvényjavaslatnak, amelyek a társadalombiztosításra vonatkoznak. Amint elolvastam magát a törvényjavaslatot, egyértelmûvé vált számomra, hogy itt egységes közigazgatási bíráskodásról lenne szó, amely a rendes bírósági szervezeti rendszeren belül mûködne. Ilyen szempontból a társadalombiztosítás is beletartozna ebbe a bíráskodási rendszerbe. A társadalombiztosítás viszont - mint ahogy tudjuk - nem egészen olyan egységes, nagyon, de nagyon csínján kell bánni az egyes fogalmakkal, és csínján kell bánni a jogorvoslati lehetõségekkel is. Ezt két részben érinti maga a törvényjavaslat: egyrészt az államigazgatási eljárásról szóló törvény módosítása kapcsán, másrészt pedig a Polgári Perrendtartás módosítása kapcsán, mégpedig olyan mértékben, hogy érdemben változtatná meg a társadalombiztosítás jelenlegi jogorvoslati rendszerét, mégpedig az igénylõk, az ellátásban részesülõk kárára. Erre szeretném felhívni a tisztelt Háznak a figyelmét, és ez irányban fogok módosító javaslatokat beterjeszteni. Azt tudjuk, hogy a társadalombiztosításnál jogorvoslati lehetõség elõször a társadalombiztosítási tanácsokhoz felszólalás formájában történik, majd a társadalombiztosítási tanács határozata ellen fellebbezést lehet a megyei társadalombiztosítási tanácshoz, illetve a fõvárosi társadalombiztosítási tanácshoz benyújtani. Ezt követõen történhet kereset benyújtása, amit már a bíróság bírál el. Vannak olyan intézmények, illetve vannak olyan munkáltatók, ahol társadalombiztosítási tanács nem mûködik, így a megyei társadalombiztosítási tanács látja el ezeket a feladatokat. Hogy miért tartom ezt annyira fontosnak? Azért, mert a munkáltatóknál mûködõ társadalombiztosítási tanácsok nem társadalombiztosítási szervek, és éppen ezért nagyon fontos lenne, ha ennek alapján az Országgyûlés a beterjesztett törvényjavaslat egyes pontjait módosítaná, illetve felülvizsgálná a most készülõ beterjesztésem alapján, módosító javaslatom alapján. A munkáltató, a tanácsi költségvetési elszámoló hivatal, illetõleg a jogutódja és a társadalombiztosítási kifizetõhely ugyanis nem társadalombiztosítási szerv, így nincs olyan elsõfokú társadalombiztosítási szerv, amelynek a társadalombiztosítási tanács által másodfokon elbírált határozata ellen keresetet lehetne indítani. Ha pedig a társadalombiztosítási tanács másodfokú határozata ellen a megyei, fõvárosi tanácshoz fordulnak majd fellebbezéssel, akkor a megyei, fõvárosi tanács már harmadfokú szervként számít, amit a Polgári Perrendtartásról szóló 341. szakasz b) pontja nem pótol. A másik ilyen nagyon fontos tényezõ, amit az igénylõk érdekében fontos elõterjesztenem, mégpedig az államigazgatási eljárás 72. szakaszának (3) bekezdéséhez kapcsolódik. Ez a törvényjavaslat 4. szakaszában található meg, amely kimondja: "Ha törvény ettõl eltérõen nem rendelkezik, a keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására halasztó hatálya van." A kivételek közé a társadalombiztosítási ellátást megállapító határozatok nem érthetõk. Márpedig szó sem lehet arról, hogy az igénylõ által esetleg kifogásolt összegben, de mégis megállapított ellátás hónapokig, adott esetben évekig ne kerüljön folyósításra a bírói jogorvoslat igénybevétele miatt. Elképzelhetetlen tehát, hogy az igénylõ tartósan ellátatlan legyen. A jelenleg beterjesztett törvényjavaslat ezt célozhatja meghatározott esetekben, tehát ezt eredményezheti. Emiatt feltétlenül szükségesnek tartok felvenni a törvényjavaslatba egy olyan módosító rendelkezést, amely lehetõvé teszi a megállapított ellátás folyósítását akkor is, ha a keresetlevelet benyújtották. És itt hívnám fel a figyelmet, hogy a társadalombiztosítás jogorvoslati rendelkezéseit, jogszabályait a törvény 115. szakasz (1), illetve (2) bekezdése írja elõ. A 115. § (2) bekezdését ez a törvényjavaslat hatályon kívül helyezi. Éppen ezért én javaslatot fogok tenni, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 115. szakasz (2) bekezdése helyébe a következõ szöveg lépjen: "Ha egyéb kizáró ok nincs, a megállapított társadalombiztosítási ellátást annak ellenére folyósítani kell, hogy a keresetlevelet benyújtották." S végezetül egy harmadik kérdésre hívnám fel a figyelmet, ami már a törvény végrehajtására vonatkozik. Ezt a 89/1990. MT. rendelet 345. szakasza tartalmazza. A törvényjavaslat törölni javasolja teljes egészében ezt a paragrafust. Viszont figyelembe kell venni, hogy ennek hiányában, tehát ennek a rendeletszakasznak a hiányában nincs olyan társadalombiztosítási rendelkezés, amely kimondaná, hogy a társadalombiztosítási határozat ellen milyen idõtartamon belül lehet keresettel élni. Akár évek vagy - mondhatnám azt - évtizedek múlva is keresettel lehetne élni, ez viszont elfogadhatatlan. Éppen ezért azt javaslom, hogy a végrehajtási rendelet 345. szakasz (1) bekezdésébõl a bevezetõ rész maradjon meg, amelyik elõírja, hogy a megyei (fõvárosi) társadalombiztosítási tanács és a 337. szakasz d) pontjában megjelölt bizottság határozata ellen a kézbesítést követõ 30 napon belül az érdekelt a határozatot hozó szerv székhelye szerint illetékes bizottsághoz fordulhat. A többi résznek az eltörlésével természetesen egyetértek. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)