MOLNÁR ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint magángazdálkodó és mint vállalkozó iparos szeretnék egy-két gondolatot hozzáfûzni a kárpótlási törvény megalkotásához. Igaz, hogy az iparosság egy halvány, de irigyelt réteg volt az elmúlt évtizedekben, nem játszott fontos szerepet a nagy számok törvényében és a társadalomban, de ki merem jelenteni, hogy a társadalomnak a leghatékonyabb része volt, és ma is az. 1949-50-ben Magyarországon több mint 210 ezer önálló iparos dolgozott. Az államosítás következtében az iparosság szinte megsemmisült Magyarországon. Ránk lett erõszakolva a gigantománia, hogy mi nagy ipari ország leszünk. Most már tudjuk, hogy mivé lettünk. 1990-ben Magyarországon 260 ipartestület újjászervezõdött. Ezeknek az ipartestületeknek jogos igénye, hogy apáik, nagyapáik munkájával és anyagi hozzájárulásával épített iparosházakat visszakaphassák, amelyeket annak idején minden kártalanítás nélkül államosítottak. Az Ipartestületek Országos Szövetségének meggyõzõdése, hogy a nemzetgazdaság fejlõdésének motorja, a polgárosodás alappillére a magántulajdonon alapuló egyéni és társadalmi vállalkozások, kis gazdaságok sokasága. A kárpótlási törvény nagy lehetõséget adott a kisvállalkozások, a kis egzisztenciák tömegeinek talpraállítására, és ezen keresztül az egész magyar gazdaság fejlõdésének megindítására. Szeretném ismertetni önökkel az Ipartestületek Országos Szövetségének javaslatát a kárpótlás megoldásának elveire. 1949. június 8-a után már a kis egzisztenciák vagyonának elvételére került sor. Ennek megfelelõen a törvény célja elõször a kis egzisztenciák lehetõ legnagyobb mértékû helyreállítása legyen, ez most megoldható. Ezek rendezése után lehet más, bonyolultabb kérdések megoldására rátérni. A föld és a családi jellegû kisvállalkozások termelõtõkéjének kérdését minden más vagyoni és kárpótlási kérdést megelõzve ténylegesen rendezni lehet, szinte azonnal, az alábbi alapelvek szerint. Vissza kell adni a földet az õsei foglakozását folytatni akaró parasztnak, a parasztságra bízva, hogy milyen mértékben folyamodik saját sorsa jobbítása érdekében a valóban önkéntes szövetkezésre. Vissza kell adni a termelõeszközt a saját régi vagy õsei foglalkozását folytatni akaró kis egzisztenciáknak. Szigorúan biztosítani kell minden szabályozás szektorsemlegességét, és a különbözõ gazdálkodási formák szabad versenyét. A kárpótlási törvénynek lépcsõzetes és a probléma bonyolultságát figyelembe vevõ rendezését kell biztosítani. Az elsõ lépés csak a legnépesebb és leginkább sújtott rétegnek, a kis egzisztenciáknak a kielégítése és helyreállítása lehet. Ez megfelelõen elõkészíti a talajt a bonyolultabb kérdések rendezése számára. A kárpótlási törvény kedvezõ hatásának teljessé tételét kiegészítõ szabályozókkal kell segíteni. A törvénynek ki kell mondania, hogy a kárpótlás során a teljes vagyon visszaadásával feltétlenül meg kell adni az újrakezdés lehetõségét a csak saját maguk és a segítõ családtagjaik munkájára támaszkodó kis egzisztenciáknak. Lehetõvé kell tenni a kiegészítõ tulajdonszerzés lehetõségét az önálló vállalkozás helyreállítására. Lehetõvé kell tenni a kiegészítõ tulajdonszerzést és az újrakezdést hitellel, lízingeléssel és más, hasonló konstrukciókkal. Szeretném felhívni a figyelmet különösen erre az utolsó pontra, hogy meg kell teremteni a lehetõséget, hogy az iparosság is jusson kedvezõ hitellehetõségekhez. Érdekeltté kell tenni, hogy hosszabb távon is érdeke legyen a munkanélküliek alkalmazása. Gondolom, ennek jelentõsége egyértelmû. Merem állítani, hogy a jó befektetésekkel piacképes árukat fog termelni. Hiszen ezek az emberek már eddig is bizonyítottak, mertek vállalkozni, mertek kockáztatni. Olyan törvényeket és rendeleteket kell alkotnunk, amelyek hosszú távon biztosítani fogják azoknak az embereknek az életteret, akik dolgozni, elõrejutni akarnak és nem károgni és irigykedni. Befejezésül engedjék meg, hogy a világ egyik legnagyobb politikusa és gazdasági szakembere, Churchill mondását idézzem: "A vállalkozó nem egy rühes kutya, akit ütni, verni és nyúzni kell, hanem meg kell becsülni, mert ez egy igásló, aki kihúzza az ország szekerét a kátyúból." Az önálló kisvállalkozók nem alamizsnát és nem járadékot kérnek, nem a társadalom nyakán, másnak a munkájából akarnak megélni, hanem munka- és életlehetõségeiket akarják visszaszerezni, hogy szorgalmas munkájuk eredményével gazdagíthassák a társadalmat. Köszönöm a figyelmüket. (Kis taps.)