DR. SZABÓ IVÁN, a gazdasági bizottság elnöke: Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Elõadót nem állítunk, de néhány szóval a gazdasági bizottságnak a jelentésérõl - ami nem jelent még meg ugyan a képviselõtársak között - szeretnék egy rövid tájékoztatást adni, hogy ennek az összefüggésrendszerére tudjak rávilágítani, tekintettel arra, hogy a közel félezer módosító indítvánnyal kapcsolatosan a gazdasági bizottság jelentése 269 oldalon fog megjelenni. Ez a terjedelem nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy a gazdasági bizottságnak egész összefüggõ gondolatisága megjelenjék, ezért szeretném ismertetni a tisztelt képviselõházzal azt a közbensõ jelentésünket, amely egyébként nem került a képviselõtársak között kiosztásra. Ez tartalmazza azokat az elvi kérdéseket, amelyeket a kárpótlási törvénnyel kapcsolatban végig a tárgyalás folyamán elõre meghatározva a gazdasági bizottság követett, és azt a módosító indítványt, ami evvel ellentétes volt, eleve elvetette, ami ennek a hatókörébe beleesett, azt támogatta. Ezzel ugyan leegyszerûsödött a tárgyalás, de ez formálisan így nem jelenik meg, ezért szeretném tájékoztatásul elmondani azokat az elvi kérdésekben hozott gazdasági bizottsági határozatokat, amelyek a jelentésünkön végigvonulnak vezérlõ elvként. Eredetileg a bizottság március 6-án kizárólag ezekrõl az elvi kérdésekrõl tárgyalt, és nyolc pontban foglalta össze azokat az elveket, amelyeket röviden ismertetek. Késõbb a tárgyalások folyamán még egy elvi döntés született, errõl majd külön szólok. Ilyen volt az 1. pont keretében, hogy a gazdasági bizottság csak a tulajdonnal összefüggõ kérdéseket, és a természetes személyeknek a kárait kívánja tárgyalni, tehát a nem természetes, hanem jogi személyekkel kapcsolatos károkozást nem kívánja mint módosító indítványokat figyelembe venni, és a nem tulajdoni, hanem erkölcsi, politikai stb. károkozások nem e törvény keretébe valók. Rögzítette továbbá a gazdasági bizottság, hogy csak az 1949. június 8-a után követõeket tárgyalja meg. Éppen erre szeretnék visszautalni, amit hallottunk a mai nap bevezetõjében, a német petíciót, a nemzetiségi petíciót. Csak utalni szeretnék arra, hogy miközben a gazdasági bizottság visszamenõleg 1949-tõl nem kívánta tárgyalni ennek a törvénynek a keretében más, kitelepített és politikai üldözötteknek a kártérítési kérdéseit, egyidejûleg elfogadta azt az önálló képviselõi indítványt, amelyet Csapody, Bethlen és Szauter Rudolf neve fémjelez, és javasolta a Parlamentnek, hogy ez mondja ki, hogy szeptember 30-áig ezekre a károkra külön törvény keretében kell visszatérni. A másik lényeges elvi kérdés volt az, hogy a törvény által érintettek köre a benyújtás szerinti legyen, vagyis ne terjesszük ki az általános öröklés szabályaira a kártérítésre jogosultaknak a körét, hanem maradjon meg úgy, ahogy az a beterjesztésben szerepelt. Hasonlóképpen elvi döntést hozott a gazdasági bizottság arról, hogy az ötmillió forintos felsõ határt nem kívánja átlépni. Ugyancsak elvi döntésben határozott arról, hogy a kártérítés ne legyen teljes körû, hanem degresszív rendszerben történjék, de a degresszív skáláról akkor elvi döntésként nem, hanem a konkrétumok között döntött késõbbiekben. A föld tekintetében azt az elvi döntést hozta a gazdasági bizottság, hogy a kárpótlási jegyen keresztül, de naturálisan, aranykoronában is legyen meghatározva a kárpótlás kérdése. A földigénylõk jogosultsági feltételeként a gazdasági bizottság vagylagosan a helybenlakást, illetõleg a mezõgazdasági foglalkozást jelölte meg. Ugyanakkor a hasznosítási kötelezettség elõírását is. Végül egy pontban, de három alpontban foglalkozott a gazdasági bizottság a kárpótlási jegy értékállóságával kapcsolatos kérdésekkel. Ennek keretében a gazdasági bizottság elvi döntése kimondta, hogy a kárpótlási jegy készpénzre nem váltható. Bizonyos esetekre viszont - hitelfelvétel, lakásvásárlás - legyen a törvény keretében kodifikációs rendelkezés a kárpótlási jegy felhasználhatóságára, és végül döntött abban, hogy a kárpótlási jegyek kamatozása a refinanszírozási alapkamat, a jegybanki alapkamat bizonyos százalékában legyen meghatározva. Ezt követõen még egy alkalommal született elvi döntés, mégpedig abban a kérdésben, hogy az eredeti törvényjavaslatban elõterjesztett elvételkori érték és valamiféle szorszószámmal való aktualizálása helyett a különféle tulajdonformákra - éppen Török Ferenc nevével is fémjelzett módosító indítvány alapján - átalányrendszerben történjék ezekre a tulajdonokra - lakás, ingatlan, vállalkozás - a kárpótlás kiadása, és éppen ebben az ügyben egy külön kimunkálás után döntött csak annak az átalánytáblázatnak a mértékeirõl és fajtáiról, amelyek a jelentésben késõbb megjelennek. Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy ezt mint egy koherens, összefüggõ rendszert szíveskedjék tekinteni, amelyik valamennyi, mintegy félszáz módosításnak az értékelésénél áthúzódik a gazdasági bizottság jelentésén. Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps.)