RAJ TAMÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 1989. december 27-én, tehát még a rendszerváltás elõtt hozott 9/1989. ÁBMH rendelete 3. §-ának (1) bekezdése a következõképpen rendelkezett az akkor Erdélybõl, Romániából nagy számmal érkezett menekültek munkavállalási engedélyét illetõen: A szakigazgatási szerv - így szól a rendelkezés - az engedély kiadására irányuló kérelmet elutasítja, ha a munka elvégzésére az adott körzetben megfelelõ képzettségû magyar munkaerõ rendelkezésre áll. A fenti rendelet ellenére mindeddig megtalálták a modus vivendit, módjuk volt az erdélyi menekülteknek, ha rosszabbul fizetett, és olykor képzettségüknek meg nem felelõ, de megélhetésüket mégis biztosító munkát találniuk. S így tartózkodási engedélyük sem volt veszélyben. A kettõ ugyanis összefügg egymással. Újabban viszont az eddigi toleránsabb gyakorlattal ellentétben a hatóság igyekszik érvényt szerezni a korábbi, tehát a rendszerváltás elõtti rendelkezésnek, megtagadva a munkavállalási engedély kiadását. Sorra-másra bocsátják el munkahelyükrõl erdélyi menekültjeinket, s ezért február 1-jétõl kezdõdõen a KEOKH, valamint a fõpolgármesteri hivatal illetékes osztálya kénytelen megtagadni tõlük a tartózkodási engedély meghosszabbítását is. Interpellációmhoz, amit miniszter úr természetesen megkapott, mellékeltem egy levelet, amelyben mintegy ötven erdélyi menekült fordult hozzám ezzel a problémával. Ebbõl mindössze két mondatot szeretnék kiemelni a plénum elõtt, hogy idejüket ne raboljam. Az elsõ mondat elmondja a sajátos helyzetüket, így szól: sokan úgy jöttünk el Romániából, abban a tudatban, hogy Magyarországon új létet teremtünk magunknak, és mindent felégettünk, felszámoltunk magunk után Romániában. Ez mutatja, hogy igen nehéz a visszatérés igen sokak számára. Bizonyára van, aki megteheti,de sajnos, nem mindenki. Leszámítva az egyéb politikai és más okokat. A másik mondat, amelyben kifejtik a megértésüket, hogy természetesen minden országnak kötelessége megvédeni a saját munkaerejét, de mégis az õ problémájukat is figyelembe kéne venni. Ezt írják: mi megértjük az ország és a Kormány nehézségeit a munkaerõ-gazdálkodás és a munkanélküliség területén, de kérjük figyelembe venni a mi nehézségeinket is. Ennyit a levelükbõl. Végül pedig szeretném a kérdéseimet intézni a tisztelt miniszter úrhoz. Elsõ kérdésem a következõ: Milyen konkrét lépéseket tett eddig a minisztérium az erdélyi magyar menekülteket érintõ jogszabályok megváltoztatására, és talán hozzátehetném, vagy legalábbis valami módus vivendi megtalálására? A második kérdésem: A hazánkba menekültek megsegítése megmaradhat-e csupán a jelszavak vagy ígéretek szintjén, avagy van-e konkrét terv az égetõen sürgõs probléma megoldására, intézkedés megtételére? Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)