PALOTÁS JÁNOS (MDF): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Szeretnék rövid lenni, hogy - bár errõl a törvényrõl nagy valószínûséggel az est zárásáig tudnék elõadást tartani - próbálhatnám képviselõtársaimat meggyõzni arról, hogy a magyar gazdaságnak milyen nagy szüksége van rá, nem teszem. Engedjék meg, hogy állító mondatokat tegyek, és ha bármely képviselõtársam igényli, én számára nagyon szívesen és nagyon részletesen elmondanám eme állító mondatok kifejtését is. Az egyik állító mondat természetesen úgy hangzik, hogy e koncessziós törvény hiánya a magyar gazdaságban ma, éves viszonylatban 10 milliárdos károkat okoz, forintban. Gazdasági szakemberként, a gazdaságban vállalkozóként állítom, hogy ennek a törvénynek a meg nem léte már eddig is súlyos, tízmilliárdos károkat okozott. De ez közvetlen, esetleg bizonyítható állítás. A másik állításom talán legalább ennyire pontos: ennek a törvénynek a hiánya a gazdaságban rendkívül nagy bizalmatlansági légkör fennmaradását okozza mindaddig, amíg ezek a törvények meg nem születnek, amíg a gyakorlatban nem kerülnek alkalmazásra. Hiszen milyen területeket érint általában a világon mindenhol a koncesszióról szóló törvény? Azokat a területeket, ahol a legnagyobb vállalkozási projektekre, a legnagyobb üzletekre kerül sor. És ha ott nincs egy szabályozott, egy törvényi háttérrel a gazdaság szerepének bizalmat adó kiírási mechanizmus, magyarul: nincs egy ilyen törvény, akkor ott még az egyébként legjobb indulattal, legbecsületesebben megkötött üzletek is - a versenytársak számára legalábbis - keserû szájízt, a gazdaságnak mindenképpen egy nagy bizalmatlansági tényezõt adnak. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom személy szerint is, hogy még abban az esetben is, ha némi hiba maradt a magyar koncessziós törvényben, ha a tevékenységi körök felsorolása túl szûk - ami véleményem szerint is túl szûk, de ehhez gazdaságpolitikai koncepcióváltásra van szükség, tehát egy más típusú kormányzati gondolkodásmódra a privatizálás és egyéb területen, ami nyilván más vagy szélesebb területeket is meghatározhat a koncessziók érdekkörében -, mégis, elfogadhatónak tartom. Ha ezeken a területeken lehet ma a koncessziós törvényrõl megállapodni, akkor itt állapodjunk meg. Itt ezeken a területeken, ahol kölcsönös a szándék, kerüljön elfogadásra a koncessziós jog, mûködjön a koncessziós törvény és ennek a jogalkotása. Én magát - szintén állító mondat - az elõkészített törvénytervezetet is alapvetõen jónak, sõt, talán összességében is jónak tartom. Mindennek ellenére úgy hiszem, hogy nincs az a jó, aminél nincs jobb, és éppen azért, mert úgy érzem, ez nekem is területem, sõt, gyakorlati területem, öt módosító indítványt, öt rövid módosító indítványt nyújtottam be hozzá. A leghatározottabban a törvény eredeti célját kívántam segíteni ezekkel a módosító indítványokkal, amiben, azt hiszem, az is pregnáns bizonyíték, hogy három módosító indítvány a törvény szûkítését, fejezetek elhagyását javasolja - mert felesleges a koncessziós jogban. Egy egyszerûbb kezelhetõséget biztosít, és olyan elem van benne, ami nem biztos, hogy a törvényalkotók feladata. Két ilyen szakasz is azzal foglalkozik - amely hipotézisbõl indul ki -, tehát azt mondja, hogy nem szerencsés annak a vállalkozásnak, amely a koncessziós jog alapján erre a célra létrehozott társaságban végzi ezt a tevékenységet, hogy ezt a vállalkozását túlzottan kockázatossá tegye azáltal, hogy tetszõlegesen bõvíti a tevékenységi körét, azzal olyan dolgokba is belevág, amik ide nem kapcsolódnak. De ha ezt egy vállalkozási kereten belül teszi, és ott bukik, akkor az kihat arra a területre, ahol azt a nagy jelentõségû, koncessziót igénylõ beruházását végezte. Én ezt egy jóindulatú törvényalkotói beavatkozásnak érzem, de ne tegyük, Képviselõtársaim! E paragrafus elhagyását javaslom