NAGY FERENC JÓZSEF (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Képviselõtársaim! Az elmúlt hét végén magyarországi hivatalos látogatáson tartózkodott az osztrák diplomácia vezetõje, dr. Alois Mock külügyminiszter, aki az osztrák Néppártnak volt elnöke, ma is elnökségi tagja s egyben az EDU- nak, az Európai Demokratikus Uniónak az elnöke. Záróakkordként kint voltunk a Független Kisgazdapárt kerületi szervezésében és az újpesti önkormányzatnak a szervezésében az újpesti városháza falán elhelyezett Bajcsy-Zsilinszky emléktábla és az 56-os forradalmárok emlékmûvének a koszorúzásán. Az ünnepélyt díszelgéssel, dunai flottillánk díszegysége katonai tiszteletadással, a tábornoki kar több tagjának a jelenlétében bensõséges ünnep, koszorúzás követte, s utána a városháza rövid fogadásán a külügyminiszter elmondotta, hogy nagy tisztelettel adózik Bajcsy-Zsilinszky emlékének, és mint fiatal egyetemista annak idején, egy évvel a szovjet csapatok kivonulása után nagy érdeklõdéssel figyelte az 56-os magyarországi eseményeket. Ezúton mondok köszönetet a rendezõnek. Méltó befejezése volt részemre ennek a napnak az abasári közös emlékünnepély, ahol az elsõ és második világháborús, valamint az 56-os elesetteknek az emlékmûvénél gyönyörû ünnepség és koszorúzási sorozat volt, melyen részt vett Habsburg Ottó, az Európa Parlament vegyes szekciójának magyar elnöke. Megállapítottam, hogy szépen emlékezni, szépen beszélni már tudunk, szépen élni még kevésbé. Amikor ezek a felemelõ események lezajlottak, ugyanakkor Helmut Kohl nyugatnémet, illetve most már német kancellárt keleti testvérei tojással dobálták meg, amikor bejelentette, hogy az a különbség, ami a volt NDK és NSZK, ma már az egységes Németország között megvan, a legjobb jóindulat mellett is öt évet vesz igénybe. Óhatatlanul párhuzamot vontam hazai körülményeinkkel, hogy tíz hónap után mi türelmetlenek vagyunk, feszültségekkel tele a politikai légkör, holott sokkal nehezebb körülmények között vagyunk, mint Németország. A kurd események is bevágtak ebbe, a szerencsétlen millióknak a sorsa, és pártatlan magyar sajtónk is kivette a maga megszokott hevével a részét a kommentálásokból, így a Zwack kontra Jeszenszky-ügy, a FIDESZ hatpárti javaslata, s hétvége lévén, természetesen nem maradhatott ki a Független Kisgazdapárt sem. Persze, gondolom, nem a szimpátia és az önzetlen szeretet hangján, bár kétségtelen, hogy a politikában a népszerûségnek nagyon nagy szerepe van. (Erõsödõ zaj.) Le Bon, francia orvos és filozófus írja valahol, talán A tömegek lélektanában, hogy a gondolatnak, a kimondott és a leírt szónak milyen nagy ereje, hatalma van a jó építése irányába, de ugyanúgy lehet mérgezõ is ez. Azt hiszem, a negyven év alatt tanúi lehettünk ennek is, és én javasolnám, hogy ez a közéleti türelmetlenségi hang, azok a politikai csatározások, amelyek itt egy-egy lelkes szópárbajban, lelkes riportokban megnyilatkoznak, azt talán mérsékeljük kissé, és erõinket fordítsuk közösen a valós, reális értékekre, a valós út kivezetésének a megtalálására, a nemzeti konszenzusnak a kiépítésére. (Zaj.) És ebben, tisztelt Képviselõtársaim - és ez a felszólalásomnak a mondanivalója -, legyen nekünk segítségül és iránymutatóul Bajcsy-Zsilinszky Endrének, a nemzet nagy halottjának politikai végrendelete, melyet Sopronkõhidán a kivégzése elõtt hagyott a magyar népre: legyen a magyar a jövõben gerinces, és elesettjeink - a két világháború és 56 elesettjeinek - emléke, amely legyen képletesen örökké élõ, zöldellõ fa, melynek virága legyen a sokat szenvedett honnak üdve és szabadsága. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)