BALOGH GÁBOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Indokolni szeretném röviden és tömören azokat a módosító javaslataimat, amelyeket benyújtottam, és amelyeket továbbra is fenntartok a hárompárti megállapodás ellenére is. Módosító javaslataimban a szakmai érveket soroltam fel, most pedig az elvi- politikai indítékokat szeretném elmondani, természetesen a részletes vitához illõen. Módosító javaslataimban olyan álláspontot igyekeztem elfoglalni, amely elõmozdítja a régi sérelmek orvoslását, és egyúttal lehetõvé teszi a szociális piacgazdaság irányába történõ elmozdulást. Alapvetõen egyetértek a kárpótlás gondolatával, ugyanakkor vitatkoznék azzal az állásponttal, hogy ennek egy bizonyos restaurációba kellene torkollni, amit egyes képviselõtársaim reprivatizáció fogalommal láttak el. Mint kereszténydemokrata abból indultam ki és indulok ki, hogy nem szabad a társadalmi fejlõdést olyan mértékben megfordítani, hogy az nagyobb sérelmeket okozzon, mint eddig okozott. Kezdettõl fogva azon a véleményen voltam, s módosító javaslataim ezt tükrözik, hogy nem reprivatizációra, hanem privatizációra van szükség. Abból indultam ki, hogy a történelem folyamán a fontosabb pápai enciklikák fontosnak tartották, de sohasem tekintették abszolúte szentnek és sérthetetlennek a magántulajdont, hanem úgy gondolkodtak a tulajdonról, hogy annak a közjót kell szolgálnia. A másik ilyen alapelv, amelybõl kiindultam, hogy a termõföld kiemelt szerepe miatt alkotmánymódosításra van szükség, s ebben a pártnak a szakértõi is támogattak, továbbá, hogy nemcsak tulajdonosvédelemre kell koncentrálni, hanem országunk adottságait figyelembe véve fõként a termelõk és a vállalkozók megfelelõ támogatására és védelmére. És ebbõl a szempontból a tulajdonosnak olykor másodlagos szerepet kell betöltenie. Bizonyos megnyugvással tölt el, hogy a kormánypártok tárgyalásain az a nézet kerekedett felül, amely korlátozza a kárpótlási jeggyel igényelhetõ földterület-nagyságot. Ugyanakkor sajnálni tudom, hogy nagyon sok kapcsolódó törvényjavaslat nem készült el, többek között a településfejlesztéssel foglalkozó, a vállalkozást, termelést elõsegítõ törvényjavaslatok, hitelkonstrukciók, sõt, a mezõgazdasági bankrendszert érintõ törvényjavaslat sem. A fentiekre tekintettel, politikai okokból elfogadom a hárompárti megállapodást mint kiindulópontot a tulajdonviszonyok rendezéséhez, de azokkal a megszorításokkal, amelyeket a benyújtott módosító javaslataimban kifejtettem. Vagyis a kárpótlási jegyrõl szóló törvényjavaslat kizárólag az értékpapír alaki és tartalmi kellékeivel foglalkozzék, míg a megállapodás kapcsolódó pontjait, a kárpótlási jegyért igényelhetõ földterület-nagyságot, privatizáció során igényelhetõ vagyontárgyat, életjáradékra való beválthatóságot, meghatározott esetekben készpénzzel történõ fizetés elfogadását stb. külön szakmai ágazati törvények szabályozzák. E miatt módosító javaslataimból visszavonok két pontot. Mégpedig az 1844-es számon beadott módosító javaslat 1. pontját, amely a kárpótlás mértékére vonatkozik, és ez a 4. § (2) bekezdését érinti, valamint azt, amely azt javasolja, hogy a törvényjavaslat új 7. § (2) bekezdéssel egészüljön ki, amely az állami garanciára vonatkozik. A többi módosító javaslatomat elvi okokból továbbra is fenntartom. Köszönöm a figyelmet. (Kis taps.)