NAGY ATTILA (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Ha a miniszterelnök úr jelen lenne, azzal kezdtem volna, hogy Isten éltesse névnapja alkalmából. Válaszadásomban nincs semmi rossz szándék, semmi kötekedés. Az õ válasza három nagy részre tagozódik. 1. Elemzi és bírálja az én interpellációs stílusomat, szándékaimat. Ezt tisztelettel tudomásul veszem. 2. Elmondja, hogy azok az anomáliák, amelyek bontakozó demokráciánkat kísérik, természetes jelenségei az átalakulásnak. Ezzel a megállapításával sajnos alapvetõen nem értek egyet, mert nem minden olyan demokratikus anomália, amelyrõl az elmúlt hónapok, hetek alatt itt a plénumon vagy a sajtóban nemcsak én beszéltem, hanem más képviselõtársaim is beszéltek, feltétlenül velejárója egy demokratikus átalakulásnak. 3. Azt fogalmazza meg, hogy a tisztelt kormányzó erõ, a végrehajtó hatalom az átalakulás és az átalakulás anomáliái között helyesen, jól járt el, minden esetben jogszerûen viselkedett. Sajnos válaszának ezt a részét olyan mértékben nem tudom elfogadni, hogy ha elfogadnám, tulajdonképpen nekem kellene újra benyújtanom a Kormány tévedhetetlenségérõl szóló törvényjavaslatot. Ez elfogadhatatlan része a miniszterelnöki válasznak akkor is, ha õszintén tisztelem a miniszterelnök urat azért, hogy interpellációmra abszolút elnöki és politikusi türelemmel válaszolt, ami - tekintve közeli és távoli múltunk emberpusztító türelmetlenségeit, és jelen átalakulásunk gyûlölködéseit - példamutatónak nevezhetõ. Egyetlen dolgot nem érdemeltem meg igazán: a türelembe belefoglalt kioktató hangot azért, mert 58 éves korában az ember már nem annyira tanulékony, hogy érdemes legyen ennyi energiát fordítani nevelésére. Feltételezhetõen a jövõben is a magam feje szerint fogok élni, interpellálni és gondolkozni. Kérem képviselõtársaimat, hogy amennyiben a Kormány tévedhetetlenségét olyan tiszta ügynek tartják, mint a miniszterelnök úr, fogadják el az elnöki választ, ha nem, akkor helyezkedjenek az én álláspontomra, hogy csak emiatt nem tudom elfogadni. (Taps.)