példaképp. Ez a vállalkozói döntésbe való beavatkozás. Nagyon nehéz itt, a Parlamentben elmondani, hogy egy konkrét ügy kapcsán miért okoz éppen lehetetlenülést pont egy ilyen korlát beállítása a vállalkozónak. Tisztában vannak azzal a vállalkozás szereplõi - felnõtt állampolgárok -, hogy a kockázat meddig növelhetõ, és legkevésbé szeretik azt kockáztatni, ahol például egy kemény pályázatban esetleg koncessziós díjért, amúgy is meghatározott megtérülési idõre kaptak meg egy jogot, nem szeretik megtûzdelni olyan elemekkel, amik ezt az egészet veszélyeztetik. Nem hiszem tehát, hogy ilyen beavatkozás a törvény szempontjából kell. Ugyanígy elhagyni javaslok egy olyan paragrafusrészt, ami ennek a fordítottját teszi, ami abból indul ki, hogyha úgyis erre a célra hoztam létre a vállalkozást, akkor amikor a koncessziós jog szerinti idõtartam megszûnik, akkor a vállalkozást fel kell számolni, 60 napon belül el kell számolni. Itt a koncesszióba adónak is vannak fejezetei, amit itt véd - hogy elsõként adják vissza számára, amit átadott mint kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdont -, ezeket a fejezeteket érintetlenül hagytam, mert logikusak. De az a része, hogy automatikusan számolja föl önmagát, és ezt kötelezõvé teszi maga a törvény, szerintem egy hibás gondolat. Hiszen maga a törvényjavaslat is érti, érzi, sõt engedi, hogyha a koncessziós jogosítványt megkapta egy területre, például autópálya-építésre, ugyanaz a társaság belevághat a hozzá kapcsolódó benzinkutak építésébe, éttermekbe stb. - és ez tartósan az õ tulajdonát fogja képezni, hiszen ez nem tárgya magának a koncessziónak. Lejár az autópályára a koncessziós jog - miért kellene felszámolni azt a vállalkozást, amelyik, ha nem nyerte meg ismét a koncessziót ugyanarra az autópályára, ez után már csak az üzemanyag-állomásokat, illetve vendéglátóhelyeket fogja az autópályák körül üzemeltetni. Ez egy felesleges beavatkozás a törvény oldaláról, egy ilyen csökkentés - tehát elhagyásra vonatkozó javaslatot tettem, kettõt. Van egy érdemibb elhagyási javaslatom is, ez az 1. § (2) bekezdése, amely részben annullálja azokat, amiket az elõbb elmondtam, tehát ellene hat a törvényben. Az ágazati törvény az elõzõ bekezdésben, tehát a törvény legelején felsorolt tevékenységi körök keretein belül, az egyes tevékenységek folytatását koncessziós pályázat kiírása, illetve konceszsziós szerzõdés megkötése nélkül is lehetõvé teheti. A törvény nem érinti a múltat, tehát a jövõben lévõ dolgokra vonatkozik. Elég kárt, bizalmatlanságot - mindent, amit az elõbb elmondtam - szenvedtünk eddig, hogy ezeken a területeken nem mûködött a koncessziós jog, tehát kijelölésre kerültek állami vállalkozások vagy bárki más. Nem hiszem, hogy ezt elõremutatóan is fenn kellene tartani, hiszen ebben az esetben fennáll a gyanú, hogy a nekem nem szimpatikus pályázó is megjelenhetne egy koncessziós kiírás gyanánt, akkor lehet élni a törvény adta lehetõséggel, és azt mondani: nem írok ki mégsem, hanem az állami tevékenységre kijelölök. Jogász kollégáim, képviselõtársaim nyilván nálam jobban meg tudják vizsgálni: én azt hiszem, ez a rész alkotmányosan is aggályos. Az Alkotmány külön törvényben kéri megnevezni azokat a tevékenységeket, amit kizárólag állam végezhet, nem pedig ágazati törvények szabályai között teszi ezt lehetõvé. Ez volt a három csökkentõ javaslatom, de remélem, érzõdik, hogy filozófiailag segíteni kívánják e törvényjavaslatot. Van benne egy olyan rész is, amit talán nekem, a Vállalkozók Szövetségének elnökeként nem kellett volna benyújtanom, de mégis úgy éreztem közgazdászként, hogy muszáj volt benyújtanom. Ez kiegészítõ javaslat. Hiányzik, tudniillik, a törvény egészébõl a koncessziós joggal felruházottal szemben álló, tehát a vele gazdasági kapcsolatban álló fogyasztó vagy vállalkozó védelme. A koncessziós joggal ugyanis 