DR. PAP JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék reagálni. Amit Szokolay Zoltán képviselõtársam felvetett, azzal teljes mértékben egyetértek. Az országgyûlési határozat célja is az volt - mint az elõadásomban említettem -, hogy a Kormány tárja fel a program lényegét, hol tart a program, milyen megvalósítások történtek, esetleg a programban magában meglévõ ellentmondásokat ismerjük meg, illetve azt, amit ma másként gondolunk. Azért is említettem úgy a bizottsági üléseken és most is, hogy nem célszerû szakmai vitát nyitni pillanatnyilag a témában, mert képviselõtársaink nem ismerik a vízellátási gondokat, a vízminõségi problémákat. A Kormány feltáró munkája után mindenkinek lehetõsége lesz tanulmányozni az eredményeket, utána tudunk dönteni a program szakszerûségérõl, a változtatás lehetõségérõl, módjáról, és egyáltalán jó megoldást tudunk találni, én bízom ebben. Amit Szokolay képviselõtársam mondott, azzal teljes mértékben egyetértek. Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy ezeknek a vízminõségi problémáknak egy jelentõs része hidrogeológiai, tehát adottság, ezen nyilván nem lehet változtatni. Az viszont tény, hogy az, ami nem hidrogeológiai adottság - tehát a felsõ vízadó rétegek elszennyezõdése -, már mulasztás, illetve bizonyos szakszerûtlenségek miatt következett be. Itt gondolok a mezõgazdaságban az elmúlt évtizedekben a kemikáliák szakszerûtlen használatára, amely mûtrágyák és növényvédõ szerek most jutottak le az elsõ, illetve második vízadó rétegbe. Szarvas esetében már korábban lejutottak, elõbb jelentkeztek a problémák. Amikor azt mondtam, hogy ez országosan gondot fog jelenteni, akkor arra gondoltam, hogy a mûtrágyázás, illetve növényvédõszerek használata egy-két éven belül éreztetni fogja a hatását az ország különbözõ részein, erre fel kell készülnünk. A dél-alföldi települések esetében ennek a programnak az átvilágítása, illetve módosítása erre teremthet egy precedenst. A késõbbi esetekben adott problémánál már könnyebben tudunk dönteni. Azt hiszem, hogy az ivóvízellátásnál és az egészséges ivóvíz biztosításánál a kormányzat nem vonulhat ki errõl a területrõl. A korábbi mulasztásokat nem lehet most az önkormányzatok nyakába varrni, mert az önkormányzatok képtelenek ellátni. Látjuk, hogy milyen összegekrõl van szó. Ezeket a plusz milliókat nem tudják elõteremteni. Varga Zoltán képviselõtársamnak is durván ezeket tudnám válaszolni. Ami Tarján Lászlóné államtitkár asszony megjegyzését illeti: Azt hiszem, mindannyian emlékszünk még arra - legalábbis gondolom, többen emlékeznek rá -, amikor ez ügyben interpelláltam a népjóléti és környezetvédelmi miniszterhez, akkor a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr válaszolt. Késõbb ebbõl a Népjóléti Minisztériumhoz tartozó kérdést csináltunk, most pedig a környezetvédelmi tárca képviselõje válaszolt. Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy ezt a kérdést nem tudjuk megkerülni. A víz, az egészséges ivóvíz, és egyáltalán a vízbázisok védelme mindhárom tárcához tartozik. Mind a három tárcának megvan benne a felelõssége, és megvan benne a feladata. Ami a környezetvédelmi tárcát illeti, véleményem szerint ez az, hogy pillanatnyilag van egy egészséges ivóvízbázis, ez pedig a Maros-hordalékkúp, ha ott van egy egészséges ivóvízbázis, akkor ezt az ivóvízbázist meg kell védeni. A vizek mennyisége és minõségi védelme egyértelmûen a Környezetvédelmi Minisztériumhoz tartozó feladat, tehát ilyen szempontból ez a környezetvédelmi tárcához tartozik, és amennyiben ennek a vízbázisnak a védelme megtörténik, akkor azt hiszem, az adott településeken az egészséges ivóvíz biztosításának a lehetõsége megteremtõdik. Köszönöm szépen. (Kis taps.)