DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az interpelláicóban megfogalmazott kérdések helyénvalóak, azt gondolom, olyan súlyú kérdésekrõl van szó, nem vitásan, amelyekkel foglalkoznunk kell, szabadjon egy ponton azonban módosítanom az interpelláló képviselõ úr véleményét. Nevezetesen a vonatkozásban, hogy a Magyarországon külföldiek által történõ munkavállalásra vonatkozó jogszabályok nem merülnek ki az ön által hivatkozott, volt ÁBMH-rendeletben, a 9/1989-esben, hanem szabadjon utalnom a Parlament által nem oly régen elfogadott foglalkoztatási törvényre, az 1991. évi IV. törvényre. Ezt azért fontos elõre hangsúlyoznom, mert ez a két jogszabály csak együttesen és egymás viszonylatában értelmezve ad teljes választ arra a kérdésre, amit ön fölvetett. Mindannyian tudjuk, hogy az 1991. évi IV. törvényben a Parlament megerõsítette azon kormánytervezet rendelkezést, miszerint a külföldi állampolgár foglalkoztatására csak engedéllyel kerülhet sor. Én azt gondolom, hogy a foglalkoztatási törvénynek ezt a kitételét nehéz támadni. Egész egyszerûen azért nehéz támadni, mert mindannyian jól tudjuk, hogy Magyarországon a foglalkoztatási helyzet jelenleg milyen. Jól tudjuk, hogy iszonyatos ütemben és tempóban nõ a munkanélküliek száma. Azt is tudjuk, hogy milyen erõfeszítéseket tesz mind a költségvetés, mind most már a járulékfizetéssel a munkaadók és munkavállalók egyaránt annak érdekében, hogy ez a foglalkoztatáspolitika kezelhetõ legyen. Én ezekre a tényekre csupán azért utaltam, hogy megerõsítsem azt, ami a világ minden országában jelen van, nevezetesen, hogy minden ország védi a saját munkaerõpiacát. Az elõbb említett okok miatt én azt gondolom, hogy ez Magyarországon is így kell, hogy legyen. De ez a kérdésre adandó érdemi válaszomnak csak az egyik oldala. Én azt gondolom, hogy nehezen támadható érv ez, ami a munkaerõpiac védelmét jelenti. Nem vitás azonban az, hogy többféle vonatkozásban speciális a helyzet Magyarországon akkor, amikor külföldiekrõl beszélünk és fõleg Erdélybõl Magyarországra menekültekrõl. Mindezekre tekintettel tisztelettel utalnék arra, hogy a foglalkoztatási törvény 7. §-át próbáljuk meg egy kicsit együtt értelmezni, mert én azt gondolom, ez adja meg az igazi választ a képviselõ úr kérdésére. Szabad legyen idéznem ezt a szakaszt: "Nincs szükség engedélyre az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezõ menekült és bevándorolt, a letelepedés céljából kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkezõ, valamint a menekültté nyilvánítási eljárás alatt álló külföldi munkavégzéséhez." Tehát ha egyszer a törvény leszögezi, hogy nincs szükség engedélyre, akkor én azt gondolom, hogy az ön által hivatkozott ÁBMH-rendelet 3. §-ának (1) bekezdése, hogy mikor tagadhatják meg az engedély kiadását, irrelevánssá válik, mert nem kell engedély! Ennek addig van racionalitása és realitása, amíg engedélyhez kötött végzésrõl van szó, de minthogy az elõbb említett törvény 7. §-a az engedély alól mentesíti az itt felsoroltakat - és ebbe a körbe tartoznak az erdélyi menekültek is -, következésképpen az ön által hivatkozott 3. § (1) bekezdés irreleváns. Tökéletesen osztom az álláspontját, hogy diszszonáns hang van e vonatkozásban a két rendelet között. Ez irányban meg fogjuk tenni a megfelelõ lépéseket. S itt legyen szabad azt hangsúlyoznom, hogy ez nem érdemi gond jelen pillanatban. Az engedélyezési eljárásban a múlt évben húszezer külföldi részére adtunk ki munkavállalási engedélyt, én azt gondolom, hogy ebben az évben ez mindenféleképpen csökkenni fog, tekintettel a fentebb már hivatkozott foglalkoztatáspolitikai helyzetre. A kérdésére konkrétan válaszolva, tehát hogy milyen konkrét jogszabályokat alkottunk, illetve melyek kerülnek megváltoztatásra, azt gondolom, hogy a foglalkoztatási törvényre kell egyértelmûen utalnom, illetve arra a disszonanciára, ami jelen pillanatban megjelenik a jogszabályi értelmezésben. Ami a második kérdést illeti, a konkrét lépéseket: mint ön is tudja, a foglalkoztatási alap hivatott a foglalkoztatáspolitikai aktív eszközök mûködtetésére. Az ÉT munkaerõ-piaci bizottsága elõtt éppen a múlt héten került fölosztásra a foglalkoztatási alap. Ennek eredményeképpen elfogadtatott az a tárcaálláspont, miszerint 40 millió forintot különítettünk el a foglalkoztatási alapból, éppen az erdélyi menekültekkel kapcsolatos munkavállalás támogatására. Legyen szabad továbbá utalnom azon konkrét jogszabályi rendelkezésre, miszerint a munkaadókat próbáljuk kapacitálni az ilyen menekültek foglalkoztatására azzal, hogy a munkaadók kedvezményeket élveznek akkor, ha munkanélkülit alkalmaznak vagy menekültet, mégpedig oly módon, hogy a bruttó munkabér felét visszaigényelhetik. Ugyancsak konkrét lépésként kell említenem e körben a Belügyminisztériummal folytatott együttmûködésünket, amely a Belügyminisztérium felhasználása alatt álló letelepedési alapra vonatkozik, amelybõl szintén meghatározott összeg fölhasználható erre a célra. Én azt gondolom, hogy ezek a konkrét lépések, mindazokra a szûkös lehetõségekre tekintettel, amelyekben ma a foglalkoztatáspolitika Magyarországon mozoghat, kellõen jelzik, hogy nem feledkeztünk meg errõl a kérdésrõl. S kérem a képviselõ urat, hogy mindezekre tekintettel válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps a jobb oldalon.)