5-35 évre a monopoltevékenység elõnyeit élvezõ helyzetbe kerül az, aki egy korrekt tenderen ezt a koncessziós jogot megszerezte. De kérem, az 5-35 év a gazdaságos megtérülés szempontjából nagyon hosszú, hiszen itt nagy projektekrõl van szó. De a másik oldaláról egy hihetetlenül hosszú idõ, ha õ nem megfelelõen teljesít. Kevés itt arról gondolkodni, hogy majdan az önkormányzatok vagy az állam, a kiíró a teljesítés feltételeiben eléggé gondos lesz. Nemzetközi szokások ennek is meghatározzák már a kerettörvényben az alapfeltételét, mert ott elmondják, hogy a monopoltevékenység elõnyeihez kapcsolódik egy hátrány, amit én az értelmezhetõségéért, de nem vitaalapul úgy tudnék mondani, hogy a szerzõdésbe kerülési, rendelkezésre állási kötelezettséget is ki kell fejeznie annak, aki koncesszióban részesül. A konkrét módosító javaslat - talán elég jól összefoglalja - úgy szól, hogy a koncessziós szerzõdést fel kell mondani, ha a koncesszió jogosultja ismétlõdõen nem képes a koncesszióban érintett tevékenységet, szolgáltatást a nemzetközi normák szerinti minõségben és a jelentkezõ igényekkel összhangban, az elvárható igényeket kielégítve végezni. Ha egyszer valakit valahol monopolhelyzetbe hoztam, és minden gazdálkodó szervezet, fogyasztó õhozzá van kötve 5-35 évig, akkor ne kerülhessen olyan helyzetbe - Képviselõtársaim, csak egyet mondok -, hogy mûködtessen postai telefonhálózatot koncessziós jog alapján, de nem valószínû, hogy meg kell, hogy kapja vagy tarthassa, aki húszéves telefonigényléseket nem tud kielégíteni. Akkor õ valószínûleg nem tud ezen a területen az európai normáknak megfelelõen fejleszteni, nem áll érdekében, vagy nem képes erre. Nyilvánvalóan ezt nem lehet számára biztosítani. De van még a postai szolgáltatáson kívül sok egyéb területen hasonló esemény. Szeretném, ha ezt a fogyasztói, partnerkapcsolói védelmet tartalmazná a törvénytervezet, mert az indokláson kívül sehol semmi ilyen garancia magában az eredeti javaslatban nem szerepel. Az utolsó megjegyzésem, hogy képviselõtársaimnak a szavazáskor miért kell - attól függetlenül, hogy egy fontos, jó törvényjavaslatról van szó - nagyon odafigyelni. Azért, mert az érdekek a világon mindenhol mûködnek, ebben a törvénytervezetben is fellelhetõk néhol. Az utolsó módosító javaslatom egyébként úgy szól, hogy a vasúti árufuvarozás is fel van sorolva a koncessziós tevékenységek között. Kizárólag a vasúti árufuvarozásról van szó, miközben nagyon sok hasonló sajátosság van a légi, a vízi közlekedés esetében is. De így bekerült, hogy ezt a koncessziós jog alapján kell, illetve lehet végezni, nem véletlenül. Azt hiszem, valamennyi képviselõtársam tudja, hogy a vasútnál pillanatnyilag a menetrend szerinti személyszállítás veszteséges. Az egyetlen, de kemény nyereséges, amely ezt pótolja, "visszafinanszírozza" a vasút számára, az áruszállítás. Nyilván szívesen megtartaná itt egy ilyen monopoltevékenységhez kötõdõ mûködését - akár koncessziós jog alapján is - a vasút, de ne tartsa meg, az áruszállítás a világon mindenhol a versenyszférába tartozik. Ne kerüljön be ide, nem véletlenül került be a javaslatba meggyõzõdésem szerint, de mi vegyük ki belõle, s álljunk ellen az ilyen követeléseknek, ez még a javaslatom. Azt szeretném tehát megerõsíteni, hogy minél gyorsabban el kellene ezt a törvényjavaslatot fogadni, még néhány hibájával együtt is. Remélem egyébként - kár, hogy miniszter úr most nincs benn, mert az õ szavaira akartam visszautalni -, hogy a benyújtott módosító javaslatokat - s nemcsak az enyémet - a Kormány a korábbi gyakorlattól eltérõen segítõ szándékúnak fogja tekinteni, és nem azért fogja fontosnak tartani a bizottsági üléseken a kormánykoalíció képviselõinek nagyszámú jelenlétét, hogy a Kormány eredeti javaslata megfelelõ súlyt kapjon, mert ez az õ szavaival élve legalábbis törvénykezési tréfa lenne. (Taps.)