SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A Komárom-Esztergom megyei napilap nemrég rövid tudósításban számolt be arról a figyelemre méltó eseményrõl, hogy az egyik tatabányai nagyvállalat saját rendészeti kommandót hozott létre, így kívánván megnehezíteni a megyében tevékenykedõ színesfémgyûjtõ maffiák dolgát. A farkaskutyákkal, terepjárókkal, URH adó-vevõkkel felszerelt szálfa termetû vállalati kommandósok megjelenése kétségtelenül új fejezetet nyit az eddig tökéletesen eredménytelen próbálkozások sorában. De vajon békeidõben, Európa közepén, egy jogállamban tényleg nem lenne-e más megoldás? Egy, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 1985-ben hozott rendelkezése lehetõvé tette az alumínium- és színesfémhulladék felvásárlását és értékesítését melléktermék- és hulladékgyûjtõ magánkereskedõk részére. Ez úgy tûnik, egy mára már minden kontroll lehetõsége alól kiszabadult lavinát indított el. Megállíthatatlanul nõ a szorgos gyûjtõk száma. Gombamódra szaporodnak azok a gyûjtõkereskedõk, akik mára már csak az alumínium- és színesfémhulladék gyûjtésére korlátozzák tevékenységüket. A jelentõs adózatlan jövedelmet biztosító üzletláncolat végén állnak a hulladékhasznosító vállalatok s az õ exportorientáltságuk, amely vélhetõen a remekül mûködõ rendszer fõ mozgatóerejét jelenti. Potenciálisan színesfémhulladék forrásként jön számításba a gyûjtõk részére minden kábeldob, színesfém alkatrész, színesfém öntvény, a MÁV, a bányaüzemek, a posta, a távfûtõmûvek vonalas létesítményei, a távhõvezetékeket és vízvezetékeket borító alumíniumlemezek, a távkábelek, a biztonsági berendezések kábelei, a fényjelzõk mûködtetõ vezetékei, hírközlési vezetékek, színesfémet tartalmazó berendezések, közlekedési útjelzõ oszlopok és táblák, transzformátorházak. A valaha alkalminak indult tevékenység rendszeres üzletággá vált. Az egyéni elkövetõket szervezett csapatok váltották fel, s az ártatlanabb lopástól közérdekû üzemek mûködésének megzavarásáig jutottunk el. Az eltulajdonított anyag útja a végátvevõ hulladékhasznosító vállalatok olvasztókemencéjéig gyors és szervezett. A legtöbbször még az elkövetés színhelyének közelében vagy éppen a gyûjtõkereskedõnél égetéssel, darabolással, olvasztással sor kerül az anyagok beazonosíthatóságának megszüntetésére, s a most már valóban hulladékanyag pár órán belül megérkezik a fõvárosi olvasztómûbe. Az üzletág rizikófaktora alacsony, haszonkulcsa óriási, így gyors terjedésének a jelen körülmények között valószínûsíthetõen nincs akadálya. A helyzetet súlyosbítja, hogy egyes vállalatok alkalmazottai, egyes MÉH- telephelyek átvevõi és egyes gyûjtõkereskedõk között a korrupció édes szimbiózisa alakult ki az idõk folyamán, és ez a helyzet mindannyiuk legnagyobb megelégedésére megzavarhatatlannak tûnik. Az egész üzletág végsõ poénját mára már az alumínium és színesfém hulladékok illegális exportja jelenti, mely legtöbbször a szállítási okmányok különféle módon való meghamisításával történik. Az országból évente több ezer tonna számra tûnik el az alumínium és színesfém. Így megeshet, hogy a kiszerelt és hulladékká tett, hulladékáron exportált alkatrész helyébe vadonatúj import alkatrészt kell vásárolnia országunknak. Éppen ezért kérdezem a miniszter urat, hogy a kialakult abnormális helyzet megváltoztatására lát-e, akár jogszabályi változtatás árán is, lehetõséget. Ha igen, mit várhatunk, mit fog tenni? Köszönöm szépen. (Taps.)