DR. ROTT NÁNDOR (KDNP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Országunk kiegyezés utáni történetét a történészek egy óriási lehetõség elmulasztásaként értékelik, amikor az aktuális gyakorlati cselekvések helyett közjogi vitákba bonyolódott az ország, és évtizedeket vesztegettünk el közjogi kérdések vitatásával. Nagy figyelmeztetés ez a mi számunkra, hogy ne merõ jogászkodássá, ne közjogi kérdések terméketlen boncolásává váljunk, hanem igyekezzünk az ország építése és a kibontakozás keresése irányába mutató jogalkotó munkához. Mégis, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban egy - ha úgy tetszik, közjogi, ha úgy tetszik, történeti - kérdést kell fölvetnem. A törvényjavaslat általános indoklása úgy szól: "A korszakhatár meghatározása - a korlátozás szükségessége mellett - azért indokolt, mert e napon alakult az 1949-es antidemokratikus választás alapján létrejött Országgyûlés." Ez az indoklás azt sejteti, mintha 1949 választásai elõtt demokratikus rendszer lett volna Magyarországon. Rendkívül sajnálatos módon az Országgyûlés elsõ, 1991. évi tavaszi ülésszaka elsõ ülésnapján, jegyzõkönyvének tanúsága szerint az igazságügy-miniszter úr is azzal indokolta ennek az idõpontnak a megválasztását, miszerint 1947 és 1949 között nem történt semmi, ami a földbirtokviszonyokat megváltoztatta volna; szó szerint idézem: "Semmiféle állami korlátozást jelentõ jogszabályt nem hozott a demokratikusnak tekinthetõ, kisgazdapárti többséggel mûködõ parlament." Ez megtalálható az Országgyûlési Napló 5716-os hasábján. Emlékeztetnem kell a tisztelt Házat és emlékeztetnem kell - sajnos - az igazságügy-miniszter urat is, hogy Magyarország törvényes miniszterelnökét, Nagy Ferencet 1947. április 2-án kényszerítették, fizikai kényszerrel, az ország elhagyására; 1947 januárjában a Kisgazdapárt 17 országgyûlési képviselõjét tartóztatták le törvénytelen módon, és hurcolták el idegen hatalom ügynökei a párt közismert fõtitkárát! Ezért az ez utáni idõszakot kisgazdapárti többséggel folyó országlásnak nevezni enyhén szólva a történelemnek egy rendkívül téves értelmezése! Ez az Országgyûlés hozhat törvényt, hozhat olyat, hogy semmit nem adunk vissza, hozhat olyat, hogy senkit nem rehabilitálunk - ahogy ezt a fideszesek javasolták -, senkit nem kárpótolunk, hozhat olyat, hogy mindent visszaadunk. Az ország szuverenitását az Országgyûlés testesíti meg. De olyat, hogy az ország történelmét ne a valóságnak megfelelõen értékelhessük, ilyen határozatot ez az Országgyûlés nem hozhat! (Taps.) A másik olyan kérdés, amirõl szólnom kell, amit már az általános vitában is elmondtam - és most ezt ismét hangsúlyozni szeretném - az, hogy a földmûvelési kormányzat súlyos mulasztása az, hogy nem egyidejûleg terjesztette elõ a kárpótlási törvényt, a szövetkezeti törvényt és a földtörvényt. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Ez a súlyos mulasztás a mai napig fennáll, nem láttuk sem a szövetkezeti törvényt, a törvénynek a javaslatát, és ugyanígy nem láttuk a földtörvénynek a javaslatát sem. Abba a furcsa helyzetbe kerül következésképp ez az Országgyûlés - és majd ez fog átvezetni arra a harmadik sarkalatos részletkérdésre, amirõl szólnom kell -, hogy most egy olyan törvényt fogadunk el, amelyik rendezetlenül hagyja - minden látszólagos rendezés ellenére is - a tulajdonviszonyokat. És ez a harmadik kérdés az, hogy ez az elõttünk fekvõ törvényjavaslat kizárólag az egyéni személyi tulajdon kárpótlásából áll. S nem határozza meg, hogy melyek azok a földek, amelyek erre a célra nem vehetõk igénybe. Pedig 1947-ben, de ugyanígy 1949-ben is Magyarországon 500 ezer hektár volt például a községi közbirtokossági földeknek a mennyisége. (Közbeszólás: Így van.) Ha ezt nem vesszük figyelembe, és ad abszurdum véve - és erre a lehetõség egyébként megvan - ezeket a földeket most szétosztjuk, akkor tulajdonképpen jogos közösségi tulajdonosokat fosztunk meg attól a lehetõségtõl - községeket, városokat -, hogy visszakaphassák a volt községi, városi földtulajdonokat. De hasonlóképpen a közbirtokossági földeket is. A falu legelõit, a falu erdejeit, a közbirtokossági erdõket, azokat a földeket, amelyek az egyházak falusi szükségletei voltak. Nem egyházi nagybirtokokról beszélek, hanem a kántorföldekrõl, a tanítói földekrõl, azokról a kis földterületekrõl, amelyek egy-egy faluban azon a kis közösségen belül biztosították bizonyos funkciók ellátásnak az anyagi alapjait. Mindezekrõl ez a törvény nem szól. Javaslataimban - amelyeket nem vonok vissza - igyekeztem ezeket az anomáliákat valamilyen módon enyhíteni, kiküszöbölni. Én nagyon kérem, hogy amikor majd szavazni fognak, feledkezzenek meg, talán kivételesen, a mûködõ szavazógéprõl, és próbálják egyenként értékelni azt, hogy melyek azok az alapvetõ jogelvek, amelyeknek a sérelmébe nem mehetünk bele, amelyeknek a veszélyeztetésébe nem mehetünk bele. Befejezésképp csak annyit mondok még, hogy a törvény környezetvédelmi vonatkozásairól nem szóltam, mert erre majd akkor fogok kitérni, amikor a bizottsági jelentésre fog sor kerülni